Kautz Gyula

Kautz Gyula
Az 1870-es években (Ellinger Ede felvétele)
Az 1870-es években (Ellinger Ede felvétele)
Született1829. november 5.
Győr
Elhunyt1909. március 27. (79 évesen)
Budapest
Állampolgárságamagyar
Foglalkozása
Tisztsége
  • magyarországi parlamenti képviselő (1865. december 14. – 1875. május 24.)
  • magyarországi parlamenti képviselő (1875. augusztus 30. – 1881. június 1.)
  • a magyar főrendiház tagja (1885. október 8. – 1909. március 27.)
Iskolái
SírhelyeFiumei Úti Sírkert
A Wikimédia Commons tartalmaz Kautz Gyula témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Kautz Gyula (Győr, 1829. november 5.Budapest, 1909. március 27.) magyar közgazdász, jogi doktor, valóságos belső titkos tanácsos. Kautz Gusztáv bátyja.

Fiatalkora, tanulmányai

Kautz Ignác gyógyszerész és Kletzár Luiza fia. A győri bencés gimnáziumban érettségizett. A Győri Királyi Akadémia Bölcseleti Karának két évfolyamát 1846-47-ben végezte el. 1848 őszén a Pesti Tudományegyetem Jog- és Államtudomány Karán folytatta tanulmányait, 1850-ben itt avatták jogi doktorrá. Az 1848-as mozgalomban rövid ideig mint önkéntes nemzetőr szolgált. Bejárta Németország nagyhírű egyetemeit (Berlin, Heidelberg, Lipcse), s behatóan tanulmányozta a közgazdasági és államjogi történeti iskolák elméleti munkásságát. Különösen az angol klasszikus iskola és a német történelmi iskolát képviselő Wilhelm Roscher volt rá nagy hatással.

Tudományos munkássága

Kautz Gyula portréja a Vasárnapi Ujságban

1851-ben november 16-tól a Pozsonyi Királyi Jogakadémián lett segédtanár 1853. március 3-ig, majd a Nagyváradi Királyi Jogakadémián az osztrák pénzügytan és 1854-től a nemzetgazdaságtannak rendkívüli, 1856-ban pedig rendes tanáraként dolgozott. Tantárgya a osztrák pénzügyi jog, majd a politikai ökonómia volt. 1858-ban a budai műegyetemen kinevezték a közjog és a közigazgatás rendes tanárának. 1863-tól a Pesti Tudományegyetemen tanított. Élete ezen időszakában írta a Theorie und Geschichte der National-Oekonomie című nagy hatású művét, mely tárgyi gazdagsága, ismereteinek rendszerezettsége és elméleti színvonala miatt a maga idejében egyedülálló szellemi teljesítménynek számított. E művét a külföldi szakirodalom is elsőrangú forrásmunkának tekintette.

Megírta az Osztrák–Magyar Monarchia statisztikájáról szóló tankönyvet, Adam Smith és a modern nemzetgazdasági nézeteiről szóló értekezést, és a szintén nemzetközi visszhangot kiváltó Az állameszme világtörténeti fejlődésében című művet.

1862-ben a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) levelező tagja lett, 1865-ben rendes tagjává választották. A Pesti Tudományegyetemen az 1872-1873-as tanévben a Jog és Államtudományi Kar dékánja, 1873-74-ben az intézmény rektora volt. 1902-től 6 éven át ő volt a Magyar Közgazdasági Társaság elnöke. 1904-1907 között az MTA alelnöki tisztségét töltötte be. Tagja volt a párizsi Société d' Economie Politique-nak és a londoni Statisztikai Intézetnek.

Politikai karrierje

Kautz liberális politikai nézetekkel rendelkezett. A Deák-párthoz és Deák Ferenc szűkebb szellemi köréhez tartozott, nagy szerepet vállalt a párt és a kiegyezés gazdasági programjának kidolgozásában. Az 1865-ös választásokon Deák biztatására indult Győr mandátumáért. A kiegyezést hirdető programjával megnyerte a győri választást. Ő terjesztette az Országgyűlés elé az első alkotmányos költségvetést és tagja volt a kiegyezést előkészítő 67-es bizottságnak is. Három cikluson keresztül volt Győr országgyűlési képviselője, és sokat segített a város iparfejlesztő törekvéseinek megvalósításában. A főrendiháznak 1885-86-ban történt újjászervezése alkalmával az élethossziglani tagságra nevezték ki, ahol helyet foglalt a felirati és pénzügyi bizottságokban.

Gazdasági tevékenysége

1883-ban nevezték ki az akkori jegybank, az Osztrák–Magyar Bank magyar alkormányzójává (Vizegouverneur). 1892. március 6-án, Alois Moser főkormányzó lemondását követően a magyar és osztrák kormány együttes felterjesztésére, a király kinevezte az Osztrák–Magyar Bank főkormányzójává (Gouverneur). Kautz megüresedett alkormányzói helyére Wekerle Sándor pénzügyminiszter Madarassy Pált nevezte ki.

A bank főkormányzójaként Kautz a Monarchia pénz- és valutarendszerének modern értelemben való átalakítására irányuló törekvések támogatását tekintette egyik fő feladatának. E területen elért eredményeinek elismeréseként 1893 elején titkos tanácsosi címet kapott. 1900-ig viselte a főkormányzói tisztséget. Az ő munkásságához kötődik a magyar szöveg és címer alkalmazása a bankjegyeken.

Nyughelye a Fiumei Úti Sírkertben (Bal oldali falsírboltok: B/574.)

Emlékezete

A Széchenyi István Egyetem gazdaságtudományi kara és a Kautz Gyula Közgazdász Szakkollégium is az ő nevét viseli.

Művei

Beszédei az országgyűlés képviselőházában és a főrendiházban 1867-től 1888-ig (főleg a felirati viták, a választási törvény körüli, azután a pénzügyi s adótörvény-javaslatok, vám- és kereskedelem-politikai, meg kiegyezési kérdések discussiója alkalmával) a Naplókban vannak. Egy beszédét: A választókhoz, Toldy István közli (A magyar politikai szónoklat kézikönyve. Pest, 1866. II. k.)

Források

Jegyzetek

  1. a b Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2014. május 4.)
  2. a b BnF források (francia nyelven)
  3. Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2014. december 17.)
  4. Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2015. január 1.)
  5. Kárbin Ákos. „Az Osztrák–Magyar Bank és az 1892. évi valutareform előzményei” (pdf). Történelmi Szemle LIX (2017) (1), 21 (ff 19–45). o. (Hozzáférés: 2020. április 16.)  
  6. Items where Author is "Kautz, Gyula" - Magyar Közgazdaságtörténeti Archivum. econhist.lib.uni-corvinus.hu. (Hozzáférés: 2024. február 6.)
  7. Kautz Gyula. Roscher Vilmos és a történelmi módszer a közgazdaságtudományban.
  8. Kautz Gyula. Smith Ádám mint a közgazdaság-tudomány megalapítója. 1891.
  9. Kautz Gyula. A nemzetgazdaság- és pénzügytan rendszere I. kötet. 1890.
  10. Kautz Gyula. Társulási intézmények a nemzetgazdaságban. 1887.
  11. Kautz Gyula. Nemzetgazdaság és pénzügytan II. kötet. 1881.
  12. Kautz Gyula. Nemzetgazdaság és pénzügytan III. kötet. 1885.
  13. Kautz Gyula. A nemzetgazdaság- és pénzügytan rendszere. 1. kötet. 1870.
  14. Kautz Gyula. A nemzetgazdaság- és pénzügytan rendszere. 2. kötet. 1872.
  15. Kautz Gyula. A nemzetgazdasági eszmék fejlődési története és befolyása a közviszonyokra Magyarországon. 1868.
  16. Kautz Gyula. Nemzetgazdaságunk és a vámpolitika. 1866.
  17. Kautz Gyula. Az 1862-ki londoni világipartárlat különösen közgazdasági és általános iparműveltségi szempontból. 1863.
  18. Kautz Gyula. Nemzetgazdaság- és pénzügytan - tekintettel a gyakorlati ipar-életre, a fensőbb tanulmány szükségeire, meg az államkormányzat és törvényhozás feladataira. 1863.
  19. Kautz Gyula. Politika vagy országászattan. 1862.

További információk