XI. Károly | |
Svédország királya | |
Uralkodási ideje | |
1660. február 13. – 1697. április 5. | |
Koronázása | 1675. szeptember 28. |
Elődje | X. Károly Gusztáv |
Utódja | XII. Károly |
Életrajzi adatok | |
Uralkodóház | Wittelsbach-ház |
Született | 1655. november 24. Stockholm |
Elhunyt | 1697. április 5. (41 évesen) Stockholm |
Nyughelye | Stockholm |
Édesapja | X. Károly Gusztáv svéd király |
Édesanyja | Eduviges Leonor de Holstein-Gottorp |
Házastársa | Oldenburgi Ulrika Eleonóra svéd királyné |
Gyermekei |
|
A Wikimédia Commons tartalmaz XI. Károly témájú médiaállományokat. | |
Sablon • Wikidata • Segítség |
XI. Károly (Stockholm, 1655. november 24. – Stockholm, 1697. április 5.) Svédország uralkodója 1660–1697 között, II. Károly néven Pfalz-Kleeburg hercege, valamint I. Károly néven Pfalz-Zweibrücken hercege 1681–1697 között. X. Károly Gusztáv fia.
Ötévesen koronázták. Kiskorúsága alatt a hatalmat édesanyja, valamint az öt legfontosabb udvari hivatalnok gyakorolták. A rosszul vezetett államháztartás pénzügyi válságba vezette Svédországot, melyben Károly 1672. december 28-án átvette a kormányzást. Az ország rossz anyagi helyzetén azonban nem tudott változtatni. A kormányzást főleg Magnus Gabriel de la Gardie birodalmi kancellárra hagyta, aki az elkövetkező években Svédország leghatalmasabb emberévé vált.
De la Gardie egyezséget kötött a XIV. Lajos francia királlyal is. Amikor Lajos 1672-ben háborút indított Hollandia ellen, életbe lépett az egyezség. Svédország ennek értelmében 1674 decemberében csapatokat küldött Brandenburgba, mely akkor Hollandia szövetségese volt. Ezzel kitört a svéd-brandenburgi háború. Az 1675. június 28-i fehrbellini csatában megmutatkoztak a svéd haderő gyengeségei, teljesen kiszorultak az 1630 óta birtokolt Svéd-Pomerániából, mire több állam lehetőséget látott Svédország megtámadására. XI. Károly erre megfosztotta birodalmi kancellárját tisztségétől, és saját kezébe vette a védelem irányítását az új ellenségekkel, azaz Dániával, Hollandiával, valamint a Német-római Birodalom egyes államaival (pl. a Münsteri Püspökséggel) szemben.
Svédországban sikeresen zajlott a védelem, azonban a tengeren a flotta egyik vereséget szenvedte a másik után, mely végül oda vezetett, hogy megszűnt a svéd hatalom a Keleti-tenger térségében. 1678-79 telén a Kelet-Poroszországba benyomult svéd hadakat Frigyes Vilmos brandenburgi választófejedelem visszaverte kiinduló állásaikba, Livóniába. A francia–holland háborúban aratott francia győzelmek és a Brandenburg ellen indított francia megtorló hadjárat azonban 1679-ben Svédország számára is kedvező békefeltételeket hoztak, harc nélkül visszakapta Brandenburgtól az elvesztett, stratégiai fontosságú Svéd-Pomerániát, ezért Svédország hamar újra meg tudott erősödni.
XI. Károly úgy látta, a belpolitikai helyzet megérett számára a beavatkozásra. A hatalom jelenlegi gyakorlóit saját elképzelései szerint lecserélte, és 1680-tól haláláig egyeduralkodóként uralkodott.
Károlynak sikerült az államadósságot jelentősen csökkentenie, és a hadsereget modernizálnia. A svéd hadiflottát újra fel kellett építeni. Károly haláláig a hadiflotta 38 hadihajóból állt, 2648 ágyúval és 11 000 haditengerésszel.
A svéd jogrendszer reformja is nagy léptékkel haladt előre. 1734-ben új svéd törvénykezést vezettek be.
Svédország külpolitikájában a következő időszak konfliktusaiban általában semleges maradt. A pfalzi örökösödési háború idején, 1689-ben csatlakozott a XIV. Lajos ellen megalakított augsburgi ligából alakult bécsi Nagy Szövetséghez, Franciaország iránt érzett csalódottsága miatt.
XI. Károly hosszú betegség után halt meg 1697. április 5-én Stockholmban. Földi maradványait a stockholmi Riddarholms-templomban helyezték végső nyugalomra.
Felesége 1680 óta Ulrika Eleonóra dán és norvég királyi hercegnő (1656–1693) volt, III. Frigyes dán király (1609–1670) leánya. Az alábbi gyermekeik születtek:
Svéd királyok | ||
---|---|---|
Yngling-ház (970–1060) | II. Olaf · VI. Erik · III. Olaf · I. Anund · III. Emund | |
Stenkil-ház (1060–1125) | Stenkil · VII. Erik · VIII. Erik · Halsten · II. Anund · I. Haakon · I. Inge · Svend · (IX.) Erik · Fülöp · II. Inge · Ragnvald · | |
Ulfing-ház1 (1125–1130) | I. Magnus · II. Magnus | |
Sverker-ház2 (1130–1222) | I. Sverker · VII. Károly · Kol · Boleszláv · II. Sverker · I. János | |
Erik-ház (1156–1234) | IX. Erik · I. Knut · X. Erik · XI. Erik · II. Knut | |
Folkung-ház (1229–1234, 1248/1250–1318, 1319–1364) | I. Birger · Valdemár · III. Magnus · Birger · IV. Magnus · XII. Erik · II. Haakon · IV. Olaf | |
Mecklenburgi-ház (1364–1389) | Albert | |
Valdemár-ház3 (1388–1412) | Margit | |
Griffin-ház (1396–1439) | XIII. Erik | |
Wittelsbach-ház (1441–1448) | III. Kristóf | |
Knutsson-ház (1448–1457) | VIII. Károly | |
Oldenburg-ház (1457–1523) | I. Keresztély · János · II. Keresztély | |
Vasa-ház (1523–1654) | Gustav Vasa • XIV. Erik • III. János • Zsigmond • IX. Károly • II. Gusztáv Adolf • Krisztina | |
Pfalz-Zweibrücken-Kleeburg-ház (1654–1720) | X. Károly Gusztáv • XI. Károly • XII. Károly • Ulrika Eleonóra | |
Hessen-Kassel-ház (1720–1751) | I. Frigyes | |
Holstein-Gottorp-ház (1751–1818) | Adolf Frigyes • III. Gusztáv • IV. Gusztáv • XIII. Károly | |
Bernadotte-ház (1818–) | XIV. Károly János • I. Oszkár • XV. Károly • II. Oszkár • V. Gusztáv • VI. Gusztáv Adolf • XVI. Károly Gusztáv | |
1Más néven Estrisson-ház, valójában II. Olaf (†975) férfiági leszármazottjai, ebből következően az Yngling-ház. 2Lehetséges, hogy a Stenkil-ház mellékága. 3Valójában az Ulfing-ház mellékága, ebből következően Yngling-ház. |
Nemzetközi katalógusok |
---|