Szép Ernő

Szép Ernő
Szép Ernő 1915-ben
Szép Ernő 1915-ben
Élete
Születési névSchön Ezékiel
Született1884. június 30.
Huszt
Elhunyt1953. október 2. (69 évesen)
Budapest
SírhelyKozma utcai izraelita temető
Nemzetiségmagyar
SzüleiSchön Sámuel, Lőwenstein Matild
Pályafutása
Jellemző műfaj(ok)elbeszélés, dráma, impresszionista líra
Fontosabb műveiPatika
Vőlegény
Lila ákác
Aranyóra
KitüntetéseiBaumgarten-díj (1933)
Irodalmi díjaiBaumgarten-díj
Szép Ernő aláírása
Szép Ernő aláírása
A Wikimédia Commons tartalmaz Szép Ernő témájú médiaállományokat.
Szép Ernő emléktáblája egykori lakhelyén, a Liszt Ferenc tér 11. szám alatt

Szép Ernő (Schön Ezékiel) (Huszt, 1884. június 30.Budapest, 1953. október 2.) magyar költő, regényíró, újságíró, színpadi szerző, elbeszélő. Nevét ma egy drámaírói díj is viseli.

Élete

Schön Sámuel és Lőwenstein Matild varrónő fiaként, a Máramaros vármegyei Huszton született. Apja 1888-tól néptanító volt Hajdúszoboszlón, az izraelita iskolában, ahol elemi osztályait Ernő is járta. Középiskolai tanulmányait is abban a városban kezdte (1894–1896), majd Debrecenbe költözésük után az ottani Kossuth utcai algimnáziumban folytatta (1896–1899), és a mezőtúri Tisza István Református Gimnáziumban fejezte be (1899–1902). Az utolsó évben magántanuló volt, érettségi vizsgát nem tett. 1902-ben megjelent Első csokor című verseskötete.

Budapestre költözése után csak írásaiból élt A Hét, a Budapesti Napló (1903–1910), majd Az Est (1910–1925) munkatársaként. 1907-től a fővárosi Cabaret Bonbonnière állandó szerzője volt. 1908-tól rendszeresen publikált a Nyugatban. A hazai kabaréirodalom úttörőjeként behatóan foglalkozott a sanzon műfajával (Kabaret-dalok, 1909). Medgyaszay Vilmát (1885–1972) a neki írt dalai tették országosan ismert színésznővé. Eleinte a festészet, a rajzolás és a művészettörténet iránt is érdeklődött, néhány képzőművészeti kritikát is írt, leginkább Szinyei Merse Pál munkáiról. Babits Mihály és a Nyugat költői 1912-ben megjelent, Énekeskönyv című verseskötete nyomán fogadták maguk közé. 1914-ben az első világháborúba önkéntesnek jelentkezett. Jó kapcsolatban volt Ady Endrével is. Bohém agglegényéletet élt, ami pénze volt, azt elutazgatta, elszórakozta. A nagyvárosi lét magányát, elidegenedését rajzolta meg írásaiban. Sikeres színdarabjainak tapsolhattak a Monarchia egykori városaiban. A Patika című darabjának 1920-as bemutatóján megnyilvánult antiszemita hecckampány után egy évre Bécsbe emigrált. 1925-től Az Újság szerkesztőjeként a polgári liberális eszmék szószólója volt.

1944 augusztusában az egyik csillagos házba internálták, ahonnan a svéd követség mentelmi útlevelével rövid időre kiszabadult. Az év október 20. és november eleje között munkaszolgálatra hívták be. 1948 után szegénységben élt; a Petőfi Társaság tagjai közé választotta.

1953 októberében, gyomorrákban hunyt el. Holttestét a Kozma utcai izraelita temetőben helyezték örök nyugalomra; sírkövén a „de gyönyörű, de boldog ünnepre voltam híva” saját maga költötte mottó áll.

Művei

Szép Ernő sírja Budapesten. Kozma utcai izraelita temető: 5B-10-28

Fordításai

Idegen nyelven

Díjai

Jegyzetek

  1. a b c d Halálesete bejegyezve Budapest VI. ker. polgári halotti akv. 714/1953. folyószám alatt.
  2. Halmos Sándor: Szatmár vármegye zsidósága - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai III. Tanulmányok 16. (Nyíregyháza, 2008)
  3. Háttér a Szép Ernő Jutalomhoz; a kuratórium tagjai; eddigi díjazottak. Infotéka. Nemzeti Erőforrás Minisztérium, 2004. szeptember 27. (Hozzáférés: 2011. július 6.)

Források

További információk

Lexikonok, életrajzgyűjtemények

Cikkek

Online

Bibliográfia

Nagylemez

Kapcsolódó szócikkek