VI. Knut dán király

A VI. Knut dán király állítólag ma az egyik legfontosabb téma, mivel jelentős hatással van az emberek életére. Nem számít, hogy diák, szakember, művészetbarát vagy technológiai szakértő, a VI. Knut dán király egy olyan téma, amely kétségtelenül foglalkoztat. Ebben a cikkben a VI. Knut dán király különböző aspektusait ismertetjük, a történetétől a modern társadalomban betöltött relevanciájáig. Feltárjuk a VI. Knut dán király körüli különböző véleményeket és nézőpontokat is, azzal a céllal, hogy átfogó képet adjunk a témáról. Készüljön fel, hogy elmerüljön a VI. Knut dán király lenyűgöző világában, és fedezze fel a mai világra gyakorolt ​​hatását!

VI. Knut
Knut királyi pecsétje
Knut királyi pecsétje
Dánia királya
Uralkodási ideje
1182 – 1202
ElődjeI. Valdemár
UtódjaII. Valdemár
Életrajzi adatok
UralkodóházHouse of Estridsen
Született1163
Elhunyt1202. november 12. (39 évesen)
nem ismert
NyughelyeSt. Bendt's Church
ÉdesapjaI. Valdemár
ÉdesanyjaMinszki Zsófia
Testvére(i)
HázastársaGertrude of Bavaria
A Wikimédia Commons tartalmaz VI. Knut témájú médiaállományokat.

VI. Knut Valdemarsson vagy Istenfélő Knut[1] (1163[2][3] – 1202. november 12.[3][4]) dán társkirály 1170-től,[3] király 1182-től haláláig. Uralkodása idején Dánia kivonult a Német-római Birodalom területéről,[3] de kiterjesztette fennhatóságát a Balti-tenger déli partvidékére, Pomerániára, Mecklenburgra és Holsteinre.[3] A királynak területszerzésben játszott szerepét elhomályosította fivére Valdemár schleswigi hercegé (később II. Valdemár király) és Absalon érseké.[3] Személyes befolyása vitatott: gyakran Absalon püspök politikájának követőjeként tekintenek rá. Kortárs források mélyen vallásos és őszinte embernek írják le.

I. (Nagy) Valdemár legidősebb fia volt. Trónralépte – tanácsadója, Absalon püspök ötletére – nem újította meg a Barbarossa Frigyes császárnak tett hűbéresküjét. 1184-ben elfoglalta Pomerániát és Mecklenburgot, melynek lakóit adófizetésre bírta,[2] 1197-ben pedig Észtországba vezetett keresztes hadjáratot. Győzelmeit a nevéhez illesztett Slavonorumque rex ("Szlávok királya") cím örökítette meg.[3] 1200-1202-ig még Holsteint, Lübecket és Hamburgot is hatalma alá hajtotta. Dánia súlya megnövekedett az európai politikában.[3] Ezt jelezte nővérének, Ingeborgnak II. Fülöp Ágost francia királlyal kötött házassága[2][3] és az hogy Dánia beleavatkozhatott a német uralkodók közti vitákba.[3] A Német-római császárságot dúló polgárháború idején Welf Ottó ellenkirályhoz szegődött, egyúttal azonban a ditmarsok szövetségében Adolf, Holstein grófja ellen küzdött, kit végül 1201-ben el is fogott.[2] Knut huga Lüneburgi Vilmoshoz ment feleségül, így az ifjabb Welf törzsanyja lett. 1192 után az ország déli politikáját Knut fivére, Valdemár irányította,[3] aki a dán uralmat az Oderán túli keleti balti régióra terjesztette ki.[3] A gyermektelen[3] Knut királyt halála után Valdemár lépett a trónra.

Gyermekei

Felesége Oroszlán Henrik szász herceg leánya, Gertrúd volt (házasság: 1171[5] vagy 1177,[6] †1197[6]), gyermekük nem született.

Jegyzetek

  1. ↑ Névváltozata: Kanut
  2. ↑ a b c d Kanut. In A Pallas nagy lexikona. Szerk. Bokor József. Budapest: Arcanum – FolioNET. 1998. ISBN 963 85923 2 X  
  3. ↑ a b c d e f g h i j k l m Uralkodók és dinasztiák (kivonat az Encyclopædia Britannicából), Magyar Világ Kiadó, 2001, szerkesztette: A. Fodor Ágnes – Gergely István – Nádori Attila – Sótyné Mercs Erzsébet – Széky János, ISBN 963-9075-12-4, 392. oldal
  4. ↑ Révai nagy lexikona, XI. kötet (Jób–Kontúr), Révai Testvérek Irodalmi Intézet Részvénytársaság, Budapest, 1914, 211. oldal
  5. ↑ Archivált másolat. . (Hozzáférés: 2010. július 3.)
  6. ↑ a b Denmark 3 (angol nyelven). Genealogy.eu. (Hozzáférés: 2011. január 10.)

Kapcsolódó szócikkek


Előző uralkodó:
I. (Nagy) Valdemár 		Következő uralkodó:
II. (Győztes) Valdemár