Győrújbarát

Győrújbarát
Az evangélikus templom
Győrújbarát címere Győrújbarát zászlaja
Közigazgatás
Ország	Magyarország
Régió	Nyugat-Dunántúl
Vármegye	Győr-Moson-Sopron
Járás	Győri
Jogállás	község
Alapítás éve	1261.
Polgármester	Kóbor Attila (független)[1]
Jegyző	Dr. Szalma-Milkovits Eszter
Irányítószám	9081
Körzethívószám	96
Testvértelepülései	Lista Thorigné-Fouillard Neulingen Rubiera
Népesség
Teljes népesség	8174 fő (2024. jan. 1.)[2]
Népsűrűség	243,2 fő/km²
Földrajzi adatok
Terület	33,61 km²
Időzóna	CET, UTC+1
Elhelyezkedése
é. sz. 47° 36′ 28″, k. h. 17° 38′ 47″47.6079, 17.64636111111147.607900°N 17.646361°EKoordináták: é. sz. 47° 36′ 28″, k. h. 17° 38′ 47″47.6079, 17.64636111111147.607900°N 17.646361°E
Győrújbarát Pozíció Győr-Moson-Sopron vármegye térképén
Győrújbarát weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Győrújbarát témájú médiaállományokat.
Sablon Wikidata Segítség

Győrújbarát község Győr-Moson-Sopron vármegyében, a Győri járásban.

Magyarország északnyugati részén, Győrtől 8 kilométerre délre, a Sokorói-dombság és a Kisalföld találkozásánál, a dombvidék Ravazd-Csanaki vonulatának északi végén helyezkedik el. Közvetlenül szomszédos települések Győr-Ménfőcsanak és Nyúl, amelyekkel egybeépült településláncot alkot. Bár nem Győr közigazgatási része, a megyeszékhely közvetlen agglomerációs körzetéhez tartozik.

Éghajlata nem sokban tér el a Kisalföldire jellemzőtől. A Sokorói-dombság mikroklímája kiválóan alkalmas szőlő- és gyümölcstermesztésre. Az erdő közelsége egyúttal a vadállomány gyakori belterületi „látogatását” is jelenti. Madárvilág nagy fajgazdaságban képviselteti magát. Itt található a Dunántúl egyik legjelentősebb, védelem alá helyezett gyurgyalagtelepe, amit a fészkekkel szemben lakó emberek sajnos gyakran megrongálnak. Közeli hangulatos kirándulóhelyek a Lila-hegy (300 m), a Francia-kő (234 m), a Rákóczy-kő (183 m), a Várkő (278 m). A környék vonzerejét csak növeli, hogy minden irányba kedvező kilátást biztosít a győri medencére.

A település közigazgatási területén áthalad az M1-es autópálya, amely felől két irányból is könnyen megközelíthető Győrújbarát, akár Budapest, akár Hegyeshalom irányából: a Győr-Szabadhegy csomóponttól a 82-es főúton, majd az arról leágazó 83 133-as számú mellékúton, vagy pedig a Győr-Ménfőcsanak csomóponttól, az úgynevezett Malomi elágazástól, a 8311-es úton. Utóbbi egyben a település főutcája is, illetve ezen érhető el Győrújbarát a 82-es főút felől déli irányból, arról Nyúl község belterületén letérve. További megközelítési lehetőségeket kínál a Marcalváros déli részétől induló 83 129-es út, mely Kisbarát és Baráthegy településrészeket is érinti, valamint a Ménfőcsanaktól Sokorópátka felé vezető 8309-es út is.

A megyeszékhelyről a sűrű autóbuszjáratok révén ugyancsak könnyű ide jutni, vasútvonal viszont nem érinti a községet.

Az első írásos emlékek (13. század) az ide tartozó falvak és hegyek együttesét Barath néven említik. Győrújbarát négy, korábban különálló településből tevődött össze. Ezek története kisebb-nagyobb eltérésekkel hasonlónak mondható. Egyaránt osztoztak a Sokorói-dombvidékre jellemző településtörténeti hagyományokban: úgy mint a dombok tövében, részint síkabb területen kialakult falui rész, továbbá a hegyi, mindenekelőtt szőlőhegyi rész kialakulásában. A mai Győrújbarátra duplán érvényes ez azért is, mivel a dombság középső, egyben leghosszabb vonulatának mindkét völgyére (a pannonhalmira és a tényőire) egyaránt érvényes kiterjedése van. Településrészei: Kisbarátfalu, Kisbaráthegy, Nagybarátfalu, Kedves Nagybaráthegy.

1969. július 1-jével Kisbarát és Nagybarát községeket Győrújbarát néven egyesítették. A falu 1984. január 1-jétől Győr megyei város körzetéhez került. 1990. szeptember 30. óta Győr-Moson-Sopron megyei település, egyben önálló önkormányzatot alakított.

A község ősidők óta lakott hely volt, amit a Kisbarát határában talált Hallstatt-korabeli tokos véső és az újkőkorszakból származó szintén itt talált kézi eszközök tanúsítanak. Későbbi korok bizonyítékait a Győrt elkerülő autópálya építését megelőző régészeti feltárások során találták meg. A kutatott területen avar kori sírok, római kori emlékek kerültek elő, ami bizonyítja, hogy e korokban is lakott volt a környék. A településről írásos emlékeket az 1200-as évekből találunk. 1200-ban mint a győri káptalan birtokát említik Barath alakban. Nem sokkal később Baratsukorouként is előfordul. 1261-ig a későbbi Barátfalukat és hegyeket Barathnak nevezték, ekkor a földek elkülönítése révén keletkezett Kis- és Nagybarátfalu.

Nagybarát 1387-ben a gesztesi vár tartozéka és Zsigmond királytól Kanizsay István kapta meg. Az adományt Mária magyar királynő megerősítette azzal, hogy a falu másik részét a győri káptalan birtokának nyilvánította. 1399-ben a Kanizsayak itteni birtokrészüket cserebirtokként a csornai prépostságnak adták. 1440-ben Nagybarát I. Ulászló magyar királytól vásártartási engedélyt kapott. 1510-ben a Chege család kapott itt királyi adományt és felvette a Nagybaráthy előnevet. 1549-ben a törökök Nagybarátot is feldúlták. Az 1619-es összeírásban a szentmártoni apátság is birtokosként szerepelt. 1621-től a székesfehérvári és szekszárdi bégek is urai voltak. Az 1698-as Canonica visitatio tárva-nyitva lévő lepusztult templomot talált, amelynek csak falai álltak, de azok is cserjékkel voltak benőve. Temetője nem volt körülkerítve, kerítését a törökök a hadjárat során lerombolták. Sem plébániaépület, sem iskola ekkor nem volt. 1748-ban a nyúli anyaegyházhoz tartozó filiaként említik, jó állapotban lévő templomával, amelyet Keresztelő Szent János tiszteletére építettek. A 18. század folyamán szlovák telepesek jöttek a faluba.

Nagybaráthegy története azonos Nagybarátéval. Önállóságát az úrbéri egyezség megkötésekor, 1261-ben nyerte el.

Kisbarátfalu először 1261-ben szerepel különálló községként. Lakói a győri káptalan és Imre nádor udvarnokai voltak. Későbbi birtokosai többször változtak. 1331-ben a Baráthy család engedélyezett a hegyen szőlőültetést. 1364-ben Kisbarát felét Péchy János Héderváry Miklós fiának adta zálogba, majd 1367-ben Ruffy Tamás fiai adták Héderváry Miklósnak. További birtokosai voltak még Nádasdy Tamásné, a Viczayak, Léderer bankár, Lévay Henrik. A települést 1549-ben a törökök feldúlták. 1611-ben a falu a töröknek behódolt, 1619-ben puszta helyként szerepel. Ennek emlékét őrzi a Pusztafalu név, ami a falurész domb menti középső területe. Ekkoriban alakulhatott ki a hegyközség, ugyanis a lakosság a többszöri dúlások miatt a dombon lévő présházakba és pincékbe menekülhetett. A 18. század elején szlovákokat és németeket telepítettek ide. Az 1698-as canonica visitatio nem talált itt semmi említésre érdemeset, sem templomot, sem plébániaépületet. Gyors fejlődést követően, 1748-ban már anyaegyházként említik 1737-ben épült templommal, amelynek Csanakon és Ménfőn volt filiája.

A török uralom után sem köszöntött béke a falura. Megsínylette a kuruc-labanc háborút, a franciák támadását, az 1848–49-es forradalom és szabadságharc hadi eseményeit, az első és második világháborút.

Kerek talpú, szimmetrikus tárcsapajzs, pajzstalpán leveles búzakalász, fölötte egymással szembenéző, kinyújtott nyelvű és karmú oroszlánok szőlőfürtöt, szőlőindát tartanak. A szőlőinda felett lebegő szőlőmetszőkés van. A pajzson sisaktakaróval díszített pántos sisak, háromlevelű koronájából kinövő oroszlán a mancsában búzakalászt tart.

• 1990–1994: Fülöp Imre (független)^[3]
• 1994–1998: Fülöp Imre (független)^[4]
• 1998–2002: Juhászné Árpási Irma (független)^[5]
• 2002–2006: Juhászné Árpási Irma (független)^[6]
• 2006–2010: Juhászné Árpási Irma (független)^[7]
• 2010–2014: Juhászné Árpási Irma (független)^[8]
• 2014–2019: Szalóki Géza (független)^[9]
• 2019–2024: Kóbor Attila (független)^[10]
• 2024– : Kóbor Attila (független)^[1]

A település népességének változása:

A 2011-es népszámlálás során a lakosok 90,4%-a magyarnak, 1,7% németnek mondta magát (9,2% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). A vallási megoszlás a következő volt: római katolikus 52,5%, református 2,8%, evangélikus 7,1%, görögkatolikus 0,2%, felekezeten kívüli 11,2% (24,8% nem nyilatkozott).^[11]

2022-ben a lakosság 91,8%-a vallotta magát magyarnak, 1,4% németnek, 0,2% szlováknak, 0,1-0,1% lengyelnek, bolgárnak, cigánynak, ukránnak, horvátnak és románnak, 3,6% egyéb, nem hazai nemzetiségűnek (8% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). Vallásuk szerint 38,9% volt római katolikus, 6% evangélikus, 4,6% református, 0,4% görög katolikus, 1,4% egyéb keresztény, 0,7% egyéb katolikus, 10,3% felekezeten kívüli (37,4% nem válaszolt).^[12]

• Kisbaráti római katolikus templom - az 1700-as évek első felében épült barokk stílusban. Templomkertjét temetkezési helynek is használják, ezzel egyedülálló ezen a vidéken.
• Nagybaráti római katolikus templom - mintegy 200 éves, főoltára és szószéke eredeti, mellékoltárai Győrből, a ferencesek templomából kerültek ide a rend feloszlatását követően.
• Evangélikus templom - 1786-1787-ben építették késő barokk stílusban, tornyát a 20. században emelték.
• Kisbaráti és nagybaráti világháborús emlékművek
• Tájház
• Harangláb
• A Francia-kő kilátó, tőle jobbra a turista elődök tiszteletére, 1997-ben állított kopjafa.
• Kossuth Lajos mellszobra
• II. Rákóczi Ferenc szobra a Faluház előtt
• A Csobolyó néptáncegyüttes rábaközi faragással díszített kapuja a Dr. Timaffy László Művelődési Otthon és Faluházzal szemben.
• Báró- domb és az átjátszó torony

Győrújbarát a Pannonhalmi borvidék Ravazd–csanaki vonulatának északi végén helyezkedik el. Éghajlata nem sokban tér el a Kisalföldre jellemzőtől, de a domboldalak mikroklímája kiválóan alkalmas szőlő és gyümölcstermesztésre. A község megélhetésének fő forrását mindig a szőlő- és gyümölcstermesztés jelentette. A falu dűlőinek homokos, helyenként agyagos-homokos talaja kiváló feltételeket teremtett a szőlőtelepítéshez. Helyben működő borászatok:

• Ács György Pincészete
• Babarczi Szőlőbirtok
• Deé Családi Pincészet
• Pincekultúra

• Fülöp Imre polgármester, 1997
• Prof. dr. Fehér János orvosprofesszor, 2003
• Németh Endre író, újságíró, 2004
• Szalóki Géza vállalkozó, néptáncos, koreográfus, 2006
• F. Csapó Irén festőművész, 2007
• Id. Kiss Antal, 2008
• Ventúra Sándorné, 2009
• Takács Géza (posztumusz), 2009
• Wennesz László, 2010
• Horváth Endre Csaba, 2012
• Riegler Antalné, 2013
• Prof. dr. Gardó Sándor (posztumusz), 2013
• Juhászné Árpási Irma polgármester, 2014
• Török József, 2018

• Neulingen
• Thorigné-Fouillard
• Rubiera (Reggio Emilia), 2005 óta
• Nemesócsa

• 
  Felújított harangláb
• 
  Műemlék népi gazdasági épületek
• 
  A posta és a takarékszövetkezet
• 
  Az ifjúsági tábor
• 
  Térkőüzem
• 
  Egy kereskedelmi vállalkozás raktárbázisa
• 
  Egy kisvállalkozás portálja
• 
  A Francia-kő kilátó, tőle jobbra a turista elődök tiszteletére, 1997-ben állított kopjafa
• 
  Kossuth Lajos mellszobra
• 
  Művelődési otthon és faluház
• 
  II Rákóczi Ferenc szobra
• 
  Kisbaráti evangélikus templom

• Győr-Moson-Sopron megye kézikönyvéből (Szekszárd, 1998) Morvai Gyula írásából átdolgozva.
• Edelényi - Vehrer Adél: Templomos lovagok az európai néphagyományban, Bp., Gondolat, 2004, ISBN 963 9567 59 0, ISSN 1419-2306 1419-2306
• Edelényi - Vehrer Adél: A harangozóhegyi vár története a sokorói szájhagyományban, Győr, Sokorópátka Község Önkormányzata, 2003, ISBN 963 212 697 1
• Edelényi - Vehrer Adél: A templomos-monda a sokorói szájhagyományban, Győr, Sokorópátka Község Önkormányzata, 2007 ISBN 978-963-06-3831-9
• Vehrer Adél: A harangozó-hegyi vár története a sokorói szájhagyományban (másodkiadás, 2022) Vig Zoltán Emlék-Alapítvány 2022. ISBN 9786150142050

• A település honlapja