A mai világban a Balassa Péter (esztéta) vitathatatlan jelentőségű témává vált. Jelenléte és hatása a személyes élettől a szakmai szféráig számos területen megnyilvánul. Akár helyi, akár globális szinten, a Balassa Péter (esztéta) nagy érdeklődést és vitát váltott ki a szakértők és a rajongók körében egyaránt. Ebben a cikkben megvizsgáljuk a Balassa Péter (esztéta) különböző aspektusait, elemezve hatását, következményeit és lehetséges megoldásait. Multidiszciplináris megközelítéssel igyekszünk megvilágítani ezt a témát, amely annyira aktuális a kortárs társadalomban.
Balassa Péter | |
Született | 1947. június 3.[1] Budapest |
Elhunyt | 2003. június 30. (56 évesen) Budapest |
Állampolgársága | magyar |
Szülei | Balassa Imre |
Foglalkozása |
|
Iskolái |
|
Kitüntetései |
|
Sírhelye | Farkasréti temető (6/11-2-6)[2][3] |
![]() A Wikimédia Commons tartalmaz Balassa Péter témájú médiaállományokat. | |
Balassa Péter (Budapest, 1947. június 3. – Budapest, 2003. június 30.) József Attila-díjas (1989) esztéta, publicista, irodalomtörténész, kritikus, egyetemi tanár.
Szülei: Balassa Imre (1886–1974), a Nemzeti Színház rendezője és Tóth Gizella voltak.
Egyetemi tanulmányait a József Attila Tudományegyetemen kezdte, majd az ELTE magyar–történelem szakán végezte 1966–1971 között. Vendéghallgatóként filozófiát, valamint a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem zenetudományi szakának óráit is látogatta.
1972–1973 között a Magyar Tudományos Akadémia Filozófiai Intézetének munkatársa volt. 1973-tól az ELTE Bölcsészettudományi Kar Esztétikai Tanszékén tanított. Másodállásban zeneesztétikát adott elő a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola Debreceni Tanárképző szakán 1976–1980 között. 1990-től esztétikát és művelődéstörténetet tanított a Színház és Filmművészeti Főiskolán. Munkássága külföldön sem volt ismeretlen: előadott a Sorbonne-on, a leuveni Université Catholique-on, amszterdami és bécsi kollokviumokon, valamint erdélyi egyetemek (Kolozsvár, Nagyvárad) magyar tanszékein.[4]
1987–1991 között az Újhold Évkönyv főmunkatársa volt. 1988–tól a Jelenkor szerkesztő-bizottsági tagja volt. 1989–1991 között a Vigilia szerkesztő-bizottsági tagja volt. 1993-tól a Pannonhalmi Szemle szerkesztőségének volt a tagja. 1999-től egyetemi tanár. 1998-ban Széchenyi ösztöndíjas volt.
2003. június 30-án hunyt el Budapesten.
Fontos szerepet játszott az új prózaíró-nemzedék (kiváltképp Esterházy Péter és Nádas Péter) elindításában, elfogadtatásában. A zene, a képzőművészet és a filozófia egyaránt az érdeklődési körébe tartozott.
Emlékére 2006-ban megalapították a Balassa Péter-díjat.