Mai cikkünkben a Gabányi Árpád-ről fogunk beszélni, egy olyan témáról, amely az utóbbi időben kétségtelenül érdeklődést és vitákat váltott ki. A Gabányi Árpád olyan téma, amely felkeltette a szakértők és a nagyközönség figyelmét, mivel mindennapi életünk különböző aspektusait érinti. Ebben a cikkben a Gabányi Árpád különböző aspektusait fogjuk feltárni, a történetétől és fejlődésétől a mai társadalomra gyakorolt hatásáig. Ezenkívül megvizsgáljuk a lehetséges megoldásokat és alternatívákat a Gabányi Árpád-hez kapcsolódó kihívások kezelésére. Végül megvizsgáljuk, hogy a Gabányi Árpád hogyan befolyásolta a mai világot, és mire számíthatunk a jövőben.
Gabányi Árpád | |
![]() | |
Gabányi Árpád körülbelül 40 éves korában | |
Életrajzi adatok | |
Született | 1855. augusztus 18. Eperjes |
Elhunyt | 1915. október 23. (60 évesen) Budapest |
Gyermekei | Gabányi László |
![]() A Wikimédia Commons tartalmaz Gabányi Árpád témájú médiaállományokat. | |
Olysói Gabányi Árpád (Eperjes, 1855. augusztus 18. – Budapest, 1915. október 23.)[1] magyar színész és színműíró, a Nemzeti Színház örökös tagja. Fia, Gabányi László színész.
Gabányi Sándor és Kolbenhayer Apollónia fia. Édesanyja szívébe oltotta a hazaszeretetet és a költészet iránt való rajongást; a színészet eszménye már gyermekkorában gyökeret vert keblében.
Az 1860-as évek elején szülei Budapestre költöztek és atyja a főváros első kereskedői közt foglalt helyet. Szülei az ágostai evangélikus iskolába adták, ahol Székács József is tanára volt; a következő évben már a kegyesrendiek gimnáziumában tanult és itt a két első osztályt végezte. Szüleit a sorscsapások kényszerítették elhagyni a fővárost és Szatmárra vonultak; 1868-tól 1872-ig az ottani katolikus főgimnáziumban végezte tanulmányait. Már ekkor tanulótársai előtt saját szerzeményű színdarabjait és parodisztikus verseit adta elő. Majd a természettanra adta magát és gépészmérnök akart lenni. Azonban színészek jöttek a városba, szorgalmas látogatója volt a színháznak, színdarabokat és Egressy tankönyvét olvasta a színészetről.
1872-ben a család ismét a fővárosba költözött és Gabányi október 5-én beiratkozott a Színészeti Tanodába, ahol elvégezte a tanfolyamot, mire 1875. október 1-től a kassai színházhoz szerződtették. 1876. június 28-án nőül vette Lenkei Etelka naiv színésznőt. A vándorpálya Kassán, Miskolcon, Ungvárt, Beregszászon és Eperjesen csak rövid ideig tartott; 1878 májusában meghívták a kolozsvári Farkas utcai színházhoz, melynek mint színész és rendező 1884 márciusáig volt tagja. Ekkor a budapesti Nemzeti Színházhoz szerződtették, ahol 1909-ben vált örökös taggá, s 1912-ben nyugalomba vonult.
Humorisztikus tárcákat irt az Arad és Vidékébe (1884), elbeszéléseket és költeményeket a M. Salonba (1884); a Budapesti Hírlapba (1885. 28. sz. Természet után), a Vasárnapi Ujságba (1890. «Az úttörők» és «Földön járó csillagok»); az Ország-Világba (1891. Szathmáryné); Magyar Szellemi Életbe (1892. «Ysole») a Borsszem Jankó Dicsőffy Lóránd c. rovatát is ő írta 1886-ig.
Szerkesztette a Magyar Thalia c. színművészeti hetilapot Kolozsvárt 1882. jan. 1-től máj. 7-ig (Szacsvay Imrével együtt).