Novobátzky Károly

A Novobátzky Károly jelentősége a mai társadalomban megkérdőjelezhetetlen. Legyen szó szakmai, személyes vagy társadalmi térről, a Novobátzky Károly releváns helyet foglal el életünkben. Ahogy a világ fejlődik és a technológia fejlődik, a Novobátzky Károly egyre nélkülözhetetlenebbé válik, és jelentősen befolyásolja a másokkal való interakciót és kapcsolatunkat. Ebben a cikkben megvizsgáljuk a Novobátzky Károly jelentőségét különböző kontextusokban, valamint az emberek mindennapi életére gyakorolt ​​hatását. A keletkezésétől a mai hatásig elemezzük, hogyan vált a Novobátzky Károly kulcsfontosságú elemévé társadalmunkban.

Novobátzky Károly
SzületettNovobátzky Károly
1884. március 3.
Temesvár
Elhunyt1967. december 20. (83 évesen)
Budapest, magyar
Állampolgárságamagyar
Nemzetiségemagyar
Foglalkozásafizikus, egyetemi tanár
Tisztségeaz MSZMP KB tagja (1957. június 29. – 1967. december 20.)
IskoláiBudapesti Tudományegyetem
KitüntetéseiKossuth-díj (1949, 1953)
Akadémiai Aranyérem (1962)
SírhelyeFiumei úti sírkert (30/2-1-16)[1]

Novobátzky Károly (Temesvár, 1884. március 3. – Budapest, 1967. december 20.) fizikus, egyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia tagja (levelező: 1947, rendes: 1949), Kossuth-díjas (1949, 1953).

Élete

Középiskoláit szülővárosában járta ki. Egyetemi tanulmányait a Budapesti Tudományegyetemen végezte matematika–fizika szakon, ahol 1906-ban szerzett diplomát. Az Eötvös-kollégium lakója volt. Tanárai voltak többek között Eötvös Loránd, Kőnig Gyula és Beke Manó.

Az egyetem elvégzése után vidéken volt középiskolai tanár. Az első világháborúban tüzértiszt volt. 1919–1945 között a fővárosi Kölcsey Ferenc Gimnáziumban tanított. A második világháború után a Pázmány Péter (1950-től Eötvös Loránd) Tudományegyetem Elméleti Fizikai Intézetének vezetője lett, és itt dolgozott haláláig. Az MTA elnökségi tagja volt 1949–1958 között, alelnöke pedig 1958–1967 között. 1966-tól az MSZMP Központi Bizottságának tagja volt.

Munkái

Tudományos munkásságát középiskolai tanárként kezdte. Munkásságának középpontjában a relativitáselmélet és az elektromágneses tér állt. Az elektromágneses értelmezés alapján a fényelhajlás Kirchhoff-elméletét fejlesztette tovább.


Nevéhez fűződik a Novobátzky-effektus feltételezése is, de ennek létezése a mai napig megosztja a fizikus társaságokat.

A Higgs-mechanizmus alapjelenségének felfedezése a nevéhez fűződik. A vasfüggöny miatt ez külföldön nem általános ismert tény.[2]

Emlékezete

Tiszteletére megalapították a Novobátzky Károly-díjat, amelyet 1969 óta azok kapnak, akik az elméleti fizika területén jelentős eredményeket értek el.

Művei

Jegyzetek

  1. ↑ https://library.hungaricana.hu/hu/view/BFLV_bn_25_07_1999_3_2/?pg=172&layout=s
  2. ↑ Dávid Gyula: A tömeg eredete és a Higgs-mező, 2012.09.13.

Források