Napjainkban a IV. Olaf norvég király olyan téma, amely különös aktualitást kapott a társadalomban. Évek óta nagy érdeklődést váltott ki különböző területeken, a politikától a technológiáig, beleértve a kultúrát és a tudományt is. A IV. Olaf norvég király nagy hatással volt az emberek életére, hiedelmeire és tetteikre. Ebben a cikkben részletesen megvizsgáljuk a IV. Olaf norvég király-hez kapcsolódó különböző szempontokat és annak jelenlegi helyzetünkre gyakorolt hatását. A IV. Olaf norvég király eredetétől a lehetséges jövőbeli következményekig olyan téma, amely senkit sem hagy közömbösen, és érdemes mélyrehatóan elemezni.
IV. Olaf | |
![]() | |
Dánia királya | |
Uralkodási ideje | |
1376. május 3. – 1387. augusztus 3. | |
Elődje | IV. Valdemár |
Utódja | I. Margit |
Norvégia királya | |
Uralkodási ideje | |
1380. július 29. – 1387. augusztus 3. | |
Elődje | VI. Haakon |
Utódja | Margit |
Svédország királya | |
Uralkodási ideje | |
1385 – 1387 | |
Elődje | Albert |
Utódja | Albert |
Életrajzi adatok | |
Uralkodóház | Folkung-ház[1] |
Született | 1370. december Akershus kastély, Oslo[2] |
Elhunyt | 1387. augusztus 3. (16 évesen) Falsterbo kastély[3] |
Nyughelye | Sorø[3][4] |
Édesapja | VI. Haakon |
Édesanyja | I. Margit |
Házastársa | nem nősült meg |
Gyermekei | nem születtek |
![]() | |
![]() A Wikimédia Commons tartalmaz IV. Olaf témájú médiaállományokat. | |
IV. Olaf Haakonsson (Oslo, 1370. december – 1387. augusztus 3.[5]) Dánia (1376–1387) és Norvégia (1380–1387) királya, előbbi II. Olaf néven. Svédországban ellenkirályként lépett föl Albert svéd király ellen (1385–1387) IV. Olaf néven. Ő volt az utolsó középkori norvég király, aki norvég földön, Oslóban született, és egészen a XX. századig, V. Harald 1937-es születéséig, aki szintén Oslóban jött a világra, nem volt erre példa.
VI. Haakon norvég király és dániai Margit (a későbbi I. Margit dán királynő), IV. Valdemár dán király leányának a fia volt.
Valdemár halála (1375) után Olafot ültették Dánia trónjára (1376[6]), majd édesapja utódaként a norvég korona is reá szállt.[6][7] (A két ország 1814-ig perszonálunióban maradt.) Norvégiát államtanács irányította[8] de a hatalom elsősorban Olaf édesanyjának a kezében összpontosult,[8] aki Norvégia, Dánia és Svédország egyesítésére törekedett.[7] Olaf 1385-ben érte el az uralkodáshoz szükséges kort[6][9] (ekkor formálisan svéd királlyá választották), de haláláig édesanyja gyámsága alatt állott.[6]
Korai halála után édesanyja, Margit régens-királynőként uralkodott Dánia–Norvégiában. 1396-ban Svédországra is kiterjesztette hatalmát, a kalmari unióbansikerrel egyesítette a három skandináv királyságot perszonálunióként, egyetlen korona alatt.
1402-ben dán kereskedők egy csoportja azt állította, hogy a poroszországi Graudenzben (ma Grudziądz, Lengyelország) megtalálták az „igazi” Olavot, aki anyja intrikái miatt szorult ki a hatalomból, és szegény, szánalomra méltó emberként élt. Margit parancsára a szélhámost elfogták, Svédországba hozták, felségárulásért halálra ítélték és máglyán megégették.
Előző uralkodó: IV. Valdemár |
Következő uralkodó: I. Margit |
Előző uralkodó: VI. Haakon |
Következő uralkodó: I. Margit |
Előző uralkodó: Albert |
Következő uralkodó: Albert |
|