Sarkantyúvirág

Ma a Sarkantyúvirág-ről szeretnénk beszélni, egy olyan témáról, amely az elmúlt években egyre aktuálisabbá vált. A Sarkantyúvirág eredetétől a mai társadalomra gyakorolt ​​hatásáig számos tanulmány és kutatás tárgya volt, amelyek célja, hogy megértsék mindennapi életünkre gyakorolt ​​hatását. A legtechnikaibb aspektusaitól kezdve az érzelmi vonatkozásaiig a Sarkantyúvirág olyan téma, amely szakértők és rajongók érdeklődését egyaránt felkeltette. Ebben a cikkben a Sarkantyúvirág különböző aspektusait fogjuk megvizsgálni, a történetétől a mai szerepéig, azzal a céllal, hogy rávilágítsunk erre a jelenségre, és átfogó perspektívát kínáljunk annak fontosságáról és relevanciájáról modern világunkban.

Sarkantyúvirág
Centranthus angustifolius
Centranthus angustifolius
Rendszertani besorolás
Ország: Növények (Plantae)
Törzs: Zárvatermők (Magnoliophyta)
Csoport: Valódi kétszikűek (eudicots)
Csoport: Core eudicots
Csoport: Superasteridae
Csoport: Asteridae
Csoport: Euasterids II
Rend: Mácsonyavirágúak (Dipsacales)
Család: Loncfélék (Caprifoliaceae)
Alcsalád: Macskagyökérformák (Valerianoideae)
Nemzetség: Sarkantyúvirág (Centranthus)
Neck. ex Lam. & DC.
Hivatkozások
Wikifajok
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Sarkantyúvirág témájú rendszertani információt.

Commons
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Sarkantyúvirág témájú kategóriát.

A sarkantyúvirág (Centranthus) a mácsonyavirágúak (Dipsacales) rendjébe tartozó loncfélék (Caprifoliaceae) növénycsalád egyik nemzetsége mintegy tucatnyi fajjal. A család névadójától, a Valeriana nemzetségtől sarkantyús szirma különbözteti meg. Gyakran összekeverik más nemzetségekkel, ugyanis gyakorta sarkantyúvirágnak nevezik a kerti sarkantyúkát (Tropaeolum majus) és a hegyesszirmú sarkantyúfüvet (Delphinium oxisepalum) is.

Származása, élőhelye

A mediterrán vidékeken honos; vadon főképp a sziklás domb- és hegyoldalakon nőtt, de idővel betelepült a városokba is, és rendszeresen felüti fejét az omladékokon, vár- és egyéb terméskőfalak illesztékeiben, sőt, az útburkoló kövek közti résekben is. Egyes fajait sokfelé termesztik.

Jellemzői

50–80 cm magasra növő, lágyszárú, mintegy 40 cm átmérőig bokrosodó, évelő növény. Nem fagyálló, de ha a télen elfagy, gyökeréről többnyire újrahajt, és önmagvetőként is megújul.

Fajai

Források