Oláh Ferenc (színművész)

A Oláh Ferenc (színművész) témája idővel érdeklődést és vitát váltott ki. Akár életünkre gyakorolt ​​hatása, akár történelmi jelentősége, akár a társadalomra gyakorolt ​​hatása miatt, a Oláh Ferenc (színművész) elmélkedés és tanulmányozás tárgya volt. Ebben a cikkben a Oláh Ferenc (színművész)-hez kapcsolódó különböző szempontokat vizsgáljuk meg, az eredetétől a mai fejlődéséig. Elemezzük ennek jelentőségét különböző összefüggésekben, és azt, hogy miként jelölte meg a nyilvánosság napirendjét. Ezenkívül megvizsgáljuk a Oláh Ferenc (színművész)-ről alkotott véleményeket és felfogásokat, valamint azt, hogy ez hogyan alakította ki a minket körülvevő világhoz való viszonyunkat. Multidiszciplináris megközelítést alkalmazva igyekszünk megvilágítani ezt a lenyűgöző és gyakran összetett témát, azzal a céllal, hogy mélyebb és szélesebb körű megértést biztosítsunk a Oláh Ferenc (színművész)-ről.

Ez a szócikk a színészről szól. Hasonló címmel lásd még: Oláh Ferenc (egyértelműsítő lap).
Oláh Ferenc
Életrajzi adatok
Születési névObláth Ferenc
Született1887. április 12.
Óbecse
Elhunyt1939. április 24.
(52 évesen)
Szeged
Származásmagyar

Oláh Ferenc, született: Obláth Ferenc (Óbecse, 1887. április 12. – Szeged, 1939. április 24.) magyar színész.

Élete

Óbecsén született, ahol édesapja takarékpénz­tári igazgatóként dolgozott. 1905-ben tett érettségi vizsgát a szegedi állami felsőkereskedelmi iskolában, ezt követően a Kereskedelmi Múzeum szófiai kirendeltségéhez utazott. Hamarosan azonban áttért a kereskedelmiről a színi pályára és beiratkozott az Országos Színészegyesület színésziskolájába, majd ennek elvégzése után Bécsben és Münchenben járt tanulmányúton.

Miután hazatért, Szegeden Makó Lajos társulatához szerződött. 1908. szeptember 15-én lépett színpadra, a Szókimondó asszonyságban Neiperg grófot játszotta. 1911-ig színészkedett itt, eközben 1909–10-ben a 46. gyalogezrednél szolgált önkéntesként. Ezután 1911–12-ben Palágyi La­joshoz ment Miskolcra, majd 1912–13-ban Mezei Kálmánnál szerepelt. 1914-ben az észak-magyarországi színikerülethez került. Az első világháborúban a fronton teljesített szolgálatot mint tartalékos főhadnagy. 1918–19-ben Debrecenben, 1919 és 1924 között Kolozsváron Janovics Jenőnél, majd 1924-től 1936-ig Szegeden játszott.

Irodalmi téren is működött, cikkei az Ellenzék és a Keleti Ujság című kolozsvári napilapokban jelentek meg. A kolozsvári Haladás írói szövetkezet titkára volt, amelyből később megalakult a Szépművészeti céh. Irodalomtörténeti kutatásokat is végzett.

Könyve

  • Petőfi és a színpad. Kolozs­vár, 1918.

Fontosabb szerepei

  • Shylock (Shakespeare: A velencei kalmár)
  • Petruchio (Shakespeare: Makrancos hölgy)
  • Cassius (Shakespeare: Julius Caesar)
  • Jago (Shakespeare: Othello)
  • Petur és Biberach (Katona József: Bánk bán)
  • Lucifer (Madách Imre: Az ember tragédiája)
  • Orgon (Molière: Tartuffe)
  • Strozzi (A bíboros)
  • Joász Géza (Földes Imre: A császár katonái)
  • Ördög, Svengali (George du Maurier: Trilby)
  • Trast gróf (Becsület)
  • Schwartze (Otthon)
  • Moretti Carlo (Becstelenek)
  • Giovanni (Herczeg Ferenc: Bizánc)
  • Hunyadi László (Herczeg Ferenc: Árva László király)
  • A tanító (Bródy Sándor: A tanítónő)
  • Tybalt (Shakespeare: Rómeó és Júlia)
  • Tiszteletes (Zilahy Lajos: Süt a nap)
  • Warwick gróf (Shaw: Szent Johanna)

Források

További információk

  • Kötő József: Közhasznú esmeretek tára. Színjátszó személyek Erdélyben (1919-1940). Kolozsvár, Polis, 2009
  • Színészeti lexikon. Szerk. Németh Antal. Bp., Győző Andor, 1930
  • Sándor János: Százados színházkrónika. Szegedi színházi és színészeti regiszter. Szeged, Ariadne Press Bt., 1998