Bartos Gyula

Bartos Gyula
Portréja a Magyar színművészeti lexikonban (1929)
Portréja a Magyar színművészeti lexikonban (1929)
SzületettPrinz Salamon
1872. április 7.
Szeged
Elhunyt1954. május 21. (82 évesen)
Budapest
Állampolgárságamagyar
Nemzetiségemagyar
Foglalkozásaszínész
IskoláiOrszágos Magyar Királyi Színművészeti Akadémia (–1895)
Kitüntetései
SírhelyeKozma utcai izraelita temető (5B-10-27)
Színészi pályafutása
Aktív évek1887 – 1954
Tevékenységszínész
Díjai
Kossuth-díj (1952)
Érdemes művész (1952)
A Wikimédia Commons tartalmaz Bartos Gyula témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Bartos Gyula, született Prinz Sámuel (Szeged, 1872. április 7.Budapest, 1954. május 21.) Kossuth-díjas magyar színész, érdemes művész, a Nemzeti Színház örökös tagja.

Katona József: Bánk bán. Nemzeti Színház. Bemutató: 1905. Tiborc: Bartos Gyula. Shakespeare: A velencei kalmár. Társulat: Nemzeti Színház, Budapest. Bemutató: 1923. Szereplők: Tubal: Bartos Gyula. Indig Ottó: Tűz a Monostoron. Társulat: Nemzeti Színház. Bemutató: 1932.11.18. Rendező: Csathó Kálmán. Szereplők: Hupuczi, csizmadia: Bartos Gyula, Hupucziné: Vaszary Piri, Máriskó: Vándory Margit, Regina, Hupucziék lánya: Eőry Kató

Életútja

Bartos (Prinz) Vilmos kereskedő és Grünfeld Júlia fiaként született. 15 évesen elszökött otthonról, és beállt színésznek. Előbb Pesti Ihász Lajos színigazgatónál működött, majd Szabadhegyi Aladárhoz szerződött, de ez az igazgatója elvesztette koncesszióját, mire visszakerült az iskolába és letette az érettségit. Ezután beiratkozott a Színművészeti Akadémiára, ahol Bercsényi Béla, Császár Imre és Jászai Mari voltak tanárai. 1895-ben végzett, majd Kövessy Albert sátoraljaújhelyi társulatához szerződött. Működött még Nyitrán és Vácon is, onnan 1896-ban Megyeri Dezsőhöz került Kolozsvárra, majd 1899-től 1907-ig Krecsányi Ignác együttesében játszott. Ezután újra Kolozsvárra került, innen ismét Szegedre, végül Temesvár és Buda színpadjain működött. 1906. június 7-én mint vendég fellépett a Nemzeti Színházban a Folt, amely tisztít c. dráma Don Justo szerepében és ez évben szerződtették. Mint szerződött tag, 1907. május 13-án lépett föl először, 1932-ben az intézmény örökös tagja lett.

Bartos Gyula sírja Budapesten. Kozma utcai izraelita temető: 5B-10-27.

1939 után a második zsidótörvény miatt nem léphetett színpadra, csak a Goldmark Színházban láthatta a közönség. 1945-től haláláig újból a Nemzeti Színház művésze lett. Legparádésabb szerepével, a Lear királlyal tért vissza.

Magánélete

Első felesége a kecskeméti születésű Szakács Róza Éva volt, 1907. június 25-én Kecskeméten kötöttek házasságot. 1910-ben elváltak. 1919. január 18-án Budapesten vette feleségül Ilovszky Ilona Amáliát, azonban második házassága is válással végződött. Ludvig Erzsébettel kötötte harmadik házasságát 1937. július 1-jén Budapesten, amely feleségének 1953-ban bekövetkezett haláláig tartott. Második házasságából született egyetlen gyermeke, Bartos Klára 1919-ben. Unokája Tóth Titusz színművész.

Színpadi szerepei

Filmjei

Némafilmek

Hangosfilmek

Díjai, elismerései

Jegyzetek

  1. a b c Freebase-adatdump. Google
  2. Születése bejegyezve a szegedi izraelita hitközség akv.-ében, 44/1872. fsz. www.familysearch.org (Hozzáférés: 2024. május 24.)
  3. Esketési bejegyzésük a kecskeméti állami akv. 298/1907. fsz. alatt. www.familysearch.org (Hozzáférés: 2024. május 24.)
  4. Esketési bejegyzésük a Budapest VIII. ker. állami akv. 95/1919. fsz. alatt. www.familysearch.org (Hozzáférés: 2024. május 24.)
  5. Esketési bejegyzésük a Budapest VIII. ker. állami akv. 896/1937. fsz. alatt. www.familysearch.org (Hozzáférés: 2024. május 24.)
  6. Bakó Márta: Így történt... Budakönyvek, 2001. 136.

Források

További információk