Ma egy olyan témával szeretnénk foglalkozni, amely az elmúlt években nagy aktualitást kapott. A Aloé olyan téma, amely vitákat és vitákat váltott ki különböző területeken, a politikától a tudományig. A kérdés teljes körű feltárása érdekében elmélyülünk annak eredetében, a mai társadalomra gyakorolt hatásában és a javasolt megoldásokban. A Aloé mindannyiunkat foglalkoztató téma, mivel hatása mindennapi életünk különböző területeire hat. Ezzel a cikkel elemezzük és reflektálunk a Aloé-re, hogy világosabb és tájékozottabb képet kapjunk erről a ma oly fontos témáról.
Aloé | ||||||||||||||||
---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
![]() | ||||||||||||||||
Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||
| ||||||||||||||||
Szinonimák | ||||||||||||||||
| ||||||||||||||||
Hivatkozások | ||||||||||||||||
![]() A Wikimédia Commons tartalmaz Aloé témájú médiaállományokat és Aloé témájú kategóriát. |
Az aloé (Aloe) az egyszikűek (Liliopsida) osztályának spárgavirágúak (Asparagales) rendjébe, ezen belül a fűfafélék (Asphodelaceae) családjába tartozó nemzetség.
Afrika száraz részeiről származik (néhány faj az Afrikához közeli szigeteken, illetve a Mediterráneumban is honos), de több faját más földrészekre is behurcolták. A pozsgás fajok Dél-Afrika száraz éghajlatú területein fejlődtek ki.
Változatos megjelenésű nemzetség: a pozsgás levelű fajok mellett félcserjék, cserjék és fák is vannak közöttük. A pozsgás fajok gyakran törzs nélkül levélrózsásak. Egyes fajoknak a törzse is szukkulens; nem pozsgás, vékony levelű faja kevés van.
Levelei zöldek, a túl sok fénytől viaszbevonattal védekező fajoké kékes- vagy szürkészöldek. A levelek széle ép vagy ritkábban hullámos, gyakran fogazott vagy tövises; felületüket néha sötétebb-világosabb foltok tarkítják.
Közös jellemzőjük az egyoldalú, sokvirágú fürtös virágzat, amelynek virágai gyakran bókolók. A virágkocsány a levél hónaljából nő ki. A virágok a legtöbbször sárgák, narancssárgák vagy pirosak.
Több faját gyógy-, másokat (főleg a sziklakertekbe előszeretettel ültetett pozsgásokat) dísznövénynek termesztik. Kiválóan jó a regeneráló hatása a testen lévő sérülésekre illetve ütésekre és masszás olajként is felhasználható.
A Kárpát-medence éghajlati viszonyai közt nyáron napos, télen száraz, hűvös helyet igényel. A megfelelő teleltetés azért is fontos, mert a legtöbb faj télen virágzik. A leggyakrabban termesztett (pozsgás) fajok a laza, a vizet jól áteresztő talajt kedvelik. Jól szaporíthatók sarjhajtásaikról; az elágazó fajok a levágott ágakból készített dugványokról is.