Királyrév (Kráľov Brod) | |
Községháza | |
Közigazgatás | |
Ország | Szlovákia |
Kerület | Nagyszombati |
Járás | Galántai |
Rang | község |
Első írásos említés | 1785 |
Polgármester | Agócs Gergely |
Irányítószám | 925 41 |
Körzethívószám | 031 |
Forgalmi rendszám | GA |
Népesség | |
Teljes népesség | 1058 fő (2021. jan. 1.) |
Népsűrűség | 49 fő/km² |
Földrajzi adatok | |
Tszf. magasság | 112 m |
Terület | 23,67 km² |
Időzóna | CET, UTC+1 |
Elhelyezkedése | |
é. sz. 48° 03′ 37″, k. h. 17° 49′ 35″48.060277777778, 17.82638888888948.060278°N 17.826389°EKoordináták: é. sz. 48° 03′ 37″, k. h. 17° 49′ 35″48.060277777778, 17.82638888888948.060278°N 17.826389°E | |
Királyrév weboldala | |
A Wikimédia Commons tartalmaz Királyrév témájú médiaállományokat. | |
Sablon • Wikidata • Segítség | |
Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info |
Királyrév (szlovákul Kráľov Brod) község Szlovákiában, a Nagyszombati kerület Galántai járásában. Mátyusföldi magyar község.
Galántától 17 km-re délkeletre, a Szeli-Dudvág partján, Alsószeli, Zsigárd és Nádszeg között fekszik. Területén folyik keresztül a Fekete-víz, melynek legmagasabb vízszintjét 2006. április 3-án mérték, amikor 464 cm-en tetőzött, s az árvíz 1383 hektár területet öntött el.
Nevét még királyi birtokként, a Fekete-vízen itt átvezető révről kapta.
1252-ben villa Sancti Michaelis néven említik először, királyi birtok volt. Egy 1334-es oklevél szerint helyén egy Szentmihály nevű település állt. Lakói jobbágyok voltak, akik főként mezőgazdaságból és erdei munkákból éltek és a vágsellyei uradalomhoz tartoztak. A falut 1808-ban már Király Rév néven említik. A 19. század első felében lakosainak száma 600 körül volt. 1849. június 20-án ütközet volt itt a honvédsereg és a császári hadsereg között. Iskolájának legkorábbi említése 1890-ből származik.
Fényes Elek szerint "Királyrév, magyar falu, Poson vgyében, 650 kath. lak., róna termékeny határral, szép erdővel. A sellyei urad. tartozik, s ut. p. Szered."
A trianoni békeszerződésig Pozsony vármegye Galántai járásához tartozott, ezt követően a Magyarországtól elszakított területek részeként Csehszlovákiához csatolták. A csehszlovák hatóságok a település nevét 1927-ben Kráľov Brod-ra változtatták. Az első bécsi döntés értelmében 1938 és 1945 között Magyarországhoz tartozott. 1942-ben ONCsA házakat adtak át. A második világháború utáni nagyhatalmi döntések ismét Csehszlovákiához csatolták. A felvidéki magyarság teljes jogfosztottságának időszakában a Beneš-dekrétumok értelmében 1947-ben 13 magyar családot Csehországba deportáltak, 30 magyar családot pedig erőszakkal Magyarországra telepítettek. Lakóházaikba 25 önkéntesen áttelepülő magyarországi és romániai szlovák család költözött.
1910-ben 785, túlnyomórészt magyar anyanyelvű lakosa volt.
2011-ben 1156 lakosából 919 magyar, 217 szlovák, 1-1 cseh, orosz, morva és más, illetve 16 ismeretlen nemzetiségű volt.
2021-ben 1058 lakosából 815 (+26) magyar, 221 (+28) szlovák, 3 (+2) egyéb és 19 ismeretlen nemzetiségű volt.
A Galántai járás települései | ||
---|---|---|
Galánta (Galanta) | ||
Ábrahám (Abrahám) · Alsóhatár (Dolný Chotár) · Alsószeli (Dolné Saliby) · Alsószerdahely (Dolná Streda) · Diószeg (Sládkovičovo) · Dunajánosháza (Jánovce) · Feketenyék (Čierna Voda) · Felsőszeli (Horné Saliby) · Gány (Gáň) · Hidaskürt (Mostová) · Jóka (Jelka) · Királyrév (Kráľov Brod) · Kisgeszt (Hoste) · Kismácséd (Malá Mača) · Magyargurab (Veľký Grob) · Nádszeg (Trstice) · Nagyfödémes (Veľké Úľany) · Nagymácséd (Veľká Mača) · Nemeskajal (Kajal) · Nemeskosút (Košúty) · Nemeskürt (Zemianske Sady) · Pozsonyvezekény (Vozokany) · Pusztafödémes (Pusté Úľany) · Pusztakürt (Pusté Sady) · Salgócska (Šalgočka) · Sempte (Šintava) · Sopornya (Šoporňa) · Szentharaszt (Vinohrady nad Váhom) · Szered (Sereď) · Taksonyfalva (Matúškovo) · Tallós (Tomášikovo) · Tósnyárasd (Topoľnica) · Vága (Váhovce) · Vágpatta (Pata) · Vízkelet (Čierny Brod) |