A mai világban a Kőrispatak olyan témává vált, amely az emberek széles körében nagyon fontos és érdekes. Akár a társadalomra gyakorolt hatása, akár történelmi jelentősége, akár a különböző területekre gyakorolt hatása miatt, a Kőrispatak minden korosztálytól és szakmától függetlenül felkeltette az egyének figyelmét és kíváncsiságát. Az évek során a Kőrispatak vita, elemzés és tanulmányozás tárgya volt, és rengeteg információ és vélemény keletkezett róla. Ebben a cikkben a Kőrispatak különböző aspektusait, perspektíváit és lehetséges következményeit tárjuk fel, különböző szempontok alapján foglalkozunk fontosságával, és átfogó képet nyújtunk a témáról.
Kőrispatak (Crișeni) | |
![]() | |
Közigazgatás | |
Ország | ![]() |
Történelmi régió | Erdély |
Fejlesztési régió | Közép-romániai fejlesztési régió |
Megye | Hargita |
Község | Etéd |
Rang | falu |
Községközpont | Etéd |
Irányítószám | 537006 |
Körzethívószám | 0266 |
SIRUTA-kód | 83801 |
Népesség | |
Népesség | 723 fő (2021. dec. 1.) |
Magyar lakosság | 597 (2011)[1] |
Földrajzi adatok | |
Időzóna | EET, UTC+2 |
Elhelyezkedése | |
![]() | |
![]() | |
Kőrispatak weboldala | |
![]() | |
![]() A Wikimédia Commons tartalmaz Kőrispatak témájú médiaállományokat. | |
Kőrispatak (románul Crișeni) falu Romániában Hargita megyében.
Székelykeresztúrtól 30 km-re északnyugatra a Küsmöd-pataka völgyében fekszik, Etédhez tartozik.
A rajta keresztülfolyó, kőrisfákkal szegélyezett patakról kapta a nevét. A településnév növénynévből származik.[2]
A hagyomány szerint a falu egykor a mai Diósfalvának nevezett határrészen, a falutól délnyugatra feküdt és valószínűleg a tatárjárás után települt mai helyére. A falut az 1800-as évekig gyepű vette körül, melynek átlépéséért az idegennek fizetni kellett. 1910-ben 643 magyar lakosa volt. A trianoni békeszerződésig Udvarhely vármegye Székelykeresztúri járásához tartozott. 1992-ben 729 lakosából 710 magyar, 16 cigány és 3 román volt. Híres volt a hagyományos régi népzenét játszó zenekaráról. A kőrispataki muzsikát Lajtha László gyűjtötte fel először 1944-ben.[3][4]