Agatha Christie

Agatha Christie
SzületettAgatha Mary Clarissa Miller
1890. szeptember 15.
Ashfield
Elhunyt1976. január 12. (85 évesen)
  • Winterbrook
  • Wallingford
ÁlneveMary Westmacott
Állampolgársága
  • brit (1927 – 1976. január 12.)
  • brit (1890. szeptember 15. – 1927)
Házastársa
  • Max Mallowan (1930. szeptember 11. – 1976. január 12.)
  • Archie Christie (1914. december 24. – 1928. október)
GyermekeiRosalind Christie
SzüleiClarisa Margaret Boehmer
Frederick Alvah Miller
Foglalkozása
Iskoláiprivate education
Kitüntetései
  • Fellow of the Royal Society of Literature
  • The Grand Master (1955)
  • a Brit Birodalom Rendjének parancsnoka (1956)
  • a Brit Birodalom Érdemrendje (1971)
  • Anthony Award (2000)
Halál okatermészetes halál
SírhelyeCholsey
Írói pályafutása
Jellemző műfajok
Fontosabb művei
Agatha Christie aláírása
Agatha Christie aláírása
A Wikimédia Commons tartalmaz Agatha Christie témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Agatha Christie (Torquay, 1890. szeptember 15.Wallingford, 1976. január 12.) angol írónő, „a krimi koronázatlan királynője”. Mary Westmacott álnéven romantikus regényeket is írt, de az utókor számára inkább mintegy 80 detektívregénye és nagy sikereket arató West End-i színpadi darabjai miatt emlékezetes. A Guinness Rekordok Könyve szerint William Shakespeare könyvei és a Biblia után Agatha Christie könyveit adták ki a legnagyobb példányszámban az egész világon.

Színpadi darabja, az Egérfogó (1952) tartja az első előadást követően a leghosszabb időn át játszott előadás rekordját: elsőként 1952-ben mutatták be az Ambassadors Theatre-ben Londonban, és még ma is (2023) játsszák.

Agatha Christie emléktábla – Torre Abbey

Élete

1890. szeptember 15-én a délnyugat-angliai tengerparti Torquay városában Agatha Mary Clarissa Miller néven látta meg a napvilágot. Anyja, Clara Boehmer angol, míg apja, Frederick Alvah Miller amerikai származású. A Miller házaspár harmadik gyermeke volt: Margaret Frary (Madge – 1879-1950) nővérénél tizenegy, bátyjánál, Louis Montantnál (Monty – 1880-1929) tíz évvel volt fiatalabb.

1897-ben édesapja betegeskedése, valamint a család anyagi helyzetének romlása miatt bérbe adták ashfieldi otthonukat és Dél-Franciaországba költöztek. Itt tanult meg Agatha hallás után rendkívül jól franciául (az iskolában emiatt nehézségei akadtak) és itt kezdett el zongorázni tanulni. A zene és az opera szeretete egész életét végigkísérte, kiskorában titokban operaénekes akart lenni, ez az álma azonban sosem valósult meg.

A hosszúra nyúlt „nyaralás” befejeztével visszaköltöztek Angliába, azonban apja egészsége nem javult. 1901-ben Frederick kétoldali tüdőgyulladást kapott és nevelőanyja ealingi házában meghalt. Mivel Monty a család „tékozló fia” volt, Margaret pedig 1902-ben férjhez ment, anya és kisebbik lánya magára maradt.

Agatha 1912-ben ismerte meg Archibald Christie-t, a Royal Flying Corps pilótáját egy táncestélyen. 1914. december 24-én házasodtak össze. Egy gyermekük született: Rosalind Margaret Clarissa Christie 1919. augusztus 5-én Ashfieldben.

Agatha az első világháború ideje alatt a torquayi kórházban ápolónőként, majd vizsgáit letéve egy új gyógyszerlaboratóriumban dolgozott. Ekkor formálódott meg benne a regényírás gondolata, melyben mérgezéssel követnék el a bűncselekményt, és egy detektív alakja is, aki kideríti az igazságot. Ő a híres Hercule Poirot, a zseniális belga nyugalmazott nyomozó, aki a háború viszontagságai miatt menekült Angliába. A könyv elkészültével Agatha elküldte a kéziratot hat kiadónak, azonban mindenhol elutasították. 1920-ban végül megjelent regénye – a Bodley Head főnöke, John Lane csekély összeget fizetett az elsőkönyves szerzőnek (mintegy 25 fontot), és következő öt könyvének kiadási jogát is hasonló feltételekkel kötötte le. Agatha lelkesen és tudatlanul aláírta a szerződést.

1926 Agatha Christie életének legjelentősebb fordulópontja volt több okból is: ekkor jelent meg Az Ackroyd-gyilkosság, mellyel elindult a világhírnév felé, valamint ebben az évben tűnt el.

Archibald bevallotta Agathának, hogy egy másik nőbe, Nancy Neele-be szerelmes, és miatta el szándékozik tőle válni. December 3-án a pár vitatkozott, és sunningdale-i (Berkshire) otthonukból Archie szeretőjével Godalmingba (Surrey) utazott, hogy ott töltsék a hétvégét. Aznap este Agatha eltűnt, egyetlen levelet hagyva hátra titkárnőjének, melyben azt írta, hogy Yorkshire-be utazott. Eltűnése nagy felzúdulást váltott ki a társadalomban, mivel ekkor már sokan nagyra tartották írói munkásságát. Az írónő megtalálására indított kiterjedt kutatás tizenegy napig eredménytelen volt. Ezen a napon Christie-t azonosították a Swan Hydropathic Hotelben (ma Old Swan Hotel(en)), Harrogate-ben (Yorkshire), ahová vendégként jelentkezett be, Mrs. Teresa Neele néven, Cape Townból. Christie nem adott magyarázatot eltűnésére. Habár az orvosok amnéziát állapítottak meg nála, eltűnésének oka sokáig találgatások tárgya maradt. Egy elmélet szerint idegösszeroppanást szenvedett, valójában azonban hűtlen férjét akarta bosszantani. Az eltűnés megszervezésében sógornője, Nan Watts volt a segítségére. 1928-ban elvált Archibaldtól.

Agatha 40 évesen ismerte meg a fiatal régészt, Max Mallowant, egy, a Közel-Keleten tett útja során. 1930. szeptember 11-én összeházasodtak Skóciában. Házasságuk az első években boldog volt, és később is kitartott, dacára Mallowan számos félrelépésének, különös tekintettel a Barbara Parkerrel való viszonyára, akivel 1977-ben, Christie halála után egy évvel össze is házasodott.

Christie a második világháború alatt is segédkezett a kórházban, és rendszeresen kísérte el második férjét ásatásokra. Ezek az expedíciók adták az ötletet több híres művéhez is, például a Gyilkosság Mezopotámiában-hoz (Murder in Mesopotamia) vagy a Halál a Níluson-hoz (Death on the Nile).

Férjét régészeti munkásságának elismeréseképpen 1968-ban lovaggá ütötték, ő pedig 1971-ben megkapta a Dame Commander of the British Empire, azaz a brit birodalom lovagja cím női megfelelőjét.

Christie egészsége 1971-ben gyengülni kezdett, de folytatta az írást. 1976. január 12-én, 85 évesen halt meg berkshire-i otthonában, Wallingfordban. A közeli St. Mary temetőben nyugszik, Cholsey-ben. Max Mallowan 1978. augusztus 19-én halt meg.

Művei

Christie első regényét, A titokzatos stylesi esetet 1920-ban adták ki, ebben a történetben mutatta be az olvasóknak Hercule Poirot-t, aki azután hosszú időn át, összesen 33 regényben és 54 novellában szerepelt.

A másik ismert szereplője Miss Marple, aki A kedd esti klubban (The Tuesday Night Club) szerepelt először, és akit olyan nőkről formált meg, mint saját nagymamája és az ő régi barátnői.

A második világháború idején írta azt a két regényét, a Függöny: Poirot utolsó esetét (Curtain) és a Szunnyadó gyilkosságot (Sleeping Murder), melyeket két nagy nyomozója utolsó ügyeinek szánt. Christie mindkét könyvet elzárta egy bankszéfbe, és csak élete végén, több mint harminc évvel később adatta ki, amikor érezte, hogy többé nem tud írni.

Hasonlóan Arthur Conan Doyle-hoz, a '30-as évek végére Christie is egyre jobban megunta nyomozóját. Ebben az időben naplójában Poirot-t elviselhetetlennek nevezte, és a '60-as évekre úgy érezte, hogy Poirot "egy egocentrikus, dilis alak". (Poirot-val ellentétben Miss Marple-t kedvelte.) Azonban – ellentétben Conan Doyle-lal – Christie ellenállt a kísértésnek, hogy elpusztítsa népszerű nyomozóját. Úgy vélekedett magában a dologról, hogy ő egy szórakoztató, akinek az a munkája, hogy előállítsa azt, amit a közönség szeret – és a közönség Poirot-t szerette.

Christie soha nem írt olyan regényt, melyben együtt szerepelt volna Miss Marple és Hercule Poirot. Egy nemrégiben előkerült hangfelvétel szerint ezt így indokolta: „Poirot, a tökéletes egoista nem szerette volna, ha (ki)oktatják saját mesterségében, vagy hogy egy élemedett vénkisasszony tegyen neki javaslatokat.”

A Függöny: Poirot utolsó esete hatalmas sikerét követően 1976-ban Christie engedélyt adott a Szunnyadó gyilkosság kiadására is, de még a könyv megjelenése előtt elhunyt. Ez adhat magyarázatot a regényben levő ellentmondásokra, melyek egyébként szokatlanok a Miss Marple-történetekben, például hogy Arthur Bantry ezredes, Miss Marple barátnőjének a férje még élt és virult a Szunnyadó gyilkosságban, annak ellenére, hogy a már korábban kiadott könyvekben halottként utaltak rá. Lehetséges, hogy Christie-nek már nem volt ideje a kézirat átnézésére halála előtt. Miss Marple jobban járt Poirot-nál, mivel, miután megoldotta a rejtélyt, hazatért házába St. Mary Meadben, hogy tovább élje hétköznapi életét.

A Desert Island Discs egyik 2007-es kiadásában Brian Aldiss elmondta, hogy Agatha Christie neki azt mesélte, könyveit megírta az utolsó fejezetig, amikor is megvizsgálta, ki a legvalószínűtlenebb gyanúsított-jelölt. Azután újra átdolgozta a kéziratot, elhelyezve benne a szükséges változtatásokat, melyekkel gyanússá tette a figurát. Christie munkamódszerének bizonyítékai, melyeket egymás utáni életrajzírók írnak le, cáfolják ezt az állítást.

Agatha Christie csaknem összes detektívtörténete az angol közép- és felső osztályra koncentrált. Nyomozója általában vagy belebotlott a gyilkosságba, vagy egy régi ismerőse, aki érintett volt az ügyben, fordult hozzá segítségért. A nyomozó fokozatosan haladva mindenkit kihallgatott, megvizsgálta a bűntett helyszínét és minden nyomot feljegyzett azért, hogy az olvasók elemezhessék őket, és egyenlő esélyt kapjanak arra, hogy maguk oldják meg a rejtélyt. Azután, nagyjából a történet felénél, vagy néha az utolsó fejezetben/felvonásban az egyik gyanúsított meghalt, gyakran azért, mert véletlenül kiderítette a gyilkos kilétét, emiatt el kellett hallgattatni őt. Néhány regényében, köztük a És eljő a halál...-ban (Death Comes as the End) és a Tíz kicsi négerben (And Then There Were None) több áldozat is volt. Végül a nyomozó összehívta az összes lehetséges gyanúsítottat, és lassan leleplezte a tettest, miközben számos egyéb titkot is felfedett, néha harminc, vagy annál is több oldalon át. A gyilkosságokat gyakran hihetetlenül találékony módon, fortélyos cseleket alkalmazva követték el. Christie regényeire szintén jellemző a feszült légkör, és nyomasztó lélektani bizonytalanság, várakozás, melynek oka szándékosan lassú tempójú prózája.

Két esetben a történet narrátoráról derül ki meglepetésszerűen, hogy ő volt a gyilkos.

Négy történetben Christie futni hagyta a gyilkost az igazságszolgálatatás elől (az utolsó háromban majdhogynem jóváhagyva tettüket), ezek a A vád tanúja és más történetek (The Witness for the Prosecution), Gyilkosság az Orient expresszen (Murder on the Orient Express), Függöny: Poirot utolsó esete (Curtain) és A váratlan vendég (The Unexpected Guest).

Számos esetben a gyilkos nem került az igazságszolgáltatás kezére, hanem végül ő is meghalt (a halált itt mint a "jobb" végkifejletet hozta a történet zárásába Christie), például a Halál a Níluson-ban (Death on the Nile), Az Ackroyd-gyilkosságban (The Murder of Roger Ackroyd), A ferde házban (Crooked House), Találkozás a halállalban (Appointment with Death) és a Hétvégi gyilkosságban (The Hollow).

Magyarországi jelenléte

Idehaza 1930-tól jelennek meg kötetei, szinte folyamatosan (az 1950-es éveket, a Rákosi-érát leszámítva), napjainkig, népszerűsége töretlen. Legtöbb könyvének több magyar kiadása is létezik, ill. az egyes sorozatokban egyaránt jelentek meg régebbi és újonnan készült fordítások. Néhány esetben (részben) azonos (fő)címen más-más fordítást adtak közre (a Temetni veszélyes 1958-as és 2018-as fordítása között 60 év telt el, míg a Szunnyadó gyilkosságnak három különféle fordítása létezik egyazon cím alatt). Más esetben nagyon hasonló címadások nehezítik eligazodásunkat az eltérő magyarítások között (Poirot karácsonya és Hercule Poirot karácsonya, vagy Mrs. McGinty halott és Mrs. McGinty meghalt), illetve léteznek teljesen megváltoztatott címek, mint Gloriett a hullának és Gyilkosvadászat, vagy A behavazott expressz és Gyilkosság az Orient expresszen.

Vagy éppen gyűjteményes kötetek címadásai okozhatnak zavart az egyes művek beazonosításában, ill. azonos című gyűjteményes kötetek más tartalommal bírnak (A vád tanúja). Több esetben (részben) elavult, több évtizeddel korábbi fordításokat is megjelentettek (pl. Pálföldy Margit).

Regények

Novelláskötetek

Versek, mesék

Színdarabok és rádiójátékok

Színdarabgyűjtemények

Önéletrajzok

Társszerzőként

Híres szereplői

Magyarul

1944-ig

1945–1989

1990–

Mary Westmacott álnéven

Jegyzetek

  1. a b https://www.familysearch.org/ark:/61903/1:1:QJ81-65FD
  2. a b Francia Nemzeti Könyvtár: BnF források (francia nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 10.)
  3. a b Integrált katalógustár (német és angol nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 15.)
  4. a b Encyclopædia Britannica (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  5. a b SNAC (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  6. a b Internet Broadway Database (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  7. https://www.englishriviera.co.uk/things-to-do/ashfield-p1342823, 2022. április 10.
  8. Integrált katalógustár (német és angol nyelven). (Hozzáférés: 2014. december 30.)
  9. a b c Catalog of the German National Library (német nyelven). (Hozzáférés: 2023. augusztus 12.)
  10. The scotsman (angol nyelven), 1930. szeptember 17.
  11. a b p59396.htm#i593957, 2020. augusztus 7.
  12. https://edgarawards.com/category-list-the-grand-master/
  13. The London Gazette 40669 (brit angol nyelven), 1956. január 2.
  14. The London Gazette 45262 (brit angol nyelven), 1970. december 31.
  15. http://www.bouchercon.com/anthony-awards/winners-and-nominees/2000s/
  16. Jared Cade i. m. 114–119.
  17. Agatha Christie legütősebb marketingje az eltűnése volt (Arcanum-blog, 2022. január 13.)
  18. Az általános forrásban, az Agatha Christie Krimikalauz-ban hibásan jelent meg az az állítás, miszerint a Poirot mester című 1943-as kiadvány a Találkozás a halállal című bűnügyi regény első kiadása. Forrás: Poirot mester, 1943. Agatha Christie-olvasók oldala. (Hozzáférés: 2013. február 21.)
  19. Agatha Christie életrajz (magyar nyelven). (Hozzáférés: 2009. február 26.)
  20. A Hercule Poirot munkában 1940-ben jelent meg a Nova Kiadónál
  21. Azonos (fő)címmel, de 3 különféle fordításban jelent meg magyarul.
  22. Thompson: 501. oldal.
  23. A korábbi, azonos című kötethez képest több novellával kiegészítve.

Fordítás

Források

További információk