Napjainkban a Schönvisner István egyre nagyobb érdeklődés témává vált a társadalomban. A technológia fejlődésével és a globalizációval a Schönvisner István jelentős jelentőségre tett szert különböző területeken, a gazdaságtól a kultúráig. Ebben a cikkben megvizsgáljuk a Schönvisner István életünkre gyakorolt hatását, és azt, hogyan fejlődött az idők során. Az eredetétől a mai relevanciájáig megvizsgáljuk azokat a különféle szempontokat, amelyek a Schönvisner István-et olyan fontossá teszik ma. Ezenkívül elemezzük a különböző ágazatokban gyakorolt hatását, és azt, hogy hogyan változtatta meg a minket körülvevő világhoz való viszonyunkat.
Schönvisner István | |
Született | 1738. december 15. Eperjes |
Elhunyt | 1818. szeptember 26. (79 évesen) Budapest |
Állampolgársága | magyar |
Nemzetisége | magyar |
Foglalkozása | régész, könyvtáros, egyetemi tanár, nagyváradi kanonok |
Schönvisner István, más névformában Schönwisner, Schönwiesner, Schoenvisner (Eperjes, 1738. december 15. – Nagyvárad, 1818. szeptember 26.) régész, egyetemi tanár, nagyváradi kanonok.
Egy polgári családban született Schönvisner Márton és Marcus Mária gyermekeként.[1] 1756-ban belépett a jezsuita rendbe, s miután Nagyszombatban elvégezte teológiai tanulmányait, a bécsi Theresianum prefektusa lett. A rend feloszlatása (1773) után filozófiai studiumokat folytatott. 1777-től a budai egyetemi könyvtár másodőre, 1780-tól az Érem- és Régiségtani Tanszék első professzora, 1794-től a könyvtár igazgatója, 1802-től termovai apát és nagyváradi kanonok volt. Latin és német nyelvű munkái máig a magyarországi tudományos régészet alapvetésének tekinthetők; magyarországi érem- és pénzkatalógusai forrásértékűek. Lényeges kiemelni Schönwisner Istvánnak a római provinciák hazai régészetét megalapozó munkásságát. Ő végeztette hazánkban az első tudományos célú ásatásokat, amelyek során többek között Óbudán felfedezte Aquincumot és Szombathelyen kiásatta Savaria romjait.