Iuppiter

A mai világban a Iuppiter különböző területeken érdekes és vita tárgyává vált. Akár a politikában, akár a tudományban, a kultúrában vagy általában a társadalomban, a Iuppiter jelentős relevanciára tett szert, amelyet nem lehet figyelmen kívül hagyni. Hatása és nagysága ellentmondó véleményeket és eltérő álláspontokat generált, ami jól mutatja a kérdés fontosságát és összetettségét. Ebben a cikkben a Iuppiter-hez kapcsolódó különböző szempontokat vizsgáljuk meg, annak eredetétől a jelenlegi vonatkozásaiig, azzal a céllal, hogy olyan panorámaképet nyújtsunk, amely lehetővé teszi a jelenség szélességének és mélységének megértését.

Iuppiter
Nemférfi
SzüleiOps
Saturn
HázastársIuno Regina
Testvér
Gyermekei
A Wikimédia Commons tartalmaz Iuppiter témájú médiaállományokat.
Nem tévesztendő össze a következővel: Jupiter (bolygó).
Iuppiter és Iuno
A capitoliumi etruszk stílusú Iuppiter-templom rekonstrukciója

Jupiter (Juppiter) vagy klasszikus írásmódban Iuppiter római főisten, a görög Zeusz megfelelője.

Diespiter (Ég Atya) néven is hívták.[1] A Iuppiter és a Diespiter nevek alakjának második tagja a pater (= atya) szóval azonos, első tagja pedig a görög Zeusz isten nevével rokon.[1] Neve gyakran Iuppiter Optimus Maximus (Legnagyobb és Legjóságosabb Iuppiter) alakban is előfordult.

Úgy, mint Zeusz, ő is kezdettől fogva elsősorban az Ég ura; melléknevei közül erre mutat a tonans (= mennydörgő), pluvius (= esőt hozó).[1] Korán azonosították Zeusz alakjával, olyannyira, hogy a költőknél Jupiter pusztán Zeusz latin nevének tekinthető;[1] római vonás leginkább a capitoliumi Iuppiter, Iuppiter Capitolinus tiszteletében érvényesült.[1]

Ő a legelső megszemélyesített római istenek egyike: Marsszal és Quirinusszal együtt alkottak egy ősi istenhármasságot, mely az egész államot képviselte és oltalmazta (nem csak egyes közösségeket).

Az etruszk hatásra a Capitoliumon épült első hivatalos állami szentélyben azonban már egy „fiatalabb” triász tiszteletére mutattak be áldozatokat: ebben Jupiter mellett Iunót és Minervát találjuk. Alakja a dél-itáliai görögökkel való érintkezés során azonosult Zeuszéval.

Itália-szerte a dombok csúcsain imádták; így a Rómától délre fekvő Alban-dombon Iuppiter Latiarisként az istentiszteletének ősi székhelye volt.[2]

Iuppiter etruszk megfelelője Tinia. Tinia az etruszk mitológiában az ég istene. Feleségeivel, Unival és Menrvával alkottak istenhármasságot. A római mitológiában Jupiter felesége Iuno, akit Iuno Regina néven is ismertek (Iuno királynő). Jelképei: villámköteg, lándzsa, jogar.

A keleti kultuszokkal kapcsolatba jutó rómaiak általában vele azonosították a főbb keletii isteneket, így az egyiptomi Ámont Iuppiter Ammonnak nevezték és kosszarvakkal ábrázolták.[1]

A vihar félelmes istensége volt, kinek fegyvere a villám, s kinek hatalmas akaratát a villám feltűnéséből és a madarak röptéből igyekeztek kiolvasni az augurok (jósok).[3] Mint a pusztító vihar istenét Verovisnak (= gonosz J.), a jótékony, várva várt esőt küldő minőségében Eliciusnak (= esőt kicsaló) vagy Pluviusnak (= esőt hozó) nevezték.[3]

A csatában mint J. Stator (= megállító) segítségére siet híveinek, s ezért a győzelmes római hadvezér az ellenség vezérének zsákmányul ejtett fegyverzetét (lat. spolia opinia) neki áldozta.[3] Mielőtt a római nép valamely államnak hadat üzent, Jupiter papjai, a fetinusok az ő nevében kértek a sérelemért elégtételt, mert a bűnöst ő villámával sújtja.[3] Ugyanez a körülmény tette őt eskü-istenséggé, aki az ő nevére esküdött, az esküszegés esetén az ő büntetésének tette ki magát.[3] Ezért Jupiter templomában állt a határkő szent szimbóluma: a birtok határainak önkényes elmozdítóját is ő bünteti villámával.[3]

Leghíresebb szentélye a római Capitoliumon állt.[3] Abban az arányban, ahogy Róma városa a maga hatalmát lassan az egész ismert világra kiterjesztette, a capitoliumi Jupiter (J. Capitolinus v. J. Optimus Maximus a. m. a legjobb és legnagyobb Jupiter) Róma istenéből az egész ismert világ istenévé vált.[3]

A különböző feladatai ellátása közben aktuális mellékneveken szerepel:

  • Iuppiter Stator - A hadseregek kísérője, mert megállítja a harcból menekülőket.
  • Iuppiter Feretrius - biztosítja a hadizsákmányt.
  • Iuppiter Fulguralis - a villámszóró.
  • Iuppiter Terminus - a határok felett őrködő.
  • Iuppiter Pluvialis - esőt hozó és esőt küldő.
  • Iuppiter Optimus Maximus - a Legjobb és Legnagyobb.
  • Iuppiter Tonans – mennydörgő

Kultusza az etruszk hódítás után terjedt el Rómában, ekkor épült az etruszk stílusú capitoliumi Iuppiter Tonans-templom, amely név szó szerinti fordítása a templomban is olvasható Zeusz Brontósz névnek.[4] Ez az épület Róma későbbi történetében mindig is nagy szerepet játszott, egyfajta állami jelképpé vált. A felnőtté válás ünnepétől kezdve (amikor a toga viridis felöltésére került sor) a consulok hivatalba lépés előtti bikaáldozatán keresztül a triumphus aktusáig sok fontos vallási és állami esemény helyszíne volt.

Főpapja a flamen dialis volt. Ezt a tisztet például Caius Iulius Caesar is betöltötte egy ideig. A flamen dialis mindennapi életére vonatkozóan rendkívül szigorú szabályozások voltak, tekintettel Iuppiter nagy jelentőségére.

Jegyzetek

  1. ↑ a b c d e f Uj Idők Lexikona 13-14. Jupiter (Budapest, 1939)
  2. ↑ Jupiter | Roman God of Thunder & Sky | Britannica (angol nyelven). www.britannica.com, 2025. március 19. (Hozzáférés: 2025. április 1.)
  3. ↑ a b c d e f g h Révai Nagy Lexikona, 11. kötet: Juppiter (1914)
  4. ↑ T. Horváth Ágnes: Iuppiter Tonans (Mennydörgő Iuppiter) temploma