Manapság a Tasnádi Ilona rendkívül releváns téma, amely életünk különböző területeit érinti. Befolyása olyan területekre terjed ki, mint a technológia, az egészségügy, a politika, a kultúra és általában a társadalom. Fontossága abban rejlik, hogy milyen hatással van a napi döntéseinkre, a környezetünkhöz való viszonyunkra és abban, ahogyan megértjük a minket körülvevő világot. A történelem során a Tasnádi Ilona fejlődött, és jelentős vitákat, innovációt és változást generált. Ebben a cikkben megvizsgáljuk, hogy a Tasnádi Ilona hogyan alakította és befolyásolta jelenünket, és mit várhatunk a jövőtől.
Tasnádi Ilona | |
![]() | |
Tasnádi Ilona az 1910-es években | |
Született | Tasnádi Nagy Ilona 1890. szeptember 26. Budapest[1] |
Elhunyt | 1971. december 17. (81 évesen) Budapest[1] |
Állampolgársága | magyar |
Nemzetisége | magyar |
Házastársa | Náday Béla |
Szülei | Nagy Gyula |
Foglalkozása | színész |
Iskolái | Országos Magyar Királyi Színművészeti Akadémia (–1912) |
Kitüntetései | Farkas–Ratkó-díj (1923) |
Sírhelye | Farkasréti temető (601-1335)[2] |
Színészi pályafutása | |
Aktív évek | 1912 – 1945 |
Tevékenység | színész |
Díjai | |
Farkas–Ratkó-díj (1923) | |
![]() A Wikimédia Commons tartalmaz Tasnádi Ilona témájú médiaállományokat. | |
Tasnádi Ilona, névváltozat: Tasnády (Budapest, 1890. szeptember 26. – Budapest, 1971. december 17.)[3] magyar színésznő.
Szülei Tasnádi Nagy Gyula történész, levéltáros és sárai Szabó Mária. Nagyszülei Tasnádi Nagy Károly országgyűlési követ és Újházy Paulina, ükapja gróf Benyovszky Móric. Testvére Tasnádi Nagy András igazságügy miniszter. Férje Náday Béla színész, akivel 1912. június 17-én kötött házasságot Budapesten.[4]
1912-ben végzett a Színiakadémián, ezt követően 1914-ben a Nemzeti Színházhoz került, az intézménynek 1932-ben örökös tagja lett. 1923-ban elnyerte a Farkas–Ratkó-díjat. 1945-ben vonult nyugdíjba. Halálát tüdőgyulladás okozta.