Josta

A mai világban a Josta jelentős jelentőségűvé vált a mindennapi élet különböző területein. A gazdaságra, a kultúrára, a politikára és általában a társadalomra gyakorolt ​​hatása óta a Josta állandó vita témája és a különböző közönségek érdeklődési köre lett. A Josta-ről alkotott vélemények változatosak és néha polarizáltak, ami ahhoz vezetett, hogy különböző szempontokból és multidiszciplináris megközelítéssel kell elemezni. Ebben a cikkben megvizsgáljuk a Josta fontosságát és hatását ma, valamint a jövőre nézve.

Josta
Rendszertani besorolás
Ország: Növények (Plantae)
Törzs: Zárvatermők (Magnoliophyta)
Csoport: Valódi kétszikűek (eudicots)
Csoport: Core eudicots
Rend: Kőtörőfű-virágúak (Saxifragales)
Család: Ribiszkefélék (Grossulariaceae)
Nemzetség: Ribiszke (Ribes)
Faj: R. x nidigrolaria
Tudományos név
Ribes x nidigrolaria
Rud.Bauer & A.Bauer 1989[1]
Hivatkozások
Commons
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Josta témájú médiaállományokat és Josta témájú kategóriát.

A josta vagy ribiszkeköszméte[2] (Ribes x nidigrolaria) a ribiszke (Ribes) nemzetségbe tartozó hibrid növényfaj, cserje. Általában a fekete ribizli és az egres keresztezéseként jellemzik, azonban genetikai háttere ennél összetettebb. Különböző latin neveken ismert: Ribes nidigrolaria, vagy Ribes nidrigolaria, vagy Ribes x culverwelli, vagy Ribes nigrum x uva-crispa.

A ‘Josta’ eredetileg a ribiszkeköszméte (Ribes x nidigrolaria) egyik fajtájának a neve, később azonban ez a név annyira elterjedt, hogy ma már általánosságban magát a fajt, a ribiszkeköszmétét is értik alatta.[3][4] Míg a fajta nevét nagy kezdőbetűvel, addig a köznevesült és jelentésmódosuláson átesett névváltozatot kis kezdőbetűvel írják.

Származása, elterjedése

A ribiszkeköszmétét mesterségesen állították elő a 20. században, Németországban. Lényegében tényleg a fekete ribizli és az egres közötti faj, ám a több lépéses nemesítő programban egy vad egresfaj is részt vett. A nemesítést 1922-ben kezdte Lorenz Kölnben, a Max Planck Intézetben, munkáját Rudolf Bauer fejezte be. Kereskedelmi forgalomba a növény szaporítóanyaga, és maga a gyümölcs is a hetvenes években került, josta nevét a fekete ribizli (Johannisbeere) és az egres (Stachelbeere) német nevének kezdő szótagjaiból alkották meg.

Megjelenése, felépítése

Kifejezetten gyorsan nő, könnyedén eléri a 2 méter magasságot. Hosszú vesszői tüskétlenek, így a bokor – mind a vesszők, mind a rügyek – inkább hasonlít a ribizlire, mint a köszmétére, bár a vesszők színezettebbek, a rügyek testesebbek.

Közepes méretű, háromkaréjú, fényes zöld levelei viszont jobban emlékeztetnek a köszmétére, mint a fekete ribiszkére. Sziromlevelei lilás színűek.

Sötét színű, sima héjú, szőrtelen bogyóinak normális átmérője 14–15 mm, tömege kb. 3 g. A gyümölcs húsa zöldes, benne apró magokkal. Kellemes íze mindkét őséére emlékeztet, a tipikus feketeribizli-íz nélkül: a köszméte frissítő savanyúsága mellett aromája inkább az áfonyáét idézi.

Életmódja, termőhelye

Április első harmadától virágzik. Termése július közepére általában beérik, termése átlagosan 3,6 kg bokronként (Magyarországon).

Felhasználása

Bogyójában sok a C-vitamin. Élelmiszerként frissen és feldolgozva is szerteágazóan hasznosítják.

Fajtái

  • ‘Josta’ – német nemesítésű fajta.[2]
  • ‘Jostine’ – német nemesítésű fajta.[2]
  • ‘Rikő’ – magyar nemesítésű fajta, Porpáczy Aladár nemesítette. Nem a gyümölcse miatt jelentős, hanem botanikai érdekesség.[5]

Források

  1. ↑ https://ipni.org/n/939018-1
  2. ↑ a b c Nemzeti fajtajegyzék 2020 – Szőlő – Gyümölcs
  3. ↑ https://www.napi.hu/magyar_gazdasag/szereti_az_egrest_ime_a_nebih_tanacsai.709015.html
  4. ↑ Archivált másolat. . (Hozzáférés: 2020. november 7.)
  5. ↑ Archivált másolat. . (Hozzáférés: 2020. november 7.)