Sopronhorpács

Megjelenés áthelyezés az oldalsávba elrejtés
Sopronhorpács
Római katolikus templom
Római katolikus templom
Sopronhorpács címere
Sopronhorpács címere		 Sopronhorpács zászlaja
Sopronhorpács zászlaja
Közigazgatás
Ország Magyarország
RégióNyugat-Dunántúl
VármegyeGyőr-Moson-Sopron
JárásSoproni
Jogállásközség
PolgármesterTalabér Jenő (független)
JegyzőCzipetits Györgyné
Irányítószám9463
Körzethívószám99
Népesség
Teljes népesség821 fő (2023. jan. 1.)
Népsűrűség40,94 fő/km²
Földrajzi adatok
Terület20,69 km²
Földrajzi nagytájNyugat-magyarországi peremvidék
Földrajzi középtájVas–Soproni-síkság
Földrajzi kistájRépce-sík
IdőzónaCET, UTC+1
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 47° 28′ 60″, k. h. 16° 43′ 60″47.483333, 16.73333347.483333°N 16.733333°EKoordináták: é. sz. 47° 28′ 60″, k. h. 16° 43′ 60″47.483333, 16.73333347.483333°N 16.733333°E
Sopronhorpács (Győr-Moson-Sopron vármegye) Sopronhorpács Sopronhorpács Pozíció Győr-Moson-Sopron vármegye térképén
Sopronhorpács weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Sopronhorpács témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Sopronhorpács község Győr-Moson-Sopron vármegyében, a Soproni járásban.

Fekvése

A Nyugat-magyarországi peremvidék nyugati kavicstakarós peremén, a Répce-síkon fekszik, közvetlenül az osztrák határ mellett, attól 5 kilométerre. Éghajlata mérsékelt, ám mivel hatással van rá az Alpok közelsége, így csapadékosabb, szelesebb és kissé hidegebb is az országos átlagnál. A napfénytartam évi átlaga 1900 óra, az évi középhőmérséklet 10 °C fok, a csapadék átlagos mennyisége pedig 625 mm/év.

A szomszéd települések az államhatár magyar oldalán: észak felől Sopronkövesd, kelet felől Völcsej, dél felől Egyházasfalu, délnyugat felől Zsira, nyugat felől pedig Und. Osztrák területen a két legközelebbi település Füles (Nikitsch) és Malomháza (Kroatisch Minihof).

Megközelítése

Csak közúton közelíthető meg, legegyszerűbben a 84-es főút felől, lövői letéréssel, a 8627-es úton; ugyanez az út kapcsolja össze Kőszeggel is. Szomszédai közül Egyházasfaluval és Zsirával a 8626-os út kapcsolja össze.

Története és mai élete

Gazdaház A „körmagtár” A községháza

A falu 1906-ban kapta Horpács helyett a Sopronhorpács nevet, 1933-ban egyesült a szomszédos Lédec községgel.

A csiszolt kőkorszakban már éltek emberek a falu területén, a korai vaskorból már a népcsoportok is ismertek: illírek, kelták, rómaiak, hunok, longobárdok, avarok és frankok. A honfoglalás körüli időkből nincsenek leleteink. Horpácsot az Osl nemzetség a 12. századtól birtokolta. 1230-ban említi először oklevél a községet. 1241-ben a falu népe a tatárok elől a környező erdőkbe menekült, a templom is leégett. IV. Béla bajor telepesekkel töltötte fel a lakosságot.

A 13. században Horpács és környéke sokat szenvedett a Kőszeg várából gyakran kicsapó rabló Németújváriaktól és Kőszegiektől. 1320-tól az Osl család egyik ágából származó Kanizsayak lettek a falu földesurai. 1526-ban majort létesítettek. 1529-ben és 1532-ben a török pusztított a községben. 1536-ban Nádasdy Tamás feleségül vette Kanizsay Orsolyát, ezzel Horpács is a Nádasdy család kezébe került. 1664-ben a török ellen harcoló francia zsoldosok nagy pusztítást tettek a faluban. A Wesselényi-féle összeesküvésben való részvétel miatt 1671-ben kivégzett Nádasdy Ferenc horpácsi birtoka rövidesen a Széchényi család kezére jutott először zálogbirtokként, majd 1711-ben örökjogon is. Széchényi Antal, a nagycenki földesúr 1760-ban örökölte Horpácsot.

Az 1800-as évek elejére az összes Széchényi birtok gróf Széchényi Ferenc kezén volt, aki 1814-ben három hitbizományt létesített fiai részére, Horpácsot Lajos kapta. 1711-től 1714-ig pestisjárvány dúlt a faluban, melynek a lakosság ötödrésze áldozatul esett, emiatt németeket telepítettek be. Az 1831–32-es kolerajárvány megtizedelte a lakosságot. 1848. október 12-én a honvédseregek Horpácsnál támadták meg Theodorovich tábornok horvátjait. 1858-ban egytantermes iskola épült Horpácson. 1860. április 26-án gróf Széchenyi István lelki üdvéért mondott gyászmisén az egész falu részt vett. 1896. május 17-én iskolai millenniumi ünnepséget tartottak, majd gyalogos búcsújáráson vettek részt Osliban. Ez év november 15-én alakult meg az Önkéntes Tűzoltó Egyesület.

Lédecet először egy 1461-ben kelt latin nyelvű oklevélben említik Kislédec néven. A középkortól kezdve a csornai prépostság birtoka. Gyakran Sopronhorpács kültelkeként szerepelt. 1588-ban a Nemeskéren tartott megyegyűlésen mentességet kaptak az adófizetés alól. A 17. század második felében zsellérközség lett. A jobbágytelkek száma a 18–19. században 24-26 között járt, a zsellérek száma 1828-ban 7 fő. A lélekszám 1785 és 1930 között 183-ról 256-ra emelkedett. A Bán nemzetség 1728-ban egymaga 10 családból állt, a falu népének tekintélyes részét ez alkotta. 1823-ban Drinóczy György kanonok megépíttette az új „tiszti lakot”, (ez lett később a kutatóintézet főépülete). A község közepe táján a déli házsor előtt fából épült harangláb állt. 1891-ben elhatározták, hogy a közút tengelyében kápolnát építenek, először 1893-ban mondtak benne szentmisét. A kápolna a környező gesztenyefákkal ma is impozáns látvány. Lédec a 20. század elején is élte a kisközségek egyhangú, kiszolgáltatott életét. Tűzifából is keveset kaptak. Ekkor már a környéken a találékonyságot jellemző ismert szólás: „Keresztbe viszik, mint a lédeciek a létrát”, ugyanis ők olyan széles utat vágtak maguknak az erdőben, hogy a létra keresztben is elférjen.

Az első világháborúban a 18–42 év közötti férfilakosság nagy része bevonult, 1920-ban avatták fel a horpácsi templom mellett a 18 hősi halott 12 eltűnt horpácsi és lédeci áldozat emlékművét, melynek minden költségét gróf Széchenyi Dénes vállalta magára. Ebben az évben alakult a Hangya Szövetkezet két üzlettel, 1925-ben pedig a Levente Egyesület. 1927-ben gróf Széchenyi László parkosíttatta a Horpács közepén elterülő lapályos területet. 1930-ban hozták létre a Polgári Lövészegyletet. Sedlmayer Kurt 1930-ban létesített növénynemesítő üzemet Lédecen, később ebből fejlődött ki a Répatermesztési Kutatóintézet. Ma az Országos Meteorológiai Intézet hálózatának részeként meteorológiai állomás is működik benne.

1933-ban egyesült Sopronhorpács és Kislédec. 1941-ben Katolikus Leánykör alakult, a következő évben pedig a KALOT helyi szervezete. Ekkor már a második világháború hatását is egyre jobban érezte a lakosság. A falu a civil áldozatokon kívül 36 hősi halottat gyászolt.

1951-ben gépállomás létesült, 1959-ben alakult a mezőgazdasági termelőszövetkezet. 1970-től 1990-ig ide tartoztak a társközségek szövetkezetei és közigazgatásuk: Egyházasfalu, Und, Zsira, Völcsej.

A lakosság a 60-as évekig növény-termesztéssel és állattenyésztéssel foglalkozott, azóta megnőtt az iparban és a szolgáltatásban foglalkoztatottak aránya. A 80-as évekre az ingázók nagy része a munkahelyéhez közelebb eső településeken – elsősorban Sopronban és Kőszegen – keresett lakáslehetőséget.

A szolgáltatások széles köre található a faluban: posta, napköziotthonos óvoda, általános iskola, körzeti és fogorvosi rendelő, az egészségházban terhes- és csecsemőgondozás, gyermekorvosi szakrendelés. A művelődési házban könyvtár, filmvetítés van. 1978-ban alakult a Szentirmay Vegyeskar. A szervezett sportélet 1920-ban kezdődött, legnagyobb sikereit az ötvenes években érte el, napjainkban a labdarúgásé és a röplabdáé a vezető szerep. A meglévő ABC áruház mellé folyamatosan nyíltak kisebb-nagyobb üzletek.

A falu idegenforgalmi szempontból kirándulóhely. Jól alkalmazkodik a határmenti bevásárlóturizmus igényeihez. Egyre nagyobb szerephez jut a kereskedelemben és egyéb szolgáltatásoknál is a magánszféra. A határok megnyitásával Ausztria felé is bővült a munkalehetőségek köre.

Közélete

Polgármesterei

A településen 2000. augusztus 27-én időközi polgármester-választást tartottak, az előző polgármester halála miatt. A következő önkormányzati ciklusban ugyancsak sor került egy időközi polgármester-választásra, 2003. május 18-án, ezúttal a korábbi faluvezető lemondása okán.

Kultúra

A faluban a népi jóslások, időjárási megfigyelések, néphagyományok nem különböznek a környékbeli szokásoktól, de a népviselet a század elejéig jellegzetes. Az asszonyok hosszú ráncos szoknyát viseltek, erősen testhezálló, deréktól loknis, szoknyára boruló blúzzal. A szoknya sötétebb színű, majdnem földig érő volt. Az ünnepi ruha szabásban nem különbözött a köznapi viselettől, de anyaga drágább, finomabb szövetből volt. A nők csizmát vagy magas szárú fűzős fekete cipőt hordtak, jobb esetben volt belőlük külön ünnepi és köznapi. Nyáron a köznapi divatban tért hódított a szandál, de ha csak egy mód volt rá, mezítláb jártak. A mezítláb járás nyáron mindenkire vonatkozott, csak a nagyon öregek voltak kivételek. Télen a nőknél a nagykendő volt használatos, amely a nagykabátot helyettesítette. A lányok öltözete hasonlított az asszonyokéhoz, csak kissé világosabb és fél lábszárig érő szoknyát viseltek. Befont hajukba szalagot kötöttek. Fejkendőt a lányok nem viseltek, ezért is hívták őket hajadonoknak.

A férfiak köznapi ruházata csizmából, csizmanadrágból, lajbiból és kisdolmányból, nagydolmányból állt. Ez magyarázható a nagy fokú edzettséggel, hozzászokással és az akkori ruhaanyagok minőségével, hogy a szelet kevésbé enged-ték át. Nyáron a férfiak bő vászoninget és alul rojtos bő gatyát viseltek háziszőttesből. Az 1930-as években még lehetett látni egy-két bőgatyás gazdát. Köznapi viseletnél később tért hódított a bakancs, de efölött sokan külön csizmaszárt (kamáslit) viseltek, cipőt az ún. „nadrágos emberek” hordtak. Külön kell szólni a férfiak gyönyörű zsinóros, magyaros ünnepi viseletéről, ami kb. az első világháborúig volt divatban. Jellemző volt erre az erős, kék vagy fekete posztó anyag, ebből volt a nadrág, a lajbi és a kabát is. Ezek mindegyike elöl-hátul gazdagon zsinórozott volt. Egy öltözet ilyen ruhára 100 rőf (kb. 70 m) zsinór került. 35 db zsinórozás minta maradt ránk.

Népesség

A település népességének változása:

A népesség alakulása 2013 és 2023 között
Lakosok száma846843848849835821
201320142015202120222023
Adatok: Wikidata

A 2011-es népszámlálás során a lakosok 90,2%-a magyarnak, 3,1% horvátnak, 0,2% lengyelnek, 2,6% németnek, 0,4% románnak, 0,7% szerbnek mondta magát (9,8% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). A vallási megoszlás a következő volt: római katolikus 75,6%, református 1,2%, evangélikus 1,6%, felekezeten kívüli 4% (17,2% nem nyilatkozott).

Híres személyek

Nevezetességei

Egykori kápolnájában 18. századi falkép látható. A 24 holdas kastély-park ma természetvédelmi terület. A park alapját a síkvidéki tölgy-kőris-szil ligeterdők képezik, amelyekből a szebb csoportokat meghagyták a kastély építésekor. E fák közé kerültek a hársak, a platánok, a vadgesztenyék, a hazai fenyők, majd 1850-től a külföldi egzotikus növények. A fejlesztés a második világháborúig tartott. Ezt a család annyira a szívén viselte, hogy Széchenyi Alexandra Angliában kertészeti főiskolát is végzett, hazatérve ő irányította a park munkálatait. Az akkor még 30 holdas parkot joggal tartották a megye legszebb és fajokban leggazdagabb kertjének, ahol a fenyőknek 60, a lombosoknak 87 faja és változata él. A ma is mintaszerűen gondozott park bővelkedik kiemelkedő fákban. Az egyik legnagyobb a duglászfenyő, amely 3,3 m törzskerülettel és 29 m magasságával hazai viszonylatban kiemelkedő. Másik észak-amerikai fája a mamutfenyő, amelynek villámsújtotta koronája már lassan száradni kezd. Ázsiát a park egyik legszebb fája, a japán ciprus képviseli, amely 26 m magasra emelkedik karcsú oszlopként. Lombos fái közül legérdekesebb a kastély homlokzata előtt álló kislevelű hárs-változat, amelynek lecsüngő ágai a törzstől 15-20 méterre a földre érve gyökeret eresztenek és új fákká nőnek. A platánsor a park másik értéke. A tölgyek számos változata is megtalálható, egyikük levélnagysága a 30 cm-t is meghaladja. A magaskőrisek, hársak igen nagy méretűek. Növényállományát az 1960-as években súlyos kár érte. A szilfavész több száz fát pusztított ki. A helyükre ültetett fenyők a hézagokat mára már jól benőtték.

A kastély híres vendége volt Liszt Ferenc zongoraművész és zeneszerző, aki itt zenésítette meg Jókai Mór „Holt költő szerelme” című versét Petőfiről; továbbá II. Vilmos német császár 1893-ban.

Irodalom

Jegyzetek

  1. ↑ a b Sopronhorpács települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Nemzeti Választási Iroda, 2019. október 13. (Hozzáférés: 2024. június 8.)
  2. ↑ Magyarország helységnévtára (magyar és angol nyelven). Központi Statisztikai Hivatal, 2023. október 30. (Hozzáférés: 2023. november 5.)
  3. ↑ a b c Magyarország kistájainak katasztere. Szerkesztette Dövényi Zoltán. Második, átdolgozott és bővített kiadás. Budapest: MTA Földrajztudományi Kutatóintézet. 2010. ISBN 978-963-9545-29-8  
  4. ↑ Sopronhorpács települési választás eredményei (magyar nyelven) (txt). Nemzeti Választási Iroda, 1990 (Hozzáférés: 2020. február 21.)
  5. ↑ Sopronhorpács települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 1994. december 11. (Hozzáférés: 2020. február 3.)
  6. ↑ Sopronhorpács települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 1998. október 18. (Hozzáférés: 2020. március 16.)
  7. ↑ a b A 2000. augusztus 27-én tartott időközi választások eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 2000. augusztus 27. (Hozzáférés: 2020. május 25.)
  8. ↑ A hivatkozott forrásból a választás részletes eredményei nem állapíthatók meg.
  9. ↑ Sopronhorpács települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 2002. október 20. (Hozzáférés: 2020. március 16.)
  10. ↑ a b Sopronhorpács települési időközi választás eredményei (magyar nyelven) (html). Nemzeti Választási Iroda, 2003. május 18. (Hozzáférés: 2020. május 27.)
  11. ↑ Sopronhorpács települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 2006. október 1. (Hozzáférés: 2020. március 16.)
  12. ↑ Sopronhorpács települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 2010. október 3. (Hozzáférés: 2011. december 23.)
  13. ↑ Sopronhorpács települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Nemzeti Választási Iroda, 2014. október 12. (Hozzáférés: 2020. február 3.)
  14. ↑ Időközi választások 2000-ben (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 2000 (Hozzáférés: 2020. május 25.)
  15. ↑ Időközi önkormányzati választások 2003-ban (magyar nyelven) (html). Nemzeti Választási Iroda, 2003 (Hozzáférés: 2020. május 26.)
  16. ↑ Sopronhorpács Helységnévtár

További információk

Győr-Moson-Sopron vármegye települései
Megyei jogú városok Győr-Moson-Sopron megye címere
Városok
Nagyközségek
Községek
A Soproni járás települései
Ágfalva •  Csáfordjánosfa •  Csapod •  Csér •  Ebergőc •  Egyházasfalu •  Fertőboz •  Fertőd •  Fertőendréd •  Fertőhomok •  Fertőrákos •  Fertőszentmiklós •  Fertőszéplak •  Gyalóka •  Harka •  Hegykő •  Hidegség •  Iván •  Kópháza •  Lövő •  Nagycenk •  Nagylózs •  Nemeskér •  Pereszteg •  Petőháza •  Pinnye •  Pusztacsalád •  Répcevis •  Röjtökmuzsaj •  Sarród •  Sopron •  Sopronhorpács •  Sopronkövesd •  Szakony •  Újkér •  Und •  Völcsej •  Zsira
Nemzetközi katalógusok