Ebben a cikkben a Bereniké Haja csillagkép témájában fogunk elmélyülni, amely mai relevanciája miatt felkeltette az akadémikusok, szakértők és a nagyközönség figyelmét. A Bereniké Haja csillagkép eredetétől a különböző területekre gyakorolt hatásáig vita és tanulmányozás tárgya volt, és különböző típusú véleményeket és nézőpontokat generált, amelyek gazdagítják a jelenlegi körképet. Részletes elemzéssel arra törekszünk, hogy az olvasó számára átfogó és teljes képet adjunk a Bereniké Haja csillagkép-ről, kitérve a legfontosabb szempontokra, hogy megvilágítsuk ezt a nagy érdeklődésre számot tartó témát.
Bereniké Haja csillagkép | |
![]() | |
Adatok | |
Latin név | Coma Berenices |
Latin birtokos eset | Comae Berenices |
Rövidítés | Com |
Rektaszcenzió | 11h 55m – 13h 35m |
Deklináció | +14° – +34° |
Területe | 386 négyzetfok |
Nagyság szerinti helyezés | 42 |
Teljesen látható | északi 90°-tól déli 56°-ig |
Legfényesebb csillag | (β Comae Berenices) |
fényessége | 4,26m |
Szomszédos csillagképek |
A Bereniké Haja (latin: Coma Berenices) egy csillagkép.
Ez a csoport 40 tagból áll és valószínűleg egy csillagáramot (mozgási halmazt) képez. A Bereniké Haja csillagképben van az Északi Galaktikus Pólus (RA: 12h 51.42m; D: 27° 07.8′, epocha J2000.0) (a Tejútrendszer észak felé mutató forgástengelye).
A csillagkép nem bővelkedik fényes csillagokban, egyikük sem éri el a 4,0 magnitúdós fényrendet.
A β Comae Berenices a csoport legfényesebb csillaga 4,26 magnitúdóval. Abszolút fényessége picit nagyobb, mint Napunké, így láthatjuk, hogyan látszana Napunk 27 fényév távolságból.
A második legfényesebb csillag az α Comae Berenices (Diadem), 4,32 magnitúdó fényrenddel. Ez az egyetlen csillag a konstellációban, melynek külön nevet adtak, ez képviseli a drágakövet Bereniké koronájában. Két, majdnem egyenlő fényességű csillagból álló kettős csillagrendszer. Mivel a rendszer pályasíkja közel van a látóirányunkhoz, sokáig fedési kettőscsillagnak gondolták, de ma úgy véljük, hogy a pályasík körülbelül 0.1°-kal hajlik a látóirányunkhoz képest, így a csillagai a Földről nézve nem fedik el egymást.
Az utolsó negyedik fényrendű csillag a γ Coma Berenices 4,36 magnitúdóval.
Több mint 200 változócsillag ismert a Coma Berenicesben, bár sokuk hűvös csillag.
A Coma Berenicét az ókori görög idők óta külön csillagcsoportként ismerték. Eratoszthenész "Ariadné Haja" és "Berenice Haja"-ként is hivatkozik rá. Ptolemaiosz „hajfürt”-ként említette, mindazonáltal nem sorolta fel a 48 csillagkép között, amit az Oroszlán részének tekintett. A Coma Berenicét általában az Oroszlán farkán lévő bojtnak, néha a Szűz részének tekintették.
A 16. század folyamán néhány csillagtérkép felvázolt két új konstellációt, amely tartalmazta a Coma Berenicét is. Tycho Brahe, akiről általában feltételezik a csillagkép teremtését, határozott konstellációként jegyezte fel 1602-es csillagkatalógusában, és jelentette meg Johann Bayer 1603-as Uranometriájában.
Bár a csillagkép egy modern konstelláció, egy elbűvölő legendával van kapcsolatban. Ez egyike a néhány csillagképnek (a Pajzzsal együtt), amely történelmi személyhez köthető, ebben az esetben II. Berenikéhez, Egyiptom királynéjához. Bereniké férje III. Ptolemaiosz Euergetész király (uralkodott i. e. 246 – i. e. 221), kinek vezetése alatt Alexandria fontos kulturális központ lett.
I. e. 243 körül a király egy veszélyes hadjáratot indított a szírek ellen, akik meggyilkolták nővérét, Berenice Phernophorust. II. Bereniké felajánlotta Aphrodité istennőnek híresen gyönyörű, hosszú haját – amire rendkívül büszke volt –, mert férje biztonságosan hazatért. Haját levágta és elhelyezte azt az istennő templomában.
Másnap reggelre a haj eltűnt. Konón, az udvari csillagász, békíteni próbálta a dühös királyt és királynőt (és menteni a templomi papok életét). Bejelentette, hogy a felajánlás akkora örömöt okozott az istennőnek, hogy az égre helyezte azt. Megmutatta a csillagok egy csoportját, amit addig az Oroszlán farkának ismertek, ezt hívják azóta Bereniké Hajának. Kallimakhosz sem volt rest, és megverselte az eseményt Bereniké fürtje című elégiájában: a fürt patetikusan kesereg, amiért engednie kellett a vas, azaz az olló legyőzhetetlen erejének, s hogy szívesen térne vissza a királyné fejére még akkor is, ha ezzel megbontaná a csillagrendszert.
A csillagkép tartalmazza a Virgo galaxishalmaz északi részét (mely ismert Coma-Virgo halmazként is). A halmaz közepe 52 millió fényévre található. A Virgo-szuperhalmaz szíve, mely egyesek szerint 1300 galaxist, mások szerint akár kétezret is tartalmazhat.
A Coma galaxishalmaz északra fekszik a Virgo-halmaztól. A halmaz 1000 nagyobb és körülbelül 30 000 kisebb galaxist tartalmaz. 1957-ből Fritz Zwickytől származó áttekintés alapján 29 951 darab 19,0 magnitúdónál fényesebb galaxist azonosítottak a Coma-halmazban. A halmaz központi tagja az Abell 1656 galaxishalmaz 305 millió fényév távolságban, középső régiójában két hatalmas elliptikus galaxissal, az NGC 4874-gyel és NGC 4889-cel. Mindkettő 13,0m fényrendű, a többi galaxis 15,0m vagy halványabb.
A csillagkép irányában található (középpontja 235 millió fényév) egy óriási, galaxishalmazok közti üres terület (intergalaktikus buborék).
PG 1247 +26° – a csillagkép legfényesebb kvazárja