A Búrszentpéter témája minden korosztály és társadalmi réteg figyelmét felkeltette. Ez egy olyan téma, amelyről évek óta vitatkoznak, és ma is aktuális. A Búrszentpéter olyan dolog, ami valamilyen módon mindannyiunkat érint, akár személyes, akár szakmai, akár társadalmi szinten. Ebben a cikkben megvizsgáljuk a Búrszentpéter-hez kapcsolódó különböző szempontokat, és azt, hogy hogyan befolyásolja életünket. A Búrszentpéter eredetétől és történetétől a mai társadalomban való részvételéig olyan téma, amely megérdemli a mélyreható elemzést, hogy jobban megértsük jelentőségét és mindennapi életünkre gyakorolt hatását.
Búrszentpéter (Borský Peter) | |
![]() | |
Közigazgatás | |
Ország | ![]() |
Népesség | |
Teljes népesség | ismeretlen |
Földrajzi adatok | |
Időzóna | CET, UTC+1 |
Elhelyezkedése | |
![]() | |
![]() | |
![]() | |
Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info | |
Búrszentpéter (szlovákul Borský Peter, németül Bur-Sankt-Peter) Búrszentmiklós településrésze. 1975-ig önálló község Szlovákiában, a Nagyszombati kerületben, a Szenicei járásban, Szenicétől 16 km-re délnyugatra.
1394-ben "Zenthpeter" néven a pozsonyi káptalan oklevelében említik először. A 16. században Éleskő uradalmához tartozott. A települést nem kerülték el a török rajtaütések és szenvedett a Rákóczi-szabadságharc alatt is. 1831-ben súlyos kolerajárvány pusztított a községben. Lakói szegények voltak, a férfiak napszámos munkákhoz szegődtek el, vagy messze földeken kendert árultak. A 19. században zömében sárral tapasztott szalmatetős házak álltak a településen.
Vályi András szerint "SZENT PÉTER. Búr Szent Péter. Falu Pozsony Várm. földes Ura a’ Fels. Tsászár, lakosai katolikusok, fekszik Búr Sz. Miklóshoz nem meszsze, és annak filiája; határja homokos, 2 nyomásbéli földgye leginkább gabonát, és kendert terem, mezeje, réttye elég van, szőleje nints, erdeje van, Miava vize nedvesíti, piatza Sassinban."[1]
Fényes Elek szerint "Bur-Szent-Péter, tót falu, Poson vmegyében, ut. p. Sasvár. Számlál 1337 kath., 41 zsidó lak. Mind a két helységnek határja róna, rozs, kender termesztésre igen alkalmatos; legelőjük bőven, a lakosok szép szarvasmarhát, az uraság pedig sok juhot tart. Erdeje roppant s tele vadakkal; 9 fűrész és liszt malom. F. u. a csász. kir. család."[2]
1910-ben 2911, túlnyomórészt szlovák lakosa volt. A trianoni békeszerződésig Pozsony vármegye Malackai járásához tartozott.
1925-ig a községnek önálló jegyzője volt, ekkor a jegyzőséget a szomszédos Búrszentmiklóshoz csatolták. 1926-ban két részre osztották a községet, Királymező nevű településrésze Sajdikhumenec néven levált róla.