Wartha Vince

Ebben a cikkben elmélyülünk a Wartha Vince lenyűgöző világában, feltárva eredetét, a mai társadalomra gyakorolt ​​hatásait és a történelem során betöltött jelentőségét. A kezdetektől napjainkig a Wartha Vince jelentős hatást gyakorolt ​​az élet különböző területeire, a kultúrától a technológiáig. Elemezzük a fejlődését az idők során, valamint azokat a kihívásokat és vitákat, amelyekkel pályafutása során szembesült. Multidiszciplináris megközelítésen keresztül a Wartha Vince különböző nézőpontjaival foglalkozunk, átfogó képet adva annak fontosságáról a kortárs világban. Ez a cikk teljes és gazdagító pillantást kíván nyújtani a Wartha Vince-re, azzal a céllal, hogy elmélyítse annak megértését és a jelenre és a jövőre gyakorolt ​​hatásait.

Wartha Vince
Született1844. július 17.
Fiume
Elhunyt1914. július 20. (70 évesen)
Budapest
Állampolgárságamagyar
Nemzetiségemagyar
HázastársaHugonnai Vilma (1887. szeptember 9. – 1914. július 20.)[1]
Foglalkozásakémikus,
műegyetemi tanár,
akadémikus
SírhelyeFiumei úti sírkert (34-11-12)
A Wikiforrásban további forrásszövegek találhatók Wartha Vince témában.
A Wikimédia Commons tartalmaz Wartha Vince témájú médiaállományokat.

Wartha Vince (Fiume, 1844. július 17. – Budapest, Kőbánya, 1914. július 20.)[2] kémikus, borász, műegyetemi tanár, rektor, a Magyar Tudományos Akadémia tagja. 1899-től 1909-ig a Királyi Magyar Természettudományi Társulat elnöke.

Életpályája

Wartha Vince és Rossi Jozefa fiaként született. Tanulmányait a budai politechnikumban kezdte, majd Zürichben és Heidelbergben tanult. 1863-tól tanított a budai műegyetemen, amelynek rektora volt 1896-tól 1898-ig, majd 1907-től 1910-ig. 1873-ban a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagjává, majd 1891-ben rendes tagjává választották. 1908 és 1910 között ő volt az MTA másodelnöke. Azon fáradozott, hogy az MTA érdeklődését és támogatását a műszaki tudományok számára megnyerje. 1912-ben ment nyugdíjba. Második felesége az első magyar orvosnő, Hugonnai Vilma volt. Nagyszámú tudománynépszerűsítő írása főként annak a Természettudományi Társulatnak a kiadványaiban jelent meg, amelynek 1899 és 1910 között az elnöke volt.

Munkássága

A pécsi eozinmázas kút. Wartha Vince legjelentősebb felfedezése az eozinmáz

Számos területen alkotott maradandót. A hazai szeneket elemezte, elsőnek határozta meg a gázgyártásban hasznosítható szénfajtákat. Ipari- és ivóvízelemzéssel is foglalkozott; vízvizsgálati módszere ma is használatos. Nagy érdemeket szerzett a borászati kémia népszerűsítésében. A mikor a filoxéra hazánk hagyományos szőlőtermelő vidékein pusztított, Wartha kimutatta, hogy a homokos talaj is kiválóan alkalmas lehet szőlőtermelésre. Hazánkban az elsők között ismerte fel a fényképezés szerepét a tudományokban. A legjelentősebb felfedezése az agyagiparban a gubbiói fémlüszter-máz (más néven bíborlüszter) évszázadokon át keresett gyártási titkának megfejtése. Ezzel az általa eozinnak elnevezett mázzal a pécsi Zsolnay porcelángyárat tette nagy hírűvé. 1904-ben megszakadt a jó kapcsolata a Zsolnayakkal, amikor állami megbízásból újjászervezte Zsolnay vetélytársát, a herendi porcelángyárat. Mint a kerámiai ipar nagy hírű szakértője, tevékenyen vett részt a faenzai Museo Internazionale delle Ceramiche alapításában. Eötvös Loránd után 1899–1902 között a Magyar Turista Egyesület elnöke.

Emlékezete

Wartha Wince és Hugonnai Vilma sírja a Kerepesi temetőben

Főbb művei

  • A silikátok formulázásáról (Bp., 1870) REAL-EOD;
  • Hőmennyiség-mérések (Bp., 1878, Schuller Alajossal) REAL-EOD;
  • A technikai vízvizsgálat… (Bp., 1879);
  • Belföldi kőszénfajok vizsgálata… (Bp., 1879);
  • A magyar borról (Bp., 1880); Az agyagipar technológiája (Bp., 1892);
  • Chemiai technológia (Wartha Vince előadásai nyomán összeállította Pfeiffer Ignác, I., Bp., 1900);
  • A régiek bíbora és az indigó (Bp., 1901);
  • Az agyagművesség (I – II.; Bp., 1905);
  • A levegő meghódítása kémiai célokra (Bp., 1911).

Jegyzetek

  1. ↑ Magyar főnemességi adattár. (Hozzáférés: 2025. március 11.)
  2. ↑ Halálesete bejegyezve a Bp. X. ker. állami halotti akv. 780/1914. folyószáma alatt.

Források

További információk

  • Korach Mór és Móra László: Wartha Vince. A múlt magyar tudósai. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1974.
  • Berényi Zsuzsanna Ágnes: Budapest és a szabadkőművesség. Bp., Szerző, 2005.
  • A Budapesti Műszaki Egyetem vegyészmérnöki karának centenáriumi emlékkönyve. Szerk. Csűrös Zoltán, Erdey László, Holló János etc... Bp., Budapesti Műszaki Egyetem Vegyészmérnöki Kar, 1972.
  • Kalapis Zoltán: Életrajzi kalauz. Ezer magyar biográfia a délszláv országokból. Újvidék, Fórum Könyvkiadó, 2002.
  • Magyar életrajzi lexikon I-II. Főszerk. Kenyeres Ágnes. Bp., Akadémiai Kiadó, 1967-1969.
  • Művészeti lexikon. Fel. szerk. Lajta Edit. Bp., Akadémiai Kiadó, 1965-1968.
  • Magyar Nagylexikon. Főszerk. Élesztős László (1-5. k.), Berényi Gábor (6. k.), Bárány Lászlóné (8-). Bp., Akadémiai Kiadó, 1993-.
  • A Magyar Tudományos Akadémia tagjai 1825-1973. Összeáll. Fekete Gézáné. Bp., Magyar Tudományos Akadémia Könyvtára, 1975.
  • A Magyar Tudományos Akadémia tagjai 1825-2002. Szerzők: Markó László, Burucs Kornélia, Balogh Margit, Hay Diana. Bp., MTA Társadalomkutató Központ, 2003.
  • Magyarok a természettudomány és technika történetében. Főszerk. Nagy Ferenc, Nagy Dénes. Bp., MVSZ-MTA-BME-MTESZ-Országos Műszaki Információs Központ és Könyvtár, 1986.
  • Pécs lexikon. Főszerk. Romváry Ferenc. Pécs, Pécs Lexikon Kulturális Nonprofit Kft., 2010.
  • Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái. Bp., 1891-1914. Hornyánszky Viktor
  • Veszprém megyei életrajzi lexikon. Főszerk. Varga Béla. Veszprém, Veszprém Megyei Önkormányzatok Közgyűlése, 1998.

Kapcsolódó szócikk