Mai cikkünkben a Klinger István (pap) lenyűgöző világát fedezzük fel. Eredetétől a modern társadalomra gyakorolt hatásáig elmélyülünk történetében, fejlődésében és a mai világban betöltött jelentőségében. A Klinger István (pap) egy olyan téma, amely az idők során érdeklődést és kíváncsiságot váltott ki, és ebben a cikkben ennek a legjelentősebb aspektusaira igyekszünk rávilágítani. Szakértői interjúkkal, mélyreható elemzésekkel és gyakorlati példákkal arra törekszünk, hogy átfogó és szemléletes képet nyújtsunk a Klinger István (pap)-ről, hogy olvasóink bővíthessék ismereteiket és jobban megértsék annak fontosságát a különböző kontextusokban. Készüljön fel, hogy belépjen a Klinger István (pap) felfedezéseinek és elmélkedéseinek világába!
Klinger István | |
Magyarország – 19. század – | |
![]() | |
Élete | |
Született | 1831. december 24. Szomolnok |
Elhunyt | 1908. január 27. (76 évesen) Budapest |
Pályafutása | |
Iskola/Irányzat | katolikus teológia |
Fontosabb művei | A tudomány czéljáról és feladatáról |
![]() A Wikimédia Commons tartalmaz Klinger István témájú médiaállományokat. |
Klinger István (Szomolnok, 1831. december 24. – Budapest, Ferencváros, 1908. január 27.)[1] teológiai doktor, rezsnyó-egyházmegyei áldozópap, a Szent Háromságról nevezett siklósi címzetes apát, szentszéki ülnök, egyetemi teológiai tanár.
Klinger Jakab és Bellon Franciska fia. 1854. december 24-én miséspappá szentelték, majd teológiai tanár volt Rozsnyón és a papnövendékek lelki igazgatója. 1870. április 11-től 1905. október 3-ig a lelkipásztorkodás rendes tanára a budapesti egyetemen; 1878/79, 1882/83 és 1893/94-ben a hittudományi kar dékánja, 1888/89-ben az egyetem rektora volt. Halálát szívhűdés és influenza okozta.