Schopper György

Schopper György
Rozsnyó püspöke
Született1819. március 9.
Pest
Elhunyt1895. április 10. (76 évesen)
Rozsnyó
Felekezetrómai katolikus egyház
Püspökségi ideje
1872 – 1895
Előző püspökKövetkező püspök
Kollárcsik IstvánIvánkovits János
Schopper György a Catholic Hierarchy-n
A Wikimédia Commons tartalmaz Schopper György témájú médiaállományokat.

Schopper György (Pest, 1819. március 9.Rozsnyó, 1895. április 10.) bölcseleti és teológiai doktor, rozsnyói püspök.

Élete

Pesten született vagyonos kereskedő-szülőktől. Miután Tatán és a fővárosban elvégezte a középiskolákat, két évig a pozsonyi Emericanumban volt, azután pedig a bölcseletre 1835-ben Nagyszombatba, a teológiára 1837-ben a bécsi Pázmáneumba ment. A szigorlatok letétele után a pesti egyetemen bölcseleti, a bécsin teológiai doktorrá avatták.

Pappá szenteltetvén, káplán volt Pozsonyban, 1846-ban a bécsi Pazmaneum tanulmányi felügyelője. 1848-ban kinevezték esztergomi teológiai tanárrá, 1855. február 22-én budapesti egyetemi hittanárrá; 1860. március 4-én a hittani kar dékánjává választották, 1861. október 29-én prorektorrá, az 1864-65. tanévre egyetemi rektorrá (1865. június 9-én, midőn a király ő Felsége az egyetemet meglátogatta, 950 forintnyi alapítványt tett, melynek évi kamatjai az egyetem legszorgalmasabb és jó magaviseletű hallgatója jutalmazására fordították); 1866. április 26-án esztergomi címzetes kanonokká, 1868. március 2-án valóságos esztergomi kanonokká nevezték ki.

1870. szeptember 29-én elnyerte a királyhegyi apátság címét és a Pázmáneum kormányzásával bízták meg. 1872 februárjában ő felsége a rozsnyói püspöki székre emelte őt. 1887-ben ötvenéves bölcseletdoktori jubileuma alkalmával a budapesti egyetemi tanács tiszteletbeli doktori diplomával tüntette ki, a pápa pedig 1888-ban trónállójává és római gróffá tette. 1891-ben valóságos belső titkos tanácsossá nevezték ki. A liberális egyházpolitika legtranszigensebb ellenfele volt. A bécsi hittani kar tagja, zsinati és egyházmegyei könyvvizsgáló, a jogtörténelmi államvizsga bizottmányi tagja volt. Rendes tanárságának éveiben 1856 és 1868 között beutazta Ausztria, Németország, Svájc, Olaszország, Franciaország és Anglia nevezetesebb városait.

Rozsnyón 300 000 forint alapítvánnyal kórházat, árvaházat, gyermek-szemináriumot (Kósa-Schopper-intézet) építtetett, az apácáknak zárdát, díszes könyvtárhelyiséget emelt 24 000 frtnyi költséggel, 15 000 forinton egy vasas fürdőt létesített; ő készítette a budapesti bazilika nagy harangját és sajátjából ezreket fordított évenként jótékony célokra.

Cikkei a Religióban (1857. Néhány szó a magán-nevelőintézetekről, A vasárnapok megszenteléséről, A nép hitélete Sziléziában, 1858. Mikép igazolták mindenkor a zsidók Krisztusbani hitetlenségüket? Valjon a 72 tanítvány utódjai-e a presbyterek? M. győri áldozárnak ugyanez ügyben, Péntek és 13., Newmann eszméi az egyetemekről és papnöveldékről, 1889. I. 11. sz. Levél a szerkesztőhöz; Frankovics Gergely, Stansit Horváth Gergely és Perneszi András); a Magyar Államba Veteran és Scipio aláírással számos cikket írt.

Munkái

Források

Kapcsolódó szócikkek