Bette Davis | |
1933-ban | |
Született | Ruth Elizabeth Davis 1908. április 5. Lowell |
Elhunyt | 1989. október 6. (81 évesen) Neuilly-sur-Seine |
Állampolgársága | amerikai |
Nemzetisége | amerikai |
Házastársa | Harmon Nelson (1932 – 1938) Arthur Farnsworth (1940 – 1943) William Grant Sherry (1945 – 1950) Gary Merrill (1950 – 1960) |
Gyermekei | B. D. Hyman |
Szülei | Ruth Augusta 'Ruthie' Favor Harlow Morrell Davis |
Foglalkozása | |
Iskolái | Cushing Academy |
Kitüntetései |
|
Halál oka | emlőrák |
Sírhelye | Forest Lawn Memorial Park |
Színészi pályafutása | |
Aktív évek | 1929 – 1989 |
Ügynökség | Music Corporation of America, Inc. |
Tevékenység | színész |
Díjai | |
Oscar-díjak | |
Legjobb női főszereplő Veszélyes (1936) Jezabel (1939) | |
Emmy-díjak | |
Legjobb női főszereplő (televíziós minisorozat vagy tévéfilm) Idegenek (1979) | |
Bette Davis aláírása | |
A Wikimédia Commons tartalmaz Bette Davis témájú médiaállományokat. | |
Sablon • Wikidata • Segítség |
Bette Davis (eredeti nevén Ruth Elizabeth Davis) (Lowell, Massachusetts, 1908. április 5. – Neuilly-sur-Seine, 1989. október 6.) kétszeres Oscar-díjas amerikai színésznő.
A Broadway színpadain egyre nagyobb hírnévnek örvendő fiatal színésznőt 1930-ban egy hollywoodi tehetségkutató fedezte fel, aki a hangosfilmek számára hajtott fel új színészeket. Először a Universal Pictureshez került, de később átigazolt a Warnerhez, ahol majdnem 20 év alatt Hollywood legmegbecsültebb színésznőjévé vált.
Sztárrá válásának útja lassú volt és rögös. A stúdió által kezdetben ráosztott szexbomba szerep sem ízlésének, sem alkatának nem felelt meg, s korai filmjeire visszatekintve, e figurákat „szellemtelen szőkéknek és butuska naiváknak” nevezte.
Az áttörést az 1934-ben készült Örök szolgaság hozta meg számára. Mildred a megkeseredett, de érzéki pincérnő alakjában Davis megtalálta a stílusához és képességeihez illő szerepet, és kiemelkedő alakításával igazolta főszerepekhez való rátermettségét. A filmben új nőtípust teremtett meg – a kemény, független, űzött, magányos asszony alakját.
A női közönség köreiben tapasztalható hatalmas népszerűségét a 30-as és 40-es években főleg annak köszönhette, hogy képes volt a női szerep látszólag ellentmondásban álló képzeteinek egyesítésére. Egyszerre testesítette meg a filmsztárt és a hétköznapi nőt.
Az 50-es, 60-as években tovább dolgozott, általában televíziós darabokban és alacsony költségvetésű filmekben. Igényes forgatókönyv híján azonban alakításaiból már hiányzott az árnyaltság. A Mi történt Baby Jane-nel?-ben bizonyítja, hogy ő tudja a legjobb Bette Davis-karikatúrát nyújtani a groteszknek és önzőnek láttatott agresszív, önző asszony szerepében. Megfogadta, hogy soha nem vonul vissza, és egészen haláláig dolgozott.
Bette Davis 23 éves korábanVelencei Nemzetközi Filmfesztivál
Akikkel a legtöbbször együtt dolgozott:
Nemzetközi katalógusok |
---|