Mihályfi Ákos

Mihályfi Ákos
Magyarország
20. század
Élete
Született1863. szeptember 2.
Szepetnek
Elhunyt1937. május 27. (73 évesen)
Budapest
Pályafutása
Iskola/Irányzatkatolikus teológia
Fontosabb műveiA papnevelés története és elmélete

Mihályfi Ákos, teljes nevén Mihályfi Ákos István (Szepetnek, 1863. szeptember 2.Budapest, Józsefváros, 1937. május 27.) cisztercita szerzetes, római katolikus pap, teológiai doktor, egyetemi tanár, 19161917-ben a Budapesti Tudományegyetem rektora, egyházi író.

Élete

A Zala vármegyei Szepetneken született Mihályfy György és Vojta Karolina gyermekeként. A gimnázium hat osztályát Budán és Veszprémben járta; 1879. augusztus 27-én Zircen a ciszterci rendbe lépett, ahol az Ákos nevet kapta és a VII. osztályt ott, a VIII. osztályt Egerben, teológiai tanulmányait pedig mint a rend növendéke 1881-től 1886-ig az innsbrucki egyetemen végezte, ugyanott 1886. december 17-én teológiai doktori oklevelet szerzett.

1886. augusztus 8-án pappá szentelték. 1887. február 1-jén Zircen a ciszterci rend növendékeinek lelki igazgatója, szeptember 1-től egyszersmind teológiai tanár a rendnek 1889-től Budapesten levő hittudományi intézetében és lelki igazgató. 1906. február 2. és 1934. június 30. között a budapesti egyetem hittudományi karán a lelkipásztorkodástan nyilvános rendes tanára. 1909–1910-ben és 1914–1915-ben a hittudományi kar dékánja, 1916–1917-ben az egyetem rektora, 1917–1918-ban és 1926. májusa és szeptembere között prorektora.

A háborús beszerzési nehézségek csökkentésére létrehozta az egyetemi tanárok és alkalmazottak beszerzési csoportját. 1914. június 25-től sztrázsai prépost, 1926. február 8-tól villers-i címzetes apát. 1934 júliusában nyugalomba vonult.

1892-ben a Szent István Társulat tudományos és irodalmi osztályának tagja, 1893-ban a hittudományi kar bekebelezett doktora. 1921 májusa és 1933 áprilisa között a Szent István Társulat alelnöke, vezette a Szent István könyvek (1-12. számúak) kiadását. 1915-ben a Szent István Akadémia I. osztályának tagja, 1921–1933-között az I. osztály elnöke, 1933. február 24-től a Szent István Akadémia, ugyanezen év március 23-tól a Szent István Társulat tiszteletbeli tagja, a Katolikus Írók és Hírlapírók Pázmány Egyesületének vezető tagja volt.

Művei

Folyóiratcikkei

Elbeszélései, rajzai és cikkei a Katholikus Hetilapban (1881-83. elb., A májusi ájtatosság); a Jézus szentséges szivének Hirnökében (Kalocsa, 1885. A tabernakulum); a Mária Virágos Kertjében (Kalocsa, 1886. Mária tisztelete és a magyarság, 1893. Apostoli buzgóság); a Magyar Államban (1887. okt. 27. könyvism., 1892. Szvorényi József, 1893. Buda Teofil); a Religióban (1888-1889. és 1891. Adatok a papnevelés elméletéhez, Az asketikai irodalomról, A seminariumok jogi természetéről, 1890. A papnevelés és a politikusok, 1891. Papi lelkület, 1894. Sz. Bernárdnak egy eddig ismeretlen levele); a Magyar Ifjuság Rózsatüzerében (Székesfejérvár, 1888-89. Leveleimből); a Magyarországi Papi Ima-egyesület Értesítőjében (Győr, 1889. A hittani tanítás egyik tévedéséről); a Katholikus Szemlében (1890. A vallás eredete és fejlődése, 1891. könyvism., 1892. A sajtó és a katholikusok, Szent László király ünnepe, XIII. Leo püspöki jubileuma és könyvism., 1893. A pápai encziklikáról, A polgári házasság irodalma és könyvism., 1894. A házasság szentségéről, Az egyház-politikáról és könyvism., 1895. könyvismert., 1896. A szabadkőmívesekről és könyvism., 1897. Parlamenti kérdések); a Hittudományi Folyóiratban (1890. A papnevelés Francziaországban, A papi nevelés a trienti zsinat előtt, 1892. A papnevelés Németországban, 1893-94. Könyvism., 1895. Ecole pratique des études bibliques és könyvism.); a Fejérmegyei Naplóban (1894. Katholikus társadalom, az iskolai év végén); a Pallas Nagy Lexikonában (Abgar, Alexandriai Katecheta iskola, Denifle, Diepenbrock Menyhért, Dokéták, Domonkos, Domonkosok, Donatisták sat.).

1890-ben a Katholikus Szemlének társszerkesztője lett, 1891-től ugyanannak felelős szerkesztője, 1891-től a Patrona Hungariae c. havi hitbuzgalmi lapnak is a szerkesztője; 1900-ban a Szent István Társulat Családi Regénytárát szintén ő szerkesztette.

Önálló művei

Jegyzetek

  1. Halálesete bejegyezve a Bp. VIII. ker. állami halotti akv. 1127/1937. folyószáma alatt.

Források