Ispáca (Špačince) | |
![]() | |
A Kisboldogasszony templom | |
Közigazgatás | |
Ország | ![]() |
Kerület | Nagyszombati |
Járás | Nagyszombati |
Rang | község |
Első írásos említés | 1275 |
Polgármester | Július Zemko |
Irányítószám | 919 51 |
Körzethívószám | 033 |
Forgalmi rendszám | TT |
Népesség | |
Teljes népesség | 3110 fő (2021. jan. 1.) |
Népsűrűség | 104 fő/km² |
Földrajzi adatok | |
Tszf. magasság | 158 m |
Terület | 22,10 km² |
Időzóna | CET, UTC+1 |
Elhelyezkedése | |
![]() | |
![]() | |
Ispáca weboldala | |
![]() | |
Sablon • Wikidata • Segítség | |
Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info |
Ispáca (1899-ig Spácza, szlovákul Špačince) község Szlovákiában, a Nagyszombati kerületben, a Nagyszombati járásban.
Nagyszombattól 7 km-re északra fekszik.
Korábban a szeszgyár magas kéményén fészkeltek gólyák. Ennek ledöntése után 2019-ben új alátétet állítottak önkéntesek, melyben 2020-tól volt költés. A faluban 2023-ban 3 gólyafiókából 2 maradt életben.
A régészeti leletek tanúsága szerint a mai kálvária környékén már az i. e. 8. századtól fogva emberi település állt, mely körülbelül az i. e. 5. századig állt fenn.
A község területén fekvő birtok Könyves Kálmán király 1111-ben kiadott oklevele szerint a zobori apátsághoz tartozott. A mai települést 1275-ben "Spacha" néven említik először, amikor III. András király a birtokot Gueth ispánnak adta, aki ezt követően felvette a Spáczay előnevet. A Spáczay család egészen 1751-ig maradt a község földesura. Később a Dobsa, Kéméndy, Czer és más családoké volt. A 18. század második felében a Brunswick család alsókorompai uradalmához tartozott. 1861-ben a falu birtokosa a Révay család volt. A község temploma 1312-ben már állt, ebből a templomból mára csak a szentély maradt fenn; ma kápolnaként szolgál. A település 1699-ben mezővárosi rangot és vásártartási jogot kapott. 1720-ban 22 adózó portája volt. 1828-ban 147 házában 1039 lakos élt, akik főként mezőgazdasággal foglalkoztak.
Vályi András szerint "SPACZA. Tót Mezőváros Pozsony Várm. lakosai katolikusok, fekszik Nagyszombathoz mintegy mértföldnyire; határja középszerű, vagyonnyai külömbfélék."
Fényes Elek szerint "Spácza, tót m. v., Poson most Nyitra vmegyében, N. Szombathoz északra 1 órányira: 962 kath., 7 evang., 81 zsidó lak., kath. paroch. templommal, több közbirtokos urak lakházaival. Szántóföldjei szép rozsot teremnek; rétjei bőven vannak, s kétszer kaszálhatók; bort is termeszt. F. u. többen."
A trianoni békeszerződésig Pozsony vármegye Nagyszombati járásához tartozott.
1880-ban 1211 lakosából 17 magyar és 1064 szlovák anyanyelvű volt.
1910-ben 1741 lakosából 122 magyar és 1572 szlovák anyanyelvű volt.
2001-ben 2026 lakosából 1 magyar és 2009 szlovák volt.
2011-ben 2295 lakosából 5 magyar és 2140 szlovák volt.
2021-ben 3110 lakosából 1 (+1) magyar, 3035 (+3) szlovák, (+2) cigány, 18 (+6) egyéb és 56 ismeretlen nemzetiségű volt.
A Nagyszombati járás települései | ||
---|---|---|
Nagyszombat (Trnava) | ||
Alsódiós (Dolné Orešany) · Alsódombó (Dolné Dubové) · Alsókorompa (Dolná Krupá) · Alsólóc (Dolné Lovčice) · Alsórados (Radošovce) · Apaj (Opoj) · Bélaház (Boleráz) · Bikszárd (Buková) · Binóc (Bíňovce) · Bogdány (Bohdanovce nad Trnavou) · Bresztovány (Brestovany) · Bucsány (Bučany) · Cífer (Cífer) · Dejte (Dechtice) · Farkashida (Vlčkovce) · Felsődiós (Horné Orešany) · Felsődombó (Horné Dubové) · Felsőhosszúfalu (Dlhá) · Felsőkorompa (Horná Krupá) · Fenyves (Borová) · Gerencsér (Hrnčiarovce nad Parnou) · Gósfalva (Košolná) · Harangfalva (Zvončín) · Ispáca (Špačince) · Jászló (Jaslovské Bohunice) · Jókő (Dobrá Voda) · Kátló (Kátlovce) · Kislosonc (Lošonec) · Majtény (Majcichov) · Maniga (Malženice) · Nahács (Naháč) · Páld (Pavlice) · Pozsonyfehéregyház (Biely Kostol) · Pozsonynádas (Trstín) · Rózsavölgy (Ružindol) · Selpőc (Šelpice) · Súr (Šúrovce) · Szárazpatak (Suchá nad Parnou) · Szelincs (Zeleneč) · Szomolány (Smolenice) · Vágkeresztúr (Križovany nad Dudváhom) · Vedrőd (Voderady) · Vedrődújfalu (Slovenská Nová Ves) · Zavar | ![]() |