Temesillésd

Mai cikkünkben a Temesillésd témával foglalkozunk, amely témában az utóbbi időben sok ember figyelmét felkeltette. Akár a mai társadalomban betöltött relevanciája, akár a mindennapi életre gyakorolt ​​hatása, akár történelmi jelentősége miatt, a Temesillésd szakértők és rajongók vita, érdeklődése és tanulmányozása tárgya volt. A Temesillésd eredetétől jelenlegi helyzetéig, a különböző területekre gyakorolt ​​hatásán és időbeli alakulásán keresztül olyan téma, amelyet érdemes részletesen és kimerítően megvizsgálni. Ebben a cikkben elmélyülünk annak különböző oldalaiban, elemezzük következményeit, és felfedezzük valódi jelentését a jelenlegi kontextusban.

Temesillésd (Alioș)
Közigazgatás
Ország Románia
Történelmi régióBánság
Fejlesztési régióNyugat-romániai fejlesztési régió
MegyeTemes
KözségMáslak
Rangfalu
KözségközpontMáslak
Irányítószám307271
SIRUTA-kód157709
Népesség
Népesség932 fő (2021. dec. 1.)
Földrajzi adatok
Tszf. magasság159 m
IdőzónaEET, UTC+2
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 46° 02′ 16″, k. h. 21° 29′ 34″46.037901°N 21.492911°EKoordináták: é. sz. 46° 02′ 16″, k. h. 21° 29′ 34″46.037901°N 21.492911°E
Térkép
A Wikimédia Commons tartalmaz Temesillésd témájú médiaállományokat.
Temesillésd egy régi térképen

Temesillésd románul: Alioș, falu Romániában, a Bánságban, Temes megyében.

Fekvése

Temesvártól északkeletre, Temesújfalu és Máslak között fekvő település.

Története

Temesillésd, Allios a középkorban Arad vármegyéhez tartozott. 1306-1326 között a Bár-Kalán nemzetséghez tartozó Szeri Pósa család birtoka volt. 1332-1337 között neve szerepelt a pápai tizedjegyzékekben is mint Elleusfalua (Ellősfalva), 1422-ben, 1447-ben és az 1451-ben kelt oklevelekben Ellefalva és Ellysofalwa neveken fordult elő. 1477-ben Ellewfalw alakban Solymosvár tartozéka és Lendvai Bánffi Miklós és testvére Jakab birtoka volt. Az 1561. évi adóösszeírásban Elesfalwa a Szentmiklósy-, a Finta-, a Báldy-, a Méregh- és a Baratzeg-családok birtokaként volt említve.

A 18. században románok költöztek ide, akik a helység nevét Alliosra ferdítették. 1723-1725 között gróf Mercy térképén Alleosch alakban szerepelt. 1782-ben Névery Elek és József vették meg, de mivel nem a vételárat nem fizették ki, tovább is a kincstár volt a földesura. 1838-ban már postahivatal is volt a helységben. 1891-ben a Pallas nagy lexikona írta a településről: „Allios, nagyközség Temes vármegye lippai járásában, 1932 oláh és német lakossal, postával, nagy szilvással, szőlőkkel és erdővel; közelében egy régi vár romjai láthatók.”

A 20. század elején nagyobb birtokosa a kincstár volt.

A trianoni békeszerződés előtt Temes vármegye Lippai járásához tartozott.

1910-ben 1869 lakosából 1498 román, 54 magyar, 315 német volt. Ebből 1490 görög keleti ortodox, 345 római katolikus volt.

Keresztúr

A mai Temesillésd és Temeshidegkút között feküdt a középkorban Keresztúr, mely 1484-ben a Patócsiaké, 1561-ben, pedig Mágócsyé, özv. Zaynéé és a Nadányiaké volt.

Sopron

Temesillésd vidékén találjuk Sopron falut is, mely 1446-ban és 1455-ben Kétsopron néven fordult elő. Az 1446-1457 közötti években a Palotai Czibak család birtoka volt.

Nevezetességek

  • A falutól délkeletre 1 kilométerre 14–16. századi földvár található. A romániai műemlékek jegyzékében a TM-I-s-B-06051 sorszámon szerepel.[1]
  • A határban egy avargyűrűnek és római sáncoknak a maradványai láthatók.
  • Görög keleti temploma 1826-ban épült.
  • Római katolikus templomát 1909-ben építették.

Jegyzetek

  1. ↑ Lista monumentelor istorice: Județul Timiș. Ministerul Culturii, 2015. (Hozzáférés: 2017. január 28.)

Források

  • Temes vármegye. In Magyarország vármegyéi és városai: Magyarország monografiája. A magyar korona országai történetének, földrajzi, képzőművészeti, néprajzi, hadügyi és természeti viszonyainak, közművelődési és közgazdasági állapotának encziklopédiája. Szerk. Borovszky Samu. Budapest: Országos Monografia Társaság. 1914.  
  • A Pallas nagy lexikona