Váradi Aranka

Ebben a cikkben megvizsgáljuk a Váradi Aranka hatását a kortárs társadalomra. Megalakulása óta a Váradi Aranka kulcsfontosságú szerepet játszott a mindennapi élet számos területén, és a populáris kultúrától a szórakoztatáson át a politikáig és a gazdaságig mindent befolyásolt. Az évek során a Váradi Aranka végtelen vitákat és vitákat váltott ki, mivel relevanciája és jelentése a társadalmi és technológiai változások hatására változott. A mélyreható elemzés során alaposan megvizsgáljuk a Váradi Aranka jelentőségét a mai világban, figyelembe véve identitásunk, nézőpontunk és tapasztalataink alakításában betöltött szerepét.

Váradi Aranka
Életrajzi adatok
Született1886. március 11.
Budapest
Elhunyt1966. január 5. (79 évesen)
Mallorca
HázastársaFekete Sándor
Bánffy Miklós
GyermekeiBánffy Katalin
Iskolái
Díjai
További díjakFarkas–Ratkó-díj (1908)
A Wikimédia Commons tartalmaz Váradi Aranka témájú médiaállományokat.
Leconte de Lisle, Charles: Az erinnysek. Társulat: Nemzeti Színház. Bemutató: 1913.01.03. Rendező: Ivánfi Jenő. Szereplők: Elektra: Váradi Aranka, Klyteimnestra: Jászai Mari, Orestes: Beregi Oszkár

Váradi Aranka, születési nevén: Várady Aranka Gizella Mária (Budapest, 1886. március 11. – Mallorca, 1966. január 5.) magyar színésznő, Váradi Antal leánya.

Pályafutása

Apja dr. Váradi Antal (1854–1923) bölcseleti doktor, drámaíró, a Kisfaludy Társaság tagja és a Petőfi Társaság főtitkára, magyar királyi udvari tanácsos, országos színművészeti akadémiai igazgató,[1] anyja windsori Hickmann Gabriella (1855–1945) volt.[2] A Színiakadémia színész- és a Zeneakadémia énektagozatán végezte tanulmányait. 1903-ban került a Nemzeti Színházhoz, az intézménynek 1923-tól örökös tagja volt. Eleinte csak kisebb szerepeket játszott, majd hamarosan a Nemzeti Színház legnagyobb művészei közé került. 23 éves volt, amikor első sikerét aratta Henrik Ibsen Vadkacsa című darabjában Hedvig szerepében. „Alakításait a bensőség, a lélekábrázolás mélysége és igazsága jellemezte. Kulturált beszéde, mozgásának bája hozzájárult sikeréhez. Komoly tónusú szerepei közül kiemelkednek: Margit (Goethe: Faust), Cordelia (Shakespeare: Lear király), Herma (Herczeg Ferenc: Biróné) stb.”

1908-ban elnyerte a Farkas–Ratkó-díjat. Gyakorta megfordult vidéken és Pécsett is. Utolsó fellépésére 1947-ben került sor, ezt követően külföldre költözött.

Német, francia, angol, olasz és spanyol nyelven beszélt.[3]

Magánélete

Első férje dr. Fekete Sándor (1885–1972) orvos volt, aki 1921-től vezette a Szövetség utcai kórházat, később alapítója és igazgatója volt a Semmelweis Orvostörténeti Múzeumnak.[4] 1916. július 27-én házasodtak Budapesten, a Józsefvárosban.[5] 1924-ben elváltak.[6] Váradi Aranka Bánffy Miklós gróffal intendánsságának első napjaiban ismerkedett meg, aki később házasságot kötött vele Budapesten, a Józsefvárosban, 1939. január 25-én.[7] Az Est (napilap) 1939. február 28-i számában olvasható róla egy pár soros hír a „Tarka-barka” rovatban: „A szinházi világban nagy meglepetést keltett, hogy Váradi Aranka, a Nemzeti Szinház örökös tagja férjhez ment. Gróf Bánffy Miklós vette el feleségül."

Fontosabb szerepei

Váradi Aranka mint Dolly és Mészáros Alajos mint Philipp George Bernard Shaw: Nem lehessen tudni című vígjátékában. Rendező: Hevesi Sándor

Díjai

Jegyzetek

  1. ↑ Országos Széchenyi Könyvtár - gyászjelentések - Várady Antal
  2. ↑ Országos Széchenyi Könyvtár - gyászjelentések - Várady Antalné Hickmann Gabriella
  3. ↑ Színházi Élet – 1923/43. szám, 44. old.
  4. ↑ Naplóm (részletek) Korunk, 2002. december
  5. ↑ Bp. VIII. ker. állami házassági anyakönyv 730/1916. folyószám.
  6. ↑ A budapest kir. tszék. 1.P.38761/4-1924. sz. ítélete.
  7. ↑ Bp. VIII. ker. állami házassági anyakönyv 116/1939. folyószám.

Források

További információk

  • Blaha Lujza emlékalbum. Szerk. Porzsolt Kálmán. , Blaha Lujza Emlékbizottság,
  • Ki-kicsoda? Kortársak lexikona. , Béta Irodalmi Rt.,
  • Keresztény magyar közéleti almanach I–II. . Fel. szerk. és kiadó Hortobágyi Jenő. Bp., 1940
  • Színészeti lexikon. Szerk. Németh Antal. Bp., Győző Andor, 1930
  • Színház az egész!... Játékos színháztörténeti kaleidoszkóp a múlt század színi világából. Összeáll. Füle Péter. , Palatinus, 2005