Manapság a Sas csillagkép továbbra is nagyon fontos és sok ember számára érdekes téma világszerte. A Sas csillagkép évtizedek óta viták, kutatások és viták tárgya a tudás különböző területein, valamint általában a társadalomban. Hatása és jelentősége állandó tanulmányozás és elmélkedés témájává teszi, amely folyamatosan új perspektívákat, felfedezéseket és nézőpontokat generál. Ebben a cikkben megvizsgáljuk a Sas csillagkép különböző aspektusait, a különböző területekre gyakorolt hatását és a mai jelentőségét.
Sas csillagkép | |
![]() | |
Adatok | |
Latin név | Aquila |
Latin birtokos eset | Aquilae |
Rövidítés | Aql |
Rektaszcenzió | 18h 41m – 20h 39m |
Deklináció | +18° 40´ – -11° 50´ |
Területe | 652 négyzetfok |
Nagyság szerinti helyezés | 22 |
Teljesen látható | északi 78°-tól déli 71°-ig |
Legfényesebb csillag | α Aquilae (Altair) |
fényessége | 0,8m |
Szomszédos csillagképek |
A Sas (latin: Aquila) egy csillagkép.
Ez a csillagkép mezopotámiai eredetű. Már egy Kr.e. 1200-ból származó domborművön is sasként ábrázolták. A görögök szemében a sas - a levegő többi teremtményéhez hasonlóan - Zeusz madara volt (a római mitológiában Iuppiteré). A madarak királyát kitüntetett királyi szolgaként és a nagy égisten harci állataként tartották számon, akinek többek között az volt a feladata, hogy visszaszerezze a villámokat, amelyeket Zeusz elhajigált.
A Sas csillagképhez fűződik Ganümédész, a szépséges ifjú halandó elrablásának és elcsábításának mítosza, amelyben a szerelemre gerjedt Zeusz jelenik meg a madár képében. A Sast gyakran ábrázolják úgy, hogy karmai között egy ifjút tart. Ganümédészt a csillagképtől délre képzelték elődeink az égre, fejét a β Aql alkotja.
Egy másik mítosz a sasmadár vérengző természetéről tanúskodik. Egyes források arról tudósítanak, hogy Prométheusz - akinek neve "előrelátót" jelent - a titánok utolsó nemzedékéhez tartozott, s az első istenpár, Uranosz és Gaia gyermeke volt. Őt tartják az emberiség teremtőjének és isteni védelmezőjének. Prométheusz tanította meg az embereket a különböző mesterségekre és tudományokra. Zeusz azonban méltatlannak tartotta a gyarló emberi fajt ekkora adományra. Az engedetlen titán ekkor egy üres köményszárban lelopta az embereknek a Nap tüzét az égről. Zeuszt felbőszítette a titán engedetlensége, és iszonyú büntetéssel sújtotta. Mezítelenül egy oszlophoz láncolták a Kaukázus hegységben, s hajnaltól alkonyatig Zeusz sasmadara tépte a máját. Mivel azonban Prométheusz halhatatlan volt, mája minden éjszaka begyógyult, hogy másnap ismét a sas lakomája legyen. Prométheuszra tehát örök szenvedés várt. Sok év múltán Zeusz mégis hallgatott Héraklész kérésére, és megkönyörült Prométheuszon, vagy Héraklész kiszabadította. Kheirón, a bölcs kentaur, akit a hős megsebzett nyilával, elcserélte halhatatlanságát Prométheusszal, hogy a halál megszabadítsa véget nem érő szenvedéseitől. Mikor Zeusz ráállt a cserére, Héraklész szíven lőtte a sasmadarat.
Az Altair az egyik legfényesebb csillag a nyári égbolton.