Igor Stravinsky

Igor Stravinsky
Egy levelezőlapon 1910-ből
Egy levelezőlapon 1910-ből
Született1882. június 17.
Oranienbaum, Pétervári kormányzóság, Orosz Birodalom
Elhunyt1971. április 6. (88 évesen)
New York, New York, Amerikai Egyesült Államok
Állampolgársága
Házastársa
  • Yekaterina Nosenko (1906. január 11. – 1939. március 2.)
  • Vera de Bosset (1940. március 9. – 1971. április 6.)
Gyermekei
  • Soulima Stravinsky
  • Théodore Strawinsky
SzüleiFjodor Ignatyjevics Sztravinszkij
Foglalkozása
Iskolái
  • Szentpétervári Állami Egyetem (1901–, jogrendszer)
  • The Second Saint Petersburg Gymnasium
Kitüntetései
  • Commander of the Military Order of Saint James of the Sword
  • csillag a Hollywoodi Hírességek Sétányán
  • Royal Philharmonic Society Gold Medal (1954)
  • Léonie Sonnings musikpris (1959)
  • Grammy Award for Best Contemporary Classical Composition (1961)
  • Grammy-díj a legjobb klasszikus zenei albumért (1961)
  • Grammy Award for Best Contemporary Classical Composition (1962)
  • Grammy Award for Best Orchestral Performance (1962)
  • Wihuri Sibelius Prize (1963)
  • Grammy Award for Best Orchestral Performance (1967)
  • Grammy Lifetime Achievement Award (1986)
  • Grammy Lifetime Achievement Award (1986)
  • Grammy Lifetime Achievement Award (1987)
  • Grammy Hall of Fame (1999)
Halál okaszívelégtelenség
SírhelyeCemetery of San Michele
Igor Stravinsky aláírása
Igor Stravinsky aláírása
A Wikimédia Commons tartalmaz Igor Stravinsky témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Igor Fjodorovics Sztravinszkij (oroszul: Игорь Фёдорович Стравинский), angolosan, művésznevén: Igor Stravinsky (Oranienbaum, Pétervári kormányzóság, 1882. június 17. – New York, 1971. április 6.) orosz zeneszerző, a 20. század egyik legnagyobb hatású komponistája. Műveiért szerzett elismerései mellett zongoristaként és karmesterként is nagy hírnévre tett szert műveinek premierjein nyújtott teljesítményével.

Életútja

Édesapja Fjodor Ignatyjevics Sztravinszkij (1843–1902), kora vezető basszistája volt.

Stravinsky művei nagy stilisztikai változatosságot mutatnak. Először három balettel tett szert nemzetközi hírnévre, amit Szergej Gyagilev impresszárió megrendelésére készített, és az ő orosz balettje adott elő; ezek: a Tűzmadár (L'Oiseau de feu, 1910), a Petruska (1911) és a Tavaszi áldozat (Le sacre du printemps, 1913). A Tavaszi áldozat, melynek premierje a zene által megosztott közönség soraiban hatalmas zavargást váltott ki, átalakította a jövendő zeneszerzők ritmusszerkezetről alkotott képét, és egy elképzelt ősi Oroszország pogány szertartásairól alkotott víziója máig elbűvöli a hallgatóit.

Első orosz korszaka után az 1920-as években a neoklasszicizmus felé fordult. Ekkor készült művei inkább hagyományos zenei formákat alkalmaztak, és nem ritkán korábbi zeneszerzőknek – mint Bach, Verdi és Csajkovszkij – állítottak emléket. Mavra című vígoperájának bemutatója 1922. június 3-án volt Párizsban. 1924-ben saját művei előadásával elkezdte előadóművészi pályafutását. Oidipus Rex című opera-oratóriumának ősbemutatója 1927. május 30-án volt.

A francia állampolgárságot 1934. június 10-én kapta meg. 1938. november 30-án meghalt a lánya, 1939. március 2-án elhunyt a felesége, Katyerina, június 7-én pedig meghalt az édesanyja is. 1939-ben az Egyesült Államokban telepedett le, és a Massachusetts állambeli Cambridge-ben, a Harvard Egyetemen tartotta híressé vált előadás-sorozatát Poétique musicale címen. 1940. március 9-én újra megnősült, Vera Bosset-t vette feleségül. 1945. december 28-án megkapta az amerikai állampolgárságot.

Amerikai tartózkodása első idejében írta Symphony in C (1940), Symphony in Three Movements (1945) és a népszerű Ebony Concerto (klarinét, big band, 1945) című műveit. Az 1950-es évektől kezdve, élete utolsó húsz évében új technikákat alkalmazott, amelyek tömörebbek, erősebb ritmikájúak, harmonikusabbak és összetettebb mintázatúak voltak, mint a korábbi művei. Bonyolultságuktól eltekintve ezeknek a műveknek sok közös vonása van korábbi alkotásaival, például a ritmusos energia, a forma tisztasága, a hangszerelés és a kifejezésmód. Szeriális műveket is írt (például Threni: id est Lamentationes Jeremiae Prophetae, 1958; The Flood, 1962).

Íróként Alexis Roland-Manuellel közösen összeállította a Zene költészete című könyvét, amelyben az a híres állítása szerepel, hogy „a zene önmagán kívül semmit sem képes kifejezni”. Robert Crafttal készített interjúi Robert Craft – Igor Stravinsky: Beszélgetések címen jelent meg. A következő évtizedben öt további köteten dolgoztak együtt. Hazájában, a Szovjetunióban a műveit hosszú ideig nem játszották. 1962-ben, miután rehabilitálták, hazalátogatott szülőföldjére. Egészségi állapota folyamatosan romlott, végül 1971. április 6-án New Yorkban halt meg.

Művei

Operák, színpadi művek

Balett

Zenekari művek

Versenyművek

Kamarazene

Kórusművek

Hangfelvételek

Kották

Magyarul megjelent művei

Jegyzetek

  1. ↑ a b LIBRIS, 2012. szeptember 26. (Hozzáférés: 2018. augusztus 24.)
  2. ↑ a b igor-stravinsky
  3. ↑ https://gallica.bnf.fr/ark:/12148/bpt6k65478206/f49.item.r=Stravinsky
  4. ↑ ENTIDADES ESTRANGEIRAS AGRACIADAS COM ORDENS PORTUGUESAS (portugál nyelven)
  5. ↑ https://wihuriprizes.fi/wihuri-sibelius-prize/?lang=en
  6. ↑ 995
  7. ↑ Moly.hu
  8. ↑ Brockhaus–Riemann zenei lexikon, Zeneműkiadó, Budapest, 1985. ISBN 963-330-540-3

Források és irodalom

További információk

Kapcsolódó szócikkek

Nemzetközi katalógusok