Vanessa Redgrave

Vanessa Redgrave
Született	1937. január 30. (88 éves)[1][2][3][4][5] Blackheath
Állampolgársága	brit
Nemzetisége	angol
Házastársa	Tony Richardson (1962. április 29. – 1967)[6] Franco Nero (2006. december 31. – )[6]
Élettársa	Timothy Dalton (1971–1986)
Gyermekei	Natasha Richardson Joely Richardson Carlo Gabriel Nero
Szülei	Rachel Kempson Michael Redgrave
Foglalkozása	forgatókönyvíró színházi színész filmszínész filmrendező
Tisztsége	UNICEF jószolgálati nagykövet
Iskolái	Central School of Speech and Drama Queen's Gate School The Alice Ottley School
Kitüntetései
Színészi pályafutása
Az adatok megjelenítéséhez kattints a cím mellett található „” hivatkozásra.
Aktív évek	1958-
Tevékenység	színész
Díjai
Oscar-díjak
Legjobb női mellékszereplő Júlia (1978)
Golden Globe-díjak
Legjobb női mellékszereplő Júlia (1978) Legjobb női mellékszereplő (televíziós minisorozat vagy tévéfilm) Ha a falak beszélni tudnának 2. (2001)
Tony-díjak
Legjobb női főszereplő színdarabban Hosszú út az éjszakába (2003)
Emmy-díjak
Legjobb női főszereplő (televíziós minisorozat vagy tévéfilm) Playing for Time (1981) Legjobb női mellékszereplő (minisorozat vagy tévéfilm) Ha a falak beszélni tudnának 2. (2000)
További díjak
Screen Actors Guild-díj Legjobb női főszereplő (minisorozat vagy tévéfilm) Ha a falak beszélni tudnának 2. (2001)
IMDb PORT.hu
A Wikimédia Commons tartalmaz Vanessa Redgrave témájú médiaállományokat.
Sablon Wikidata Segítség

Vanessa Redgrave (London, 1937. január 30. –) Oscar-díjas angol színésznő. Az 1960-as évek második felében vált nemzetközileg ismert művésszé, aki az új évezredben is aktív művészi tevékenységet folytat filmen és színpadon egyaránt. A színjátszás mellett a közéletben is hallatja hangját: nyíltan kiáll az emberi jogokért. Gyermekei szintén a művészi pályát választották: két lánya (Natasha, Joely) színésznő, fia filmrendező. Natasha egy síbaleset következtében, 2009-ben életét vesztette.

Vanessa Redgrave népes színészcsalád legismertebb tagja. Édesapja, Michael Redgrave az 1940–50-es évek ismert színésze volt, édesanyja Rachel Kempson színésznő. Nővére, Lynn Redgrave és bátyja, Corin Redgrave szintén színészek. Tony Richardson filmrendezővel kötött házasságából (1962–1967) született két lánya, Natasha és Joely ugyancsak a színészi pályát választották. Franco Nero színésszel való kapcsolatából született fia, Carlo Gabriel Nero filmrendező. Évtizedekkel viszonyuk után, 2006. december 31-én Vanessa és Nero házasságot kötöttek. A színésznőt egy időben élettársi kapcsolat fűzte Timothy Daltonhoz is.

1954-ben kezdte meg tanulmányait a Central School of Speech and Drama növendékeként. 1958-ban volt az első színpadi fellépése a West Enden, édesapja partnereként. (Ugyanebben az évben Az álarc mögött című filmben is együtt játszottak.) A fiatal színésznő kivételes képességeire hamar felfigyeltek, és a tekintélyes Royal Shakespeare Company fogadta tagjai közé. Éveken át sikerrel szerepelt különféle Shakespeare-darabokban: így például Katát játszotta A makrancos hölgyben, Helenát a Szentivánéji álomban, Rosalindát az Ahogy tetszikben. Kiemelkedő színpadi alakítása volt Nyina megformálása Csehov Sirály című darabjában, de emlékezetesen alakította Ibsen hősnőit is. Filmszínészi karrierje idején színpadi tevékenysége kissé háttérbe szorult, de az új évezredben ismét gyakran lép a világot jelentő deszkákra. 2003-ban például Tony-díjat kapott Eugene O’Neill Hosszú út az éjszakába című drámájában nyújtott kimagasló alakításáért: a darab a New York-i Broadway repertoárján szerepelt.

Néhány tévéfilm után, 1966-ban indult el filmszínésznői karrierje. Ebben az esztendőben három emlékezetes produkcióban ajánlottak szerepet számára. Fred Zinnemann Egy ember az örökkévalóságnak című történelmi drámájában Boleyn Annát játszotta. (Érdekesség, hogy a mű 22 évvel későbbi tévéváltozatában a női főszerepet is megformálhatta.) Karel Reisz Morgan: orvosi eset című drámájában nyújtott alakításáért több rangos filmes díjra jelölték. Figyelemre méltót nyújtott a titokzatos lány szerepében Michelangelo Antonioni Nagyítás című filmdrámájában. Természetesen férje, Tony Richardson is foglalkoztatta A Gibraltár tengerésze (1967) és A könnyűlovasság támadása (1968) című világhírű munkáiban. 1967-ben szerepet vállalt a sikeres Broadway-darab, a Camelot filmváltozatában: partnerével, Franco Neróval egymásba szerettek, és mellesleg később újabb közös filmeket is készítettek, kettőt például Tinto Brass irányítása alatt (La Vacanza, Drop-out). Mozgóképen is eljátszotta Nyinát a Sirály 1968-as filmváltozatában. Óriási sikert aratott a legendás táncosnő, Isadora Duncan megszemélyesítésével az Isadora (1969) című filmben. A rendező ismét Karel Reisz volt.

Az 1970-es években folytatódott Vanessa diadalútja a filmvilágban. Andromakhét játszotta a Trójai nők modern filmváltozatában a legendás Katharine Hepburn oldalán, illetve Stuart Máriát formálta meg a Magyarországon is sikerrel vetített Mária, a skótok királynőjében. Utóbbiban I. Erzsébet alakját az angol színjátszás másik nagyasszonya, Glenda Jackson alakította. 1971-ben azonban egyértelműen Ken Russell Az ördögök című történelmi drámájában nyújtotta a legemlékezetesebbet mint a louduni zárda nyomorék főnökasszonya, aki testi fogyatékosságait perverziókkal és a többi apáca fölötti hatalmának érzékeltetésével kompenzálja, és eszköze lesz egy korabeli koncepciós pernek. A Gyilkosság az Orient Expresszen (1974) sztárparádéjában is megállta helyét. A méltán népszerű bűnügyi film Agatha Christie talán legismertebb krimijéből készült. Vanessa öt évvel később az írónőt formálta meg a Hová tűnt Agatha Christie? (1979) című filmben, amely a krimikirálynő életének egy homályos epizódját, titokzatos eltűnésének fiktív történetét dolgozta fel. Fred Zinnemann Júlia (1977) című filmje jelenti az egyik csúcspontot Redgrave pályáján: a Lillian Hellman önéletrajzi regényéből készült drámában a címszereplőt formálta meg. Partnere jó barátnője, Jane Fonda volt. Vanessa az alakításáért megkapta az Oscar-díjat, ám a gálán óriási füttykoncertet váltott ki, amikor „cionista csőcselék”-nek nevezte azokat, akik a palesztinok melletti állásfoglalása miatt ellene tüntettek a díjkiosztó idején, az ünnepség helyszíne előtt.

Az 1980-as években Vanessa a tőle megszokott intenzitással dolgozott. Szerepet vállalt például a részben magyar közreműködéssel készült Wagner című tévésorozatban, amely Richard Wagner életét dolgozta fel. James Ivory A bostoniak (1984) című drámájában egy szüfrazsettet formált meg. A Wetherby (1985) egyik érdekessége, hogy az általa játszott szereplő fiatalkori énjét lánya, Joely Richardson alakította. Fontos szerepet játszott a Joe Orton drámaíró életét feldolgozó Hegyezd a füled! (1987) című drámában, de a felsoroltakon kívül is számos filmben kapott kisebb-nagyobb feladatokat.

A korosodó színésznő az évek múlásával átváltott a karakterszerepekre. Egykoron Joan Crawford és Bette Davis parádés alakítása vitte sikerre a Mi történt Baby Jane-nel? című lélektani horrort: az 1991-es változat pikantériája, hogy az egymást gyűlölő egykori filmsztárok szerepeit valódi testvérek, Vanessa és Lynn Redgrave formálták meg. James Ivory világsikerű E. M. Forster-adaptációja, a Szellem a házban (1992) egyik jelentős szerepét is Vanessa játszotta a hozzá hasonlóan elementáris tehetségű Emma Thompson oldalán. Redgrave-et foglalkoztatta még Franco Zeffirelli (Egy apáca szerelme, 1993) és Bille August (Kísértetház, 1993, A hó hatalma, 1997) is. Ellenállhatatlan volt az Itália csókja (1995) című romantikus történetben, és felbukkant az Oscar Wilde szerelmei (1997) szereposztásában is mint Lady Wilde. Némi meglepetést okozott, hogy szerepet vállalt egy ízig-vérig hollywoodi szuperprodukcióban, a Mission: Impossible-ben (1996), hiszen az effajta felkéréseket sokáig elutasította. Brian De Palma mozgalmas, bár kissé zavaros akciófilmjében egyébként Tom Cruise volt a főszereplő. Vanessa az utóbbi években sok tévés megbízást is elfogadott. 2006-ban rangos kollégák – köztük lánya, Natasha – társaságában forgatott Koltai Lajos Este című filmjében.

Vanessa Redgrave az 1960-as évek elejétől élénk politikai és emberi jogi tevékenységet folytat. Felemelte szavát a vietnámi háború ellen, harcolt a nukleáris leszerelésért, Észak-Írország függetlenségéért, a Szovjetunió-beli zsidók szabadságáért, a boszniai és más háborúk áldozatainak megsegítéséért, és számos más humanitárius cél érdekében. A UNICEF jószolgálati nagykövete, és a Művészek A Rasszizmus Ellen (Artists Against Racism) egyik alapító tagja. Sokoldalú közéleti tevékenységének a média által leggyakrabban, és általában torzítva bemutatott szelete a PFSZ támogatása, amely miatt a művésznőt antiszemitizmussal is megvádolták

• 2000: Die Erika und Klaus Mann Story (narrátor)^[7]
• 2000: Children’s Story, Chechnia (csak hang)
• 2000: The 3 Kings
• 1996: Téli mese (The Willows in Winter) (tévéfilm)
• 1995: A sötét szárnyak suhogása (Down Came a Blackbird) (tévéfilm)
• 1992: Az ifjú Indiana Jones kalandjai (The Young Indiana Jones Chronicles: a London, May 1916 című epizódban)
• 1984: Faerie Tale Theatre (tévésorozat, a Snow White and the Seven Dwarves című epizódban)
• 1969: Egy nyugodt vidéki helyecske (Un tranquillo posto di campagna)
• 1967: Red and Blue (rövidfilm)
• 1965: Love Story (tévésorozat, a La Musica című epizódban)
• 1964: Armchair Theatre (tévésorozat, a Sally című epizódban)
• 1963: Ahogy tetszik (As You Like It) (tévéfilm)

• 1967 jelölés Morgan: orvosi eset, legjobb színésznő
• 1969 jelölés Isadora, legjobb színésznő
• 1972 jelölés Mária, a skótok királynője, legjobb színésznő
• 1978 díj Júlia, legjobb női epizodista
• 1985 jelölés A bostoniak, legjobb színésznő
• 1993 jelölés Szellem a házban, legjobb női epizodista

• 1967 jelölés Morgan: orvosi eset, legjobb színésznő (musical/vígjáték)
• 1968 jelölés Camelot, legjobb színésznő (musical/vígjáték)
• 1969 jelölés Isadora, legjobb színésznő (dráma)
• 1972 jelölés Mária, a skótok királynője, legjobb színésznő (dráma)
• 1978 díj Júlia, legjobb női epizodista
• 1985 jelölés A bostoniak, legjobb színésznő (dráma)
• 1987 jelölés Second Serve, legjobb színésznő (tévéfilm vagy – sorozat)
• 1988 jelölés Hegyezd a füled!, legjobb női epizodista
• 1989 jelölés Egy ember az örökkévalóságnak, legjobb színésznő (tévéfilm vagy – sorozat)
• 1996 jelölés Itália csókja, legjobb színésznő (musical/vígjáték)
• 1998 jelölés Bella maffia, legjobb színésznő (tévéfilm vagy – sorozat)
• 2001 díj Ha a falak beszélni tudnának 2, legjobb színésznő (tévéfilm vagy – sorozat)
• 2003 jelölés Gomolygó viharfelhők, legjobb színésznő (tévéfilm vagy – sorozat)

• 1967 jelölés Morgan: orvosi eset, legjobb brit színésznő
• 1988 jelölés Hegyezd a füled!, legjobb női epizodista
• 2003 jelölés Gomolygó viharfelhők, legjobb színésznő
• 2010 BAFTA Akadémiai tagság

• 1972 különdíj Mária, a skótok királynője, Special David

• 1994 díj A bűn fészke, legjobb női epizodista

• 1966 díj Morgan: orvosi eset, legjobb női alakítás díja
• 1969 díj Isadora, legjobb női alakítás díja

• Angol nyelvű életrajz
• Angol nyelvű interjú

A Wikimédia Commons tartalmaz Vanessa Redgrave témájú médiaállományokat.

• Vanessa Redgrave a PORT.hu-n (magyarul)
• Vanessa Redgrave az Internetes Szinkronadatbázisban (magyarul)
• Vanessa Redgrave az Internet Movie Database-ben (angolul)
• Vanessa Redgrave a Rotten Tomatoeson (angolul)
• Vanessa Redgrave az AlloCiné weboldalán (franciául)
• Vanessa Redgrave Profile. Famousfix.com. (Hozzáférés: 2023. április 17.)