Sztancsafalva

A Sztancsafalva olyan téma, amely nagy érdeklődést és vitát váltott ki különböző területeken. Megjelenése óta a terület szakértői, valamint a következményeinek és következményeinek megértésében érdeklődők elemzésének és tanulmányozásának tárgya. Az évek során a Sztancsafalva fejlődött, és különböző perspektívákat kapott, ami gazdagította a témával kapcsolatos vitát. Ebben a cikkben részletesen elemezzük a Sztancsafalva jellemzőit, hatását és lehetséges jövőbeli forgatókönyveit, azzal a céllal, hogy átfogó és naprakész elképzelést nyújtsunk erről a témáról, amely oly sok ember figyelmét felkeltette.

Sztancsafalva (Stanciova)
Közigazgatás
Ország Románia
Történelmi régióBánság
Fejlesztési régióNyugat-romániai fejlesztési régió
MegyeTemes
Rangfalu
KözségközpontTemesrékas
Irányítószám307347
SIRUTA-kód158387
Népesség
Népesség410 fő (2021. dec. 1.)
Földrajzi adatok
Tszf. magasság156 m
IdőzónaEET, UTC+2
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 45° 51′ 60″, k. h. 21° 34′ 16″45.866594°N 21.571196°EKoordináták: é. sz. 45° 51′ 60″, k. h. 21° 34′ 16″45.866594°N 21.571196°E
Térkép

Sztancsafalva (románul: Stanciova, szerbül: Станчево) település Romániában, a Bánságban, Temes megyében.

Fekvése

Temesrékastól északkeletre, Tésfalu és Aranyág közt fekvő tgelepülés.

Története

A falutól északra 3 kilométerre őskőkorszaki település maradványait tárták fel.[1]

Sztancsafalva nevét 1456-ban említette először oklevél Stanschevo írásmóddal. 1462-ben Zthanchofalwa, 1471-ben Ztanchafalwa alakban írva említették, ekkor Borzlyuk város 32. tartozékaként szerepelt. 1718-ban Stanschevo, 1761-ben Stancsova, 1808-ban Sztáncsova, Stancsova, 1913-ban Sztancsafalva formában írták.

A település a 14. században már fennállt és a borzlyuki uradalom 32. tartozékaként szerepelt. Károly Róbert király óta királyi birtok volt. 1456-ban Hunyadi János, 1462-ben, pedig Jiskra János birtoka volt, akitől 1468-ban Pán Mátyás kapta zálogban. 1477-ben a borzlyuki uradalommal együtt Bánfi Miklós és Jakab birtoka.

A törökök kiűzése után 12 lakott házzal szerepelt. 1718-1722 között montenegrói szlávok telepedtek itt le. A gróf Mercy térképén Stanzobosella, az 1761-es térképen, pedig már Stancsova néven a lugosi kerületben szerepelt. 1821-ben a csanádi káptalan kapta adományul.

1851-ben Fényes Elek írta a településről: „Sztancsova, falu, Temes vármegyében. Utolsó posta Rékas 1 1/2 óra”

1852-1853-ban Felvidékről származó tótok telepedtek le itt, akik a káptalantól ajándékozott házhelyeken házakat építettek, s így keletkezett Tótfalu. 1881-ben azonban lejárt a bérleti szerződésük, ekkor ismét elköltöztek innen.

1905 és 1907 között körülbelül 150 magyar családot telepítettek itt le, tanyarendszer szerint. A 20. század elején kincstári birtok volt. Ekkor a településhez tartoztak: Andrásvölgy, Barkás, Bükkös, Lázárvölgy, Liget, Lovasrét, Szélesmező és Tölgyes is, melyek az új magyar telepesek telepcsoportjai voltak.

A trianoni békeszerződés előtt Temes vármegye Temesrékasi járásához tartozott.

1910-ben 2066 lakosából 1052 szerb, 898 magyar, 85 német volt. Ebből 1066 görögkeleti ortodox, 955 római katolikus, 26 görögkatolikus volt.

Nevezetességek

  • Görögkeleti szerb temploma 1899-ben épült.
  • Római katolikus temploma 1910-ben épült.

Híres emberek

Itt született 1822. május 15-én Csomortányi Lajos honvédőrnagy.

Hivatkozások

  1. ↑ Lista monumentelor istorice: Județul Timiș. Ministerul Culturii, 2015. (Hozzáférés: 2017. január 28.)

Források

  • Temes vármegye. In Magyarország vármegyéi és városai: Magyarország monografiája. A magyar korona országai történetének, földrajzi, képzőművészeti, néprajzi, hadügyi és természeti viszonyainak, közművelődési és közgazdasági állapotának encziklopédiája. Szerk. Borovszky Samu. Budapest: Országos Monografia Társaság. 1914.  
  • Fényes Elek: Magyarország történeti geográfiája
  • Tekintő. Erdélyi helynévkönyv. Adattári tallózásból összehozta Vistai András János. 1–3. kötet.