Napjainkban a Remenyik Zsigmond olyan téma, amely sok ember figyelmét felkeltette szerte a világon. Akár a társadalomra gyakorolt hatása, akár a történelemben betöltött jelentősége, akár a populáris kultúrára gyakorolt hatása miatt, a Remenyik Zsigmond továbbra is érdeklődést és vitát vált ki. Ebben a cikkben alaposan megvizsgáljuk a Remenyik Zsigmond különböző oldalait, az eredetétől a jelenlegi hatásáig. Elemezzük, hogy a Remenyik Zsigmond hogyan fejlődött az idők során, és hogyan befolyásolta a mindennapi élet különböző aspektusait. Történelmi gyökereitől napjaink relevanciájáig a Remenyik Zsigmond továbbra is izgalmas téma, amely megérdemli figyelmünket és elmélkedésünket.
Szülei Remenyik László és Martinovics Sarolta voltak,[4] vidéki nemesi családból származott. A nagyváradi jogakadémián tanult. Tanulmányait félbehagyva, 1920-ban Dél-Amerikába utazott, ahol 6 évet töltött. Az emberi nyomor oly mélységeit fedezte fel, ami egész életre szóló élményt jelentett számára. Spanyolul megtanulva az első chilei avantgárd művészeti csoport vezetője lett. 1922–23-ban két spanyol nyelvű kötete jelent meg. 1926-ban Kassák Lajossal találkozott Bécsben. Hazatérése után kapcsolódott be az irodalmi életbe. 1936-ban a Szép Szó munkatársa, majd József Attila halála után egyik szerkesztője volt. 1939-ben nehéz anyagi helyzete miatt kivándorolt az Amerikai Egyesült Államokba, de 1941-ben ismét hazatért.
Munkássága
Első írásait A Hét, a Ma, a Nyugat és a Független Szemle közölte. 1932-ben adta ki az Apocalipsis Humana sorozatban első regényét. A nyárspolgári világot gúnyolta szakadatlanul, pl. Olivér és az embervilág (1936) művében. Tragikomédiáiban az erkölcsi züllés áldozatait vitte színre (Blöse úrék mindenkinek tartoznak). Szenvedélyessége, keserű valóságszemlélete, ironikus és avantgárd látásmódja, a tragikum iránti fogékonysága, antinácizmusa és pamfletre hajló indulatai határozzák meg szatíráinak jellegét. 1945 után írta az Apocalipsis Humana regénysorozat nagy részét; ezekben a század első negyede széthulló úri társadalmának életét, a vidéki kúriák süllyedő világát ábrázolta éles szatírával és erős kritikai felhanggal.
Hamvai Budapesten, a Farkasréti temetőben (610-161. templomi fülke)
Művei
1944-ig
La tentación de los asesinos. Epopeya; Tour Eiffel, Valparaiso de Chile, 1922
Las tres tragedias del lamparero alucinado!; Agitación, Lima, 1923
A képzelgő lámpagyújtogató. Fordítások Reményik Zsigmond spanyol nyelvű műveiből; vál., szerk. Fogarassy Miklós, előszó, ford. Scholz László, utószó E. Nagy Sándor; Magvető, Bp., 1979 (Magyar tallózó)
Remenyik Zsigmond szatirikus esszéiből / Nagytakarítás vagy A szellem kötéltánca / Téli gondok / Ismeretlen Voltaire-levelek; sajtó alá rend., utószó E. Nagy Sándor; Magvető, Bp., 1980 (Magyar hírmondó)
Különös utazás; Magvető, Bp., 1981 (Rakéta regénytár)
Amerikai ballada; szöveggond., utószó E. Nagy Sándor; Magvető, Bp., 1986 (Remenyik Zsigmond művei)