Giorgio Pressburger

Giorgio Pressburger
Született	Pressburger György 1937. április 21.[1][2] Budapest
Elhunyt	2017. október 5. (80 évesen)[3][1][2] Trieszt[3]
Állampolgársága	magyar olasz (1946. június 18. – 2017. október 5.) olasz (1937. április 21. – 1946. június 18.)
Foglalkozása	dramaturg filmrendező forgatókönyvíró színműíró
Iskolái	Accademia Nazionale d'Arte Drammatica Silvio D'Amico
Kitüntetései	Strega Prize Viareggio Prize (1998) Mondello Prize (2003) Alabarda d'Oro Award (2010)
IMDb PORT.hu
A Wikimédia Commons tartalmaz Giorgio Pressburger témájú médiaállományokat.
Sablon Wikidata Segítség

Giorgio Pressburger (Budapest, 1937. április 21. – Trieszt, 2017. október 5.) magyar származású olasz író, újságíró, műfordító, dramaturg, rendező, a Budapesti Olasz Kultúrintézet egykori igazgatója.

Giorgio Pressburger (Pressburger Györgyként, Miklós ikertestvérével, aki 1986-ban halt meg) pozsonyi zsidó szülők gyermekeként született. (Családnevük Pressburg Pozsony német nevéből származik, a. m. Pozsonyi.)

A holokausztot testvéreivel a Dohány utcai zsinagóga alagsorában bujkálva vegetálta végig. A szovjet csapatok szabadították fel őket.

1956-ban a szovjet megszállás elől fivérével és húgával Olaszországba menekült. Előbb Rómában majd Triesztben telepedett le.

2017. október 5-én, Triesztben hunyt el, 80 éves korában.^[4]

Diplomáját a római Accademia nazionale d'arte drammatica rendezői szakán szerezte, ahol 1968 és 1976 között rendezést és színészetet tanított is.

Színdarabokat írt, rendezett és fordított. Poliglott volt; angolul, franciául, magyarul, németül, olaszul, oroszul és szlovénül tudott. Rádiós, televíziós tevékenysége, illetve az opera, az operett és a filmművészet terén végzett munkája egyaránt jelentős volt.

1991-ben alapította meg a Mittelfest közép-európai művészeti fesztivált, amelynek haláláig művészeti vezetője volt.

Nevéhez kötődik Bartók Béla A kékszakállú herceg vára című operájának színre vitele a milánói Scalában, illetve Ligeti György Le grand macabre-jének színre vitele a bolognai Teatro Comunale színházban.

Műfordítóként Esterházy Péter és Kertész Imre több művét ültette át olaszra. A két író 2016-os halálát követően a Corriere della Serában, az egyik legrangosabb olasz napilapban ő írta meg mindkettőjük nekrológját.

Tagja volt a 2010-es pécsi Európa kulturális fővárosa projekt művészeti tanácsának.

• Fogról fogra (Denti e spie) (1984)
• Nyolcadik kerületi történetek (Storie dell'ottavo distretto) (1986, Nicola Pressburgerrel)
• A zöld elefánt (L'elefante verde) (1986, Nicola Pressburgerrel); ford. Dorogi Katalin
• A fehér közök törvénye (La legge degli spazi bianchi) (1989)
• A Hetedik Palotában (Di vento e di fuoco) (2000)
• A müncheni óra (L'orologio di Monaco) (2003)

Feldolgozások és eredeti alkotások

• Vágóhíd (1967)
• A Queensborough hídja (Piero Chiara, 1971)
• Fiús játékok (1970)
• Bábel tornya (1971)
• Korosztályok (Bruno Maderna, 1972)
• Küldetés teljesítve (1973)
• Egy vezérigazgató-helyettes bukása (1973)
• Képzelt naptár (Luciano Berio, 1975)
• Zsidók (Umberto Saba nyomán, 1976)
• Schubert élete (1977, Franz Schubertről)
• Torquato Tasso (1984, Tassóról)
• A sajt és a kukacok (Carlo Ginzburg és Cesare Garboli közreműködésével, 1979)
• Kezdetben (1988)
• Feketeföld, kis utazás az ősi Lazióba (szöveg: Valerio Magrelli, zene: Fabrizio De Rossi Re, 1994)

Hangjátékrendezései

1962 és 1971 között 20 produkciót rendezett, négy szöveget írt, ezekből három:

• Fiús játékok (1970)
• Bábel tornya (1971)
• Küldetés teljesítve (1973) részt vett vele a Prix Italia versenyen.

Rádiós produkciók nyelvi kísérletekkel és elektronikus zenével, többek közt:

• Macbeth (William Shakespeare)
• Don Carlos (Friedrich Schiller)
• Képzelt beteg (Molière)
• Tartuffe (Molière)
• „Viharos tengeren” Strindbergtől (August Strindberg)
• „Barbárok” Gorkitól (Makszim Gorkij)
• Papírrózsa Ramón María del Valle-Inclán, Miguel Ángel Asturias és Luigi Pirandello szövegével
• A hiúság komédiája (Elias Canetti) (1997)

Televíziós rendezései

• Momento due Paolo Bonacellivel
• Játék a tűzzel (1977, August Strindbergtől)
• Az apa (1981, Strindbergtől)
• Calderón (1981, Pier Paolo Pasolinitól), Carmen Scarpitta főszereplésével
• Woyzek (1983, Georg Büchnertől)
• Kijáratnál (1985, Luigi Pirandello műve, az első prózai sztereóközvetítés a RAI-nál).

Díjai

• Premio Italia 1970 – rádiós szekció a Giochi di fanciulliért
• Premio Italia 1972 – zenei szekció az Agesért
• Premio Italia 1975 – zenei szekció a Diario immaginarióért
• ProMusica Díj 1975 (Magyarország) – a Szereti Ön Bachot?-ért
• Premio Italia 1988 – az In principio gazdaságosságáért

Pressburger színházi szövegek szerzője is rendezésein túl:

• Esecuzione (1962, Premio IDI, Istituto del Dramma Italiano)
• La parabola (1972)
• La partita (1974, Pirandello-díj)
• Eroe di scena, fantasma d'amore (1986)
• Le tre madri (1995, Flaiano Díj)
• Messaggio per il secolo (1997, Riccione Díj)
• Il rabbino di Venezia (2001, különvélemény a Premio Riccionéhoz)

"Premio Salvo Randone" életműdíj, 2007.

Színdarabfordításai

• La brocca rotta Heinrich von Kleist
• Il cancelliere Krehler Georg Kaiser
• Vita di un comico Karl Valentin
• Magyar Médea Göncz Árpád
• A kékszakállú herceg vára Bartók Béla
• Háry János Kodály Zoltán
• Macskajáték Örkény István

Színházi rendezései

• Antonello capobrigante calabrese Vincenzo Padula (Nápoly, 1962)
• Zizim Beniamino Joppolo (1964)
• Il giardino dei ciliegi (Cseresznyéskert) Anton Csehov (1972)
• A háború Carlo Goldoni (1970)
• Il Teatro Comico Carlo Gondolni Vígszínháza (1974)
• Caterina della Misericordia Franco Cuomo (1976)
• La brocca rotta Heinrich von Kleist (1977)
• Calderón Pier Paolo Pasolini (1980)
• Karl Valentin Kabarett (1981)
• Amadeus Peter Shaffer (1981)
• Fräulein Pollinger Ödön von Horváth (1984)
• L’adulatore Carlo Goldoni (1986)
• Az ember tragédiája Madách Imre, vizsgaelőadás a római Accademia nazionale d'arte drammatica végzőseivel (1989)
• Una solitudine troppo rumorosa Bohumil Hrabal, dramaturg is (1992)
• L'ora in cui non sapevamo nulla l'uno dell'altro Peter Handke (1994)
• Coefore Eschilo (1996)
• Danubio Claudio Magris (1997)
• Il formaggio e i vermi Carlo Ginzburg (2000)
• Il Rabbino di Venezia (2004)
• Messaggio per il secolo (2004)

Operák és operettek

• A szitakötő Pavle Merkù (Teatro Verdi, Trieszt, 1976)
• Az árnyék nélküli asszony Richard Strauss (Teatro La Fenice, Velence, 1977)
• Sancta Susanna Paul Hindemith (Teatro dell'Opera di Roma, Róma, 1978)
• A kékszakállú herceg vára Bartók Béla (Teatro alla Scala, Milánó, 1978)
• Le Grand Macabre Ligeti György (Teatro Comunale, Bologna, 1979)
• A varázsfuvola Wolfgang Amadeus Mozart (Teatro La Fenice, 1980)
• Netzwerk Friederich Cerha (Theater an der Wien, Bécs, 1981)
• Vittoria ed il suo Ussaro Paul Abraham (Teatro Verdi, Trieszt, 1983)
• Atem Franco Donatoni (Teatro alla Scala, Milánó, 1985)
• A bajadér Kálmán Imre (Teatro Verdi, Trieszt, 1985)
• Macbeth Giuseppe Verdi (Teatro dell’Opera di Roma, Róma, 1987)
• A pikk dáma Pjotr Iljics Csajkovszkij (Teatro Verdi, Trieszt, 1988)
• A denevér ifj. Johann Strauss (Spoleto, 1990)
• Elektra Richard Strauss (Teatro Antico, Taormina, 1992)
• Carmen Georges Bizet (Spoleto, 1993)
• A kékszakállú herceg vára Bartók Béla (Mittelfest, 1995)
• Szerencsés tévedés Gioachino Rossini e Perso per perso Guido Baggiani (Teatro Comunale, Firenzegg, 1996)
• Il segreto di Susanna Ermanno Wolf-Ferrari és Parasztbecsület Pietro Mascagni (Lirico Sperimentale, Spoleto, 2001)
• Alkalom szüli a tolvajt Gioachino Rossini (Mittelfest, 2003)
• Satyricon Bruno Maderna (Mittelfest, 2003)
• Olasz nő Algírban Gioachino Rossini (Spoleto, 2004)
• Satyricon Bruno Maderna (Filarmonica Romana, Róma, 2006)
• A sevillai borbély Gioachino Rossini (Spoleto, 2006)
• A denevér ifj. Johann Strauss (Teatro Lirico Sperimentale, Spoleto, 2007)
• Satyricon Bruno Maderna (Verona Contemporanea, 2007 – Teatri a Teatro, Trieszt, 2007)
• Pietra, szöveg: Pressburger, zene: Carlo Pedini (Lirico Sperimentale, Spoleto, 2007)
• Oedipus rex Igor Stravinsky (Teatro Romano, majd Kulturni Dom, Trieszt, 2008)

Regények, elbeszélések, tanulmányok

• Storie dell'ottavo distretto (Nicola Pressburgerrel), Marietti, 1986 és Einaudi, 2000 (Premio Opera Prima "Città di Jesolo" 1986)
• La legge degli spazi bianchi, Marietti, 1989, és BUR Rizzoli, 1999 (döntős: Premio Viareggio 1989, Premio Selezione Campiello 1989 és Premio Basilicata, 1989)
• L'elefante verde (Nicola Pressburgerrel), Marietti, 1986, Einaudi, 2002 (döntős Premio Viareggio 1988)
• Il sussurro della grande voce, Rizzoli, 1990 (Premio San Vidal, 1991)
• La coscienza sensibile, Rizzoli, 1992 (Premio Pozzale Luigi Russo 1992 és Premio Stefanelli di Caserta, 1993)
• Denti e spie, Rizzoli, 1993 (Premio Nazionale Letterario Pisa 1994)
• I due gemelli, ed. Rizzoli, 1996 (finalista Premio Viareggio 1996)
• La neve e la colpa, Einaudi, 1998 (Premio Viareggio 1998)
• Di vento e di fuoco, Einaudi, 2000
• L'orologio di Monaco, Einaudi, 2003 (Premio Elsa Morante 2003, Città di Gaeta 2003, Frontino Montefeltro 2003, Rhegium Julii, 2003, Premio Mondello 2003)
• Sulla fede, Einaudi, 2004
• Nel regno oscuro, Bompiani, 2008
• Storia umana e inumana, Bompiani, 2013
• Racconti triestini, Marsilio, 2015 (Premio Montà d’Alba, 2016)
• Don Ponzio Capodoglio, Marsilio, 2017

Könyveit lefordították magyar, francia, angol, spanyol, német, holland, cseh és japán nyelvre. 2010-ben elnyerte az Arany Alabárd irodalmi életműdíjat.

Díjai

• Döntős a Premio Viareggión, 1989
• Premio Selezione Campiello, 1989
• Premio Basilicata, 1989 a La legge degli spazi bianchiért
• Premio San Vidal, 1991 az Il sussurro della grande vocéért
• Premio Pozzale Luigi Russo
• Premio Città di Empoli, 1992
• Premio Stefanelli di Caserta, 1993 a La coscienza sensibiléért
• Premio Nazionale Letterario Pisa a Denti e spiéért (1994)
• Döntős a Premio Viareggio, 1996 az I due gemelliért
• Premio Viareggio, 1998 a La neve e la colpáért
• Premio Elsa Morante, 2003
• Premio Città di Gaeta, 2003
• Premio Frontino Montefeltro, 2003
• Premio Rhegium Julii, 2003
• Premio Mondello, 2003 a L'orologio di Monacóért
• Premio Montà d’Alba, 2016 a Racconti triestiniért

Rendezőként

• Momento due, RAI (1977)
• Calderón, Pier Paolo Pasolini forgatókönyvére (1981)
• Dietro il buio, Sine Sole Cinema (2011)

Rövidfilmek

• A haldokló gallus (1988)
• Stamira (1990)
• Egy nap telefon nélkül, SIP (1993)
• Tudatfolyam – Rasszizmus 1993 (1993)

• A fehér közök törvénye; ford., utószó Magyarósi Gizella; Európa, Bp., 1993
• Fogról fogra; ford. Magyarósi Gizella; Európa, Bp., 1997
• A hetedik palotában; ford. Dorogi Katalin; Európa, Bp., 2001
• Conversazioni sulla drammaturgia. Szeged, 4 settembre–2 dicembre 1999 / Beszélgetések a színdarabírásról. Szeged, 1999 szeptember 4–december 2.; ford. Mariarosaria Sciglitano; Gold Press, Szeged, 2002
• Giorgio Pressburger–Nicola Pressburger: Nyolcadik kerületi történetek; ford. Dorogi Katalin, Magyarósi Gizella, V. Pánczél Éva; Múlt és Jövő, Bp., 2002
• Giorgio Pressburger–Nicola Pressburgerː A zöld elefánt; ford. Dorogi Katalin; Múlt és Jövő, Bp., 2003
• A müncheni óra; ford. Barna Imre; Európa, Bp., 2005
• Trieszti történetek; ford. Lukácsi Margit; Noran Libro, Bp., 2018

• FIPRESCI-díj a Festival Internazionale del Cinema di San Sebastiánon (1982)
• Golden Globe-díj legjobb rendezés a Calderón című filmért (1982)
• Confindustria-verseny külföldi sajtó különdíja A haldokló gallus című filmért (1990)
• A zsűri „Pier Paolo Pasolini-különdíj”a a Flusso di coscienza című filmért (1993)
• A Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztje (2002) a magyar-olasz kulturális kapcsolatok elmélyítéséért és folyamatos ápolásáért
• Az Olasz Köztársaság becsületrendjének parancsnoki fokozata (2002)
• Ausztria köztársasági elnökének nagy arany érdemrendje (2002)
• Arany Alabárd-díj (2010)
• Ezüstszalag életmű-különdíj (2017)

• Meghalt az EKF-projekt egyik legmarkánsabb arca
• Elhunyt Giorgio Pressburger magyar származású olasz író