A mai világban a Theresianum (Bécs) olyan téma, amely nagy jelentőségűvé vált, és jelentős hatást gyakorolt a társadalomra. Az idő múlásával a Theresianum (Bécs) egyre fontosabbá vált különböző területeken, vitákat, vitákat és elemzéseket generálva relevanciájával és következményeivel kapcsolatban. Ezért elengedhetetlen, hogy elmélyüljünk a Theresianum (Bécs) tanulmányozásában és megértésében, mivel megértése és elemzése transzcendentális ahhoz, hogy megértsük azt a világot, amelyben élünk. Ebben a cikkben a Theresianum (Bécs)-hez kapcsolódó különböző dimenziókba és szempontokba fogunk beleásni, azzal a céllal, hogy átfogó képet adjunk erről a témáról és a mai társadalomra gyakorolt hatásairól.
Theresianum | |
![]() | |
Alapítás éve | 1746 |
Ország | ![]() |
Település | Bécs |
Elhelyezkedése | |
![]() | |
A Theresianum weboldala | |
![]() | |
![]() A Wikimédia Commons tartalmaz Theresianum témájú médiaállományokat. |
A Theresianum (eredetileg Collegium Theresianum, majd Theresianische Akademie) egy, Mária Terézia főhercegnő, császárné nevét viselő nevelőintézet, akadémia volt Bécsben, eredetileg nemesi származású ifjak nevelésére, amely 1938-ig állt fenn. 1767-ben Vácott is létrehoztak egy Theresianum nevű intézetet, amely a bécsi mintát követte. Ma egy magániskola működik Bécsben az épületben (Offentliches Gymnasium der Stiftung Theresianische Akademie).
A Theresianum mellett valaha Teréz-akadémia (pl. A Pallas nagy lexikona szerint) volt a neve, néha Teréziánum néven is emlegetik. (A „Thereziánum” vagy „Theréziánum” írásmódok helytelenek.)
A nevelőintézet Bécs mai 4. kerületében a Favorita palotában nyert elhelyezést, amelynek elődje elpusztult az 1683. évi török ostrom alatt; az épületet 1687 és 1690 között Lodovico Ottavio Burnacini tervei szerint, barokk stílusban építették újjá. Az iskolának ma is 50 000 m² (5 hektár) területű parkja van.
A Collegium Theresianum létrejöttét az 1746. február 24-én aláírt szerződéssel rendelte el az osztrák jezsuita rendtartomány kezdeményezésére a Habsburg császári udvar.[1] A nevelőintézet 1746 novemberében nyílt meg a jezsuita atyák vezetése alatt. Kezdetben csak fizető nemes növendékeket vettek fel évi 100 arany összegű „tartásdíj” mellett. Megnyitásakor a Collegium Theresianum huszonnégy tanulót fogadott be, a névsorban két magyar nemesifjúval, Niczky Józseffel és gróf Perényi Andrással. Mária Terézia 1749. december 30-án kelt alapítólevelében kizárólag nemesifjak részére 10 alapítványi helyet szervezett, és addig is, amíg erre felhasználható egyházi javadalmakat bocsáthat az intézet rendelkezésére, ideiglenesen kincstári javadalmazást biztosított, azzal a kikötéssel, hogy az intézet örökké az ő nevét viselje, és annak szervezetét az ő és utódai beleegyezése nélkül ne változtathassák meg. Nem sokkal ezután az intézet már négy (egy magyar, három osztrák) megüresedett egyházi javadalom birtokában volt; ezekkel, valamint magánszemélyek által és a Magyarország javára tett újabb alapításokkal együtt az alapítványi helyek száma 178-ra emelkedett. Alapításától 1772-ig 724 diákja között 117 magyar volt.[2] A jezsuita akadémiákhoz hasonlóan a Theresianum tanrendje három szintből állt: grammatikából, humaniorából (latin-görög irodalomelmélet és irodalomtörténet, a humanisták szerint e tanulmányok humaniorrá, „emberiesebbé” teszik a növendékeket) és filozófiából. A császári udvar kérésére azonban három-, majd később négyéves jogi stúdium is helyet kapott a képzésben. Az akadémián az 1770-es évek végéig a Habsburg Birodalom legnevesebb tudósai tanítottak.
1773-ban az egyetemet működtető Jézus Társasága (Societas Jesu) katolikus szerzetesrend feloszlatását itt, az akadémia épületében hirdették ki, ami a jezsuiták számára nagy csapást jelentett. 1783-ban a Theresianumot II. József feloszlatta és az épületében mérnöki akadémiát nyittatott. 1797-ben II. Ferenc újra megnyitotta a Theresianumot és a piaristákra bízta a működtetését.[3]