Meglenoromán nyelv

A meglenoromán egy, a tudományos körökben „meglenorománok”-nak nevezett népesség nyelvjárásainak csoportja. Státusza vitatott. Egyes nyelvészek, például Alexandru Graur (wd), önálló nyelvnek tekintik, amely a keleti újlatin nyelvekhez tartozik, a román, az aromán és az isztroromán nyelvvel együtt. Más nyelvészek véleménye az, hogy ez csak a román nyelv egyik dialektusa, a dákoromán, az aromán és az isztroromán dialektus mellett. Ezek között nincs egység a meglenoromán státuszát illetően a többi dialektussal szemben.^[2]

A meglenorománt ma már csak kb. 2800 személy beszéli,^[1] és ezt az elnevezést nem használja a nyelvet beszélő népesség. A kifejezést nyelvészek alkották, mégpedig abból a nézőpontból, hogy ez tulajdonképpen a román nyelv egyik dialektusa. Beszélői magukat vlaș „vlachok”-nak nevezik^[3] (egyes számban vla vagy vlau̯), nyelvüket pedig azt mondva határozzák meg, hogy vlășește „vlachul” beszélnek. Eredetileg a vlaș nem saját népnév, hanem a szomszédos népek nevezik így őket, és ők magukévá fogadták.^[4]

A meglenorománt a görögországi Közép-Makedónia régióban, Észak-Macedóniában, Romániában és Törökországban beszélik.

A meglenoromán nyelv története kevésbé ismert, mint a többi keleti újlatin nyelvé, mert nincsenek régóta fennmaradt szövegek ezen a nyelven. Miközben az aromán nyelv elsőként legkésőbb a 10. században vált le a protoromán nyelvről,^[5] a meglenorománról azt feltételezik, hogy másodikként vált le róla, feltehetően a 12. vagy a 13. században, amikor beszélői északról érkezve Moglenában telepedtek le, a Vardar folyó völgyébe.^[2]

A meglenoromán nyelvről szóló első említést Johann Georg von Hahn osztrák diplomata és filológus tette 1867-ben, és ugyanakkor megállapította, hogy különbözik az aromán nyelvtől, bár nem nevezte meg ezeket, csupán mint két nyelvjárásról írt róluk.^[6] Gustav Weigand (wd) német nyelvész volt a nyelv első kutatója. Megkülönböztetendő a dákoromántól, az aromántól és az isztroromántól, elnevezte „Meglen”-nek,^[7] és ő jegyzett le és közölt először szövegeket ezen a nyelven.^[8]

Ovid Densusianu (wd) úgy vélte, hogy a meglenorománok a Dunától északra fekvő területről származnak, és nyelvüket az ottani románhoz közelinek látta. A mai kutatók közül Petar Atanasov (wd) ért egyet ezzel, a meglenorománt a dákoromán archaikusabb stádiumának tekintve.^[9] Ezzel ellentétben Sextil Pușcariu a Dunától délre fekvő területekről származóknak tartotta a meglenorománokat, nyelvüket és az arománokét a román nyelv keleti ágába sorolta, a dákorománt és az isztrorománt pedig a nyugatiba. Theodor Capidan (wd) és Gheorghe Ivănescu (wd) egyetlen déli dialektusba sorolta a meglenorománt és az arománt. Alexandru Philippide (wd), Alexandru Rosetti (wd) és Matilda Caragiu Marioțeanu is közelibbnek látták a meglenorománt az arománhoz, mint a dákorománhoz.^[2] Ion Coteanu (wd) a meglenorománt az aromán területi változatának vélte, és ez utóbbit más nyelvnek a románnal szemben.^[2] Van olyan feltételezés is, hogy a meglenoromán komplex, dákoromán és aromán eredetű.^[9]

A Weigand által közzétett szövegek^[10] után megjelentek még Pericle Papahagi (wd)^[11] és Ion Aurel Candrea (wd)^[12] népi irodalmi gyűjteményei. Legutóbb, az 1990-es években, Dionisie Papatsafa^[13] és Dumitru Ciotti^[14] jelentettek meg szövegeket.

Csak egyetlen nem népi irodalmi írás létezik meglenoromán nyelven, a selyemhernyók tenyésztéséről szóló könyvecske,^[15] román írással és román jövevényszavakkal.

1862 és 1912 között volt néhány kísérlet a román vagy/és az aromán nyelv bevezetésére az oktatásba és a román használatára a meglenorománoknak szóló ortodox liturgiába.^[2]

Az első adat a meglenorománok számáról Weigandtól származik, aki 1892-ben 14 000 személyre becsülte.^[16] A különböző későbbi becslések közül a legnagyobb szám 30 000, ami 1904-ből származó adat.^[17] Ez a szám folyamatosan csökkent a 20. század első felében végbement történelmi események során, amikor Moglena háborús színtér volt, a Balkán-háborúktól kezdve a Görög polgárháborúig. Ezek megtörték a meglenorománok addig viszonylag tömör közösségét, és előidézték szétszóródásukat lakosságcserék és több országba való kivándorlások által: a volt Jugoszláviába (Macedóniába, de még a Vajdaságba is), Törökországba, Romániába. A 20. század második felében a társadalmak modernizációja felgyorsította a meglenorománok szétszóródását sokuk városokba költözése, de még Nyugat-Európába kivándorlása nyomán is. Ezek a jelenségek számos meglonoromán a többségi lakosságba való beolvadását okozták, beleértve vegyes házasságok útján is.^[18]

A meglenoromán beszélőinek számáról csak Görögországra és Észak-Macedóniára vonatkozó becslés van, mely 2 800 személyről szól.^[1] Ezek főleg a görögországi Közép-Makedónia közigazgatási régióban, ahol Moglena történelmi régió van, Kilkísz és Péla regionális egységekben élnek, L’úmniță (Σκρα – Szkra), Cúpă (Κούπα – Kúpa), Țărnaréca (Κάρπη – Kárpi), Oșíń (Αρχάγγελος – Arhángelosz), Birislắv (Περίκλεια – Períkleja) Lundzíń (Λαγκάδια – Lagkádia) és Nắnti vagy Nǫ́nti (Νότια – Nótia) helységekben. Észak-Macedóniában gyakorlatilag csak Gevgelija városban beszélik még a nyelvet, ahova az Umă (Хума – Huma) egykor meglenoromán többségű falu lakosságának csaknem egésze költözött.^[19]

A meglenoromán nyelv jó helyzetben volt a 20. század elejéig, a beszélői hagyományos falusi életmódjának és falvaik elszigeteltségének köszönhetően. Hiányzott a nyelv írásbelisége, de ugyanakkor a beszélői iskolázottsága is, amely csak a városokban, az akkoriban a régiót uraló török állam hivatalos nyelvén történt. Ezért a családokon belül és a falvakban a lakosok csak anyanyelvükön beszéltek. Csupán azok a férfiak voltak két- vagy háromnyelvűek, akik a városokba jártak; ők hoztak idegen elemeket a nyelvükbe.^[20]

A bekövetkező történelmi események és társadalmi jelenségek elindították a nyelv kihalásának folyamatát, amit felgyorsított a beszélői iskolázása, de más nyelven, mint az anyanyelvük. Ehhez az is hozzájárul, hogy a nyelvnek nincs presztízse a beszélői szemében, főleg a fiatalokéban, akik boldogulásuk lehetőségét csak a többség nyelvét beszélve látják.^[21]

Nagyon kevés kulturális vagy egyéb szerveződési forma van a meglenorománok körében, amint az megvan az arománok, de még az isztrorománok esetében is. Cerna faluban például (Tulcea megye), az egyetlen olyan romániai helységben, ahol meglenoromán eredetű a lakosok többsége, egy „Altona” nevű hagyományőrző együttes és egy „Altona” egyesület létezik, amelyekben a helybéli „Panait Cerna” általános iskola tanulói vesznek részt. Ez a három entitás és a helyi családok foglalkoznak a meglenoromán kulturális hagyaték megőrzésével.^[22] A meglenoromán kihalófélben van, amint azt jelenléte tükrözi a A világ veszélyeztetett nyelveinek UNESCO atlaszában.^[23]

Mindegyik meglenorománok lakta falunak megvan a maga nyelvjárása, melyeket többféleképpen csoportosítanak. Van egy két csoportra való felosztás: az egyikbe Umă és Țărnareca tartozik, a másikba L’umniță, Cupă, Oșiń, Birislăv, Nǫnti és Lundziń. Egy másik felosztás három csoportról szól, amelyben Lundziń külön szerepel. Bizonyos nyelvi vonásoknak megfelelően egyéb csoportosítások is vannak: Țărnareca az összes többivel szemben, L’umniță és Cupă a többivel szemben, Umă és Lundziń a többivel szemben. A jövevényszavak tekintetében ellentétbe helyezhetőek külön a görögországi, a macedóniai és a romániai nyelvjárások.^[24]

A meglenoromán nyelv beszédhangjainak rendszere nem egységes. Viszonylag jelentős különbségek vannak a nyelvjárások között.

A meglenoromán magánhangzó fonémái a következők:

Nyíltság	Elöl képzettség
	Elöl képzettek	Félig elöl képzettek	Középen képzettek	Félig hátul képzettek	Hátul képzettek
Zártak	i u e o ə ɛ ɔ a
Zárthoz közeliek
Félig zártak
Közepesek
Félig nyíltak
Nyílthoz közeliek
Nyíltak

A meglenoromán beszédhangok átírása nem egységes a kutatók körében. Ebben a szócikkben Theodor Capidanét használjuk. Eszerint a magánhangzók a következők:

Magánhangzó	Leírás	Átírás
/a/	röviden ejtett á[25]	a
/e/	magyar ë	e
/i/	magyar i	i
/o/	magyar o	o
/u/	magyar u	u
/ə/?*	mint az angol about ’-ról/-ről’ szó első magánhangzója	ă
/ɛ/	magyar e	ę
/ɔ/?*	mint a német voll ’egész’ magánhangzója	ǫ

Hangsúlyos szótagban, több nyelvjárásban úgy az /ǝ/, mint a románbeli /ɨ/^?*[26] megfelelője az /ɔ/: lăsǫ́^[27] (román lăsắ) ’hagyott’, lǫ́nă (lấnă) ’gyapjú’.

Umă és Țărnareca falvak nyelvjárásában az /ǝ/ megmaradt, beleértve mint a román /ɨ/ megfelelője is: lắnă ’gyapjú’.

L’umniță nyelvjárásában az /ɔ/ is -ként realizálódik, következésképpen a más nyelvjárásokbeli /ɔ/-nak és /ǝ/-nak, valamint a román /ɨ/-nak felel meg: mónă vs. mǫ́nă, mắnă, román mấnă ’kéz’.

Az /ɛ/ együtt létezik az kettőshangzóval Lundziń nyelvjárásában (fę́tă/fe̯átă ’lány’) és ellentétben áll az /e/-vel Lundziń, Cupă, L’umniță, Oșiń és Birislăv nyelvjárásaiban: vidém ’látunk’ vs. vidę́m ’láttunk’.

A hangsúlyos /a/, /e/, /i/, /o/, /ɔ/ és /u/ magánhangzók hosszúak (kivéve Umă és Țărnareca nyelvjárásaiban): āpu ’víz’, cămēș ’ingek’, sīn ’mell, emlő’, sōră ’lánytestvér’, grǭn ’búza’, sūflit ’lélek’.

A románnal ellentétben a latin nyelvből örökölt szavakban hangsúlyos szótag előtt a magánhangzók záródtak:

• a > ă: ăbínă rom. albină ’méhecske’;
• e > i: țitáti rom. cetate ’vár’ (erődítmény);
• o > u: purcár rom. porcar ’kanász’.

L’umniță nyelvjárásában a szókezdeti /ǝ/ m vagy n előtt -ként realizálódik. Ezt Capidan jegyzi így, és úgy írja le, hogy /a/ és /ə/ közötti, közelebb az /a/-hoz.^[28] Példák: ạmpirát ’császár’, ạnțili̯ắg ’értek’.

Hangsúlyos szótag után is ugyanazok a magánhangzók záródnak, de az /a/ megmarad, amikor határozott artikulus: cásă ’ház’ vs. cása ’a ház’.

Mindegyik meglenoromán nyelvjárásban megvannak az , , és ereszkedő, valamint a , , és ^[29] emelkedő kettőshangzók. Ezekben a átírása u̯, a -je i̯.

Különböző nyelvjárásokban egyéb kettőshangzók is vannak:

• (Lundziń, Oșiń, Birislăv, Cupă): so̯ári ’nap’ (az égitest);
• (Lundziń, Oșiń, Birislăv, Cupă): fe̯átă ’lány’;
• (L’umniță, Cupă): fu̯ăc ’tűz’;
• (L’umniță, Cupă): ạnțili̯ắg ’értek’.

A kettőshangzók átírását illetően van egy kis különbség Atanasov és Capidan között, amennyiben az utóbbi nem írja át külön írásjelekkel az e̯-t és az o̯-t.

A meglenoromán 26 mássalhangzóval rendelkezik:^[30]

A mássalhangzók leírása és átírása:

Mássalhangzó	Leírás	Átírás
		Capidan	P. Atanasov
/p/	magyar p	p
/b/	magyar b	b
/t/	magyar t	t
/d/	magyar d	d
/k/	magyar k	c
/kʲ/	–	chi̯	k’
/ɡʲ/	–	ghi̯	g’
/t͡s/	magyar c	ț[32] vagy ts[33]	ț
/d͡z/	magyar dz	dz	d̦
/t͡ʃ/	magyar cs	tš	č
/d͡ʒ/?*	–	dž	ǧ
/m/	magyar m	m
/n/	magyar n	n
/ɲ/	magyar ny	ń
/r/	magyar r	r
/f/	magyar f	f
/v/	magyar v	v
/s/	magyar sz	s
/z/	magyar z	z
/ʃ/	magyar s	ș
/ʒ/	magyar zs	j
/h/	magyar h	h
/hʲ/	–	h’
/l/	magyar l	l
?*	mint a ly a palóc nyelvjárásban	l’

Megjegyzések:

• Szó végén a /l/ veláris hang (hátsó ínyhang) felé közelít. Ezt az ł betűvel írják át: cał ’ló’, crieł ’ész’.
• A /h/ nem maradt meg az örökölt szavakban és a régi jövevényszavakban, például Umă falu nevében, de megvan újabb jövevényszavakban, pl. hutel ’szálloda’.
• A /d͡z/ vs. /z/ és /d͡ʒ/ vs. /ʒ/ ellentétek csak Țărnarecában maradtak fenn, a többi nyelvjárásban a zár-rés hangok réshangokba mentek át: frundză/frunză ’falevél’, džoc/joc ’játék, tánc’.

• A románban meglévő főnevek és melléknevek hímnem többes szám ^[34] képzője, valamint a kijelentő mód jelen idő egyes szám második személy ragja kiesik , , , és után anélkül, hogy ezek változnának: lup rom. lupi ’farkasok’, fitšór rom. feciori ’legények’, ạntréb rom. întrebi ’kérdezel’.
• Umă és Țărnareca nyelvjárásaiban a megfelelő végződés lesz olyan mássalhangzó-csoportok után, amelyek második eleme , , , , (Țărnarecában , , is): múl’ță rom. mulți ’sok’, árșă rom. arși ’égettek’, dórńă ’alszol’.
• Umă nyelvjárásában e végződésnek felel meg más mássalhangzó-csoportok vagy félhangzó + mássalhangzó-csoportok után, mint amelyeknek a második eleme , , , vagy : ál’bi ’fehérek’, nui̯bi ’találkozol’.
• Umă és Țărnareca nyelvjárásaiban a mássalhangzó-csoport utáni -u végződés minden mássalhangzó-csoport után megvan (álbu rom. alb ’fehér’, múltu rom. mult ’sok’, ruptu rom. rupt ’szakadt’), miközben a többi nyelvjárásban és a románban csak olyan csoportok után, melyek utolsó eleme vagy : áflu ’megtudom’, sócru ’após’.
• A szóvégi zöngés mássalhangzók zöngétlenednek (vi̯et rom. văd ’látok’, ves rom. vezi ’látsz’, alp rom. alb ’fehér’, rǫ́t rom. râd ’nevetek’), de ezt általában nem jelzi az átírás.

A meglenoromán nyelv nyelvtani szerkezete különbözik valamennyire a románétól egyrészt egyes archaikus vonások révén, másrészt szomszédos nyelvek hatása miatt.

Alaktani szempontból a meglenoromán nyelv úgy szintetikus, mint analitikus vonásokat mutat, valamint macedón^[35] hatásokat. Az arománnak is van rá hatása, főleg Țărnareca nyelvjárásában.

Az egyes szám

Hímnem egyes számban a főnév végződhet:

• mássalhangzóra: lup ’farkas’, fitšór ’legény’;
• -ra: bóu̯ ’ökör’;
• -ra (l vagy r utolsó tagú mássalhangzó-csoport után minden nyelvjárásban, akármilyen második tagú mássalhangzó-csoport után Umă és Țărnareca nyelvjárásaiban): sócru ’após’, chi̯éptu ’mell’.

A latin hangsúlytalan záródása miatt, úgy hímnemben, mint nőnemben vannak -re végződő főnevek: múnti hn. hegy, pustińitáti nn. ’pusztaság’. A többi nőnemű főnév -ă végződésű: cásă ’ház’, fe̯átă ’lány’.

A többes szám

A többes számú alak nem különbözik az egyes számútól a hímnem egyes számban hangsúlyos magánhangzó + p, b, f, v, ț, z, tš, ș, j, l’, i̯, ń vagy r-e végződő főnevek esetében: lup ’farkas’ – lup ’farkasok’, fitšór ’legény’ – fitšór ’legények’. A más mássalhangzóra vagy más mássalhangzó + i-re végződő főnevek többes számának jele a mássalhangzó változása: i̯ed – i̯ez ’gidák’, bărbát – bărbáț ’férfiak’, cał – cal’ / cai̯ ’lovak’, fráti – fraț ’fivérek’. A -ri-re végződő főnevek többes számát az i kiesése jelzi: l’épuri – l’épur ’nyulak’.

Az -u végződésű főnevek többes számában ez -i -re vált: sócru – sócri ’apósok’, u̯ócl’u – u̯ócl’i ’szemek’.

Az -ă-re végződő nőnemű főnevek többes száma általában -i képzős: cásă – cási ’házak’. Egyes ilyen főneveknél az -ă-t megelőző mássalhangzó(k) változik/változnak: fúrcă – fúrchi ’villák’, gắscă – gắști ’libák’. Azon mássalhangzók, amelyek az -i kiesését okozzák hímnemben, ezt teszik nőnemben is: límbă – limb ’nyelvek’. Egyes főnevek esetében a szótő magánhangzója is váltakozik: vácă – văț ’tehenek’.

A semlegesnemű főnevek között, amelyek, mint a románban, hímneműek egyes számban és nőneműek többesben, egyeseknek van jellegzetes semlegesnemű képzője, az -ur: loc – lócur ’helyek’.

A hímnem többes szám -i képzője, amely a fentebb említett esetekben kiesik, újból megjelenik a határozott artikulus előtt: fitšóril’ ’a legények’, fráțil’ ’a fivérek’.

A török nyelvből eredő -a-ra vagy -ă-ra végződő főnevek többes számának lehet -z a képzője, az előző magánhangzó pedig hangsúlyos: avlíi̯a – avlíur vagy avlii̯áz ’udvarok’, căsăbắ – căsăbắz ’városok’.

Az esetek kifejezése többnyire analitikus.

A birtokos esetet általában a lu határozott névelőből származó változatlan alakúvá vált elöljárószóval fejezik ki. Mindhárom nemben használják és mindkét számban, úgy a tulajdonnevek, mint a köznevek esetében. Ez utóbbiak, ha nőneműek vagy hímnem egyes számúak, kötelezően határozatlan névelősök vagy határozott artikulusosok. A hímnem többes számúak használhatók ilyenek nélkül is:

Csupán Țărnareca nyelvjárásában vannak a határozott artikulus ragozásával kifejezett birtokos esetű alakok. Ezek elé a románban is létező birtokos névelő kerül: ạu̯ țárlui fitšór ’a császár fia’, tái̯fa a fe̯átil’ei̯ ’a lány csapata’.

A részeshatározói esetet a la elöljáró fejezi ki, általában artikulus nélküli főnévvel: la bărbát ’a férfinak’, la fe̯átă ’a lánynak’, la Piștól ’Piștolnak’, la fráț ’a fivéreknek’, la fe̯áti ’a lányoknak’.

A tárgynak nincs jele, annyi sem, mint a románban, amelyben a tárgyi funkciójú személyt megnevező köznevek és tulajdonnevek elé a pe elöljárót teszik: Urdínă-l’ă ascheríl’ rom. Îi pune în rând pe soldați ’Felsorakoztatja a katonákat’.

A megszólító eset kifejezhető semmiféle jel nélkül is, de raggal is: ạmpirat ’császár’ – ạmpiráti! vagy, ritkábban, ạmpirátuli! ’te császár!’ (hn.), sóră ’nővér, húg’ – su̯ắru! ’nővérem!, húgom!’

A határozatlan névelő alakjai un (hn.), únă (nn.) ’egy’. A románnal ellentétben, ezeket nem ragozzák. Többes számú határozatlan névelő csak egyes nyelvjárásokban létezik, alakja níști vagy níștă.

A határozott artikulus:

• hímnem és semlegesnem egyes számban:
  • mássalhangzóra végződő főnevekkel – ritkábban -l, gyakrabban az ez elé teendő -u- kötőhang, amelyből tulajdonképpeni artikulus lett (fitšóru vagy fitšórul ’a legény’), de Țărnarecában -lu: fitšórlu;
  • -u-ra végződő főnevekkel – -u (ebben az esetben az artikulusos alak azonos az anélkülivel) vagy -l: córbu(l) ’a holló’;
  • -i-re végződő főnevekkel – -li: șárpili ’a kígyó’;
• nőnem egyes számban – -a, amely helyettesíti az -ă végződést: cása ’a ház’;
• hímnem többes számban – -l’ vagy -i̯: cucóțil’ vagy cucóții̯ ’a kakasok’; Țărnarecában -l’ă: fráțl’ă ’a fivérek’;
• nőnem és semlegesnem többes számban – -li: măńli ’a kezek’, lócurli ’a helyek’; Țărnarecában -l’ă: măńl’ă, lócurl’ă.

A meglenoromán melléknév a fokozása tekintetében különbözik némileg a romántól. A felsőfokot lehet a mai̯ / ma határozószó + határozott artikulusos melléknévvel, vagy mutató névmás + mai̯ + határozott artikulus nélküli melléknévvel alakítani: mai̯ míca fę́tă rom. cea mai mică fată ’a legkisebb lány’, țéla mai̯ mári rom. cel mai mare ’a legnagyobb’. Țărnarecában a felsőfok a macedón nyelvből átvett nai̯- előképzővel alakul: nai̯márli ’a legnagyobb’.^[36]

A tőszámnevek ugyanazok, mint a románban, beleértve a 10-nél nagyobb számok alakítását:

1 un (hn.), úna (nn.)

2 doi̯ (hn.), dǫ́u̯ă / dǫ́u̯ / du̯áu̯ (nn.)

3 tréi̯

4 pátru

5 ținț

6 șási

7 șápti

8 u̯ópt

9 nǫ́u̯/nǫ́u̯ă

10 záți / ze̯áți / dzáți (az utóbbi Țărnarecában)

11 únspreț / únsprăț

12 dǫ́u̯spreț / dǫ́u̯sprăț

20 dǫ́u̯zǫ́ț

21 dǫ́u̯zǫ́tšiun

100 úna sútă

1000 úna míl’ă

2000 dǫ́u̯ míl’

1.000.000 un miliún

Ezeknek a számneveknek lehet határozott artikulusuk (a románban ugyanazokban az esetekben mutató névelőjük): pricázma lu dói̯l’ fráț rom. povestea celor doi frați ’a két testvér meséje’.

A sorszámnevek, az ’első’-nek megfelelően kívül, általában úgy alakulnak, hogy a tőszámnévhez hozzáadják a -li határozott artikulust nemtől függetlenül, eléjük pedig a la elöljáró kerül: la dǫ́u̯li ór ’a második alkalom, másodszor’, la tréi̯li cáł ’a harmadik ló’. Țărnareca nyelvjárásában az artikulus alakja -l’ă, és van külön nőnemű alak is: la tréi̯a dzúu̯ă grí ’a harmadik napon szólt’. A príma ’első’ a latinból örökölt, miközben a románban ugyanaz jövevényszó a latinból. Ennek Țărnarecában a görög eredetű prot, pro̯átă a megfelelője.

A meglenoromán személyes névmások alakjai a következők:

Példák mondatokban:

I̯ó s-mi dúc ’Én el fogok menni’;

Țe faț tu? ’Mit csinálsz te?’;

Ạț mi ru̯ắg ’Kérlek téged’ (szó szerint ’Neked magamat kérem’);

Ạu̯ ạntribáră ’Megkérdezték tőle’ (szó szerint ’Őt megkérdezték’).

Az első és a második személyű visszaható névmások a hangsúlytalan személyes névmásokkal azonosak:

I̯ó s-mi dúc ’Én el fogok menni’ (szó szerint ’Én hogy magamat vigyem’);

Ạț mi ru̯ắg ’Kérlek téged’ (szó szerint ’Neked kérem magamat’);

S-nă ubidím căsmétu ’Próbáljunk szerencsét’ (szó szerint ’Hogy próbáljuk magunknak a szerencsét’).

Harmadik személyben is csak hangsúlytalan alakja van, si (változata ți):

si ạnsurǫ́ ’megnősült’ (szó szerint ’magát megnősülte’);

ạń ți máncă ’éhes vagyok’ (szó szerint ’nekem evődik’);

si si dúcă ’menjen el’ (szó szerint ’hogy magát vigye’).

Az utóbbi példában az első si a kötőmódra jellemző kötőszó. Ezen homonímia miatt a visszaható névmás kieshet. Következésképpen kontextustól függően si dúcă jelentheti azt, hogy ’menjen el’, de azt is, hogy ’vigyen (vmit)’.

A meglenoromán birtokos névmás/determináns alakjai:

Hangsúlyos alakban ezek a szavak névmások és determinánsok is lehetnek, a hangsúlytalanok viszont csak determinánsok. A hangsúlyos determinánsok legtöbbször a főnév előtt állnak (ellentétben a románnal), a hangsúlytalanok pedig mindig a főnév mögött. Példák szószerkezetekben és mondatokban:

Méu̯ fitšór tári ăi̯ ’A fiam ilyen’;

Dǫ́-ń l’a tǫ́l’ cǫ́ń ástăz, i̯ó si-ț l’a dáu̯ mél’ la tíni ’Add nekem a kutyáidat ma, én majd odaadom neked az enyéimet’;

Ni tátă-ńu… ni tšítšăl’ mi̯ắl’ nú rau̯ spuvidátš ’Sem az apám… sem a nagybácsijaim nem voltak gyóntatók’;

lúi̯ mul’ári ’felesége’;

no̯ástră casă ’házunk’.

A románnal ellentétben a meglenoromán mutató névmás alakjai nem különböznek a mutató determinánséitól:

Determinánsi funkcióban ezek a szavak majdnem mindig a főnév előtt állnak, amely lehet határozott artikulusos vagy anélküli. Előfordul az is, hogy a determinánshoz kötődik az artikulus. Példák szószerkezetekben és mondatokban:

țísta u̯óm (artikulus nélkül) ’ez az ember’;

țíșta cál’ (artikulus nélkül) ’ezek a lovak’;

Dáț la éstu óm tắnti pári (artikulus nélkül) ’Adjatok ennek az embernek ennyi és ennyi pénzt’;

Ạntribǫ́ țéla chirchézu (artikulusos főnévvel) ’Megkérdezte az a cserkesz’;

lántă u̯áră (artikulus nélkül) ’máskor’;

țe̯álilantili surór (artikulusos determinánssal) ’a többi nővér’ (szó szerint ’a másikok nővérek’).

A meglenorománban két olyan szó van, amely ugyanabban az alakban lehet kérdő névmás vagy vonatkozó névmás: cári ’ki, melyik, aki, amely(ik), ami’ és țe / ți ’mi, aki, amely(ik), ami’. Mindkettő vonatkozhat személyre is, élettelenre is, nemtől és számtól függetlenül, a kontextustól függően. Példák:

Cári ăi̯ cóla, brá? ’Ki van ott, hé?;

Vizú un u̯óm cari vinde̯á ’Meglátott egy embert, aki árult;

Țí faț? ’Mit csinálsz?’;

mul’áre̯a țe ti ạnsuráș ’az az asszony, akivel megnősültél’.

Cári részeshatározóként analitikus alakú (la cári ’kinek, melyiknek, akinek, amely(ik)nek, aminek’), de van szintetikus birtokos esetű alakja is (cúrui̯). Példák:

La cári trițe̯á pri cóla, la tóț dădeá bustán ’Akinek arra járt, mindnek adott dinnyét’;

Ve̯á un fráti la cári l’i rá núme̯a… ’Volt egy fivére, akinek a neve … volt’;

Dăráț un lúcru mușát și cúrui̯ lúcru ăs íi̯ă má mușát, … ’Csináljatok valami szép dolgot, és akié a legszebb lesz…’

Néhány meglenoromán határozatlan névmás és/vagy determináns:^[40]

• cáfcu (macedón jövevényszó) ’milyen, miféle’: Cáfcu tšóu̯li țér tu, Téghi̯u? ’Milyen cipőt akarsz te, Teghiu?’
• cǫ́t ’amennyi, akármennyi’: Cǫ́t si țe̯áră, tú să-l’ dái̯ ’Amennyit kérni fog, annyit adj neki’;
• cǫ́ta ’ennyi, annyi’: Di cǫ́ta mai̯ bún nú si po̯áti ’Ennél jobban nem lehet’;
• cǫ́țva, cǫ́tiva ’néhány’: cǫ́tiva búț di ápu ’néhány hordó víz’;
• cutári ’ez és ez’: – Țí zúu̯ă să u fáțim núnta? – Zúu̯a cutári ’– Melyik napon legyen a lakodalom? – Ezen és ezen a napon’;
• i̯ér (török jövevényszó, hangsúlytalan változatai e és i) ’minden, mindegyik’: iér zúu̯ă / i zuu̯ă ’minden nap’, e săptămǫ́nă ’minden héten’;
• i̯er-cári ’akármelyik’;
• i̯er-țí, e-țí ’akármelyik, akármilyen’: e-țí om ’akármelyik/akármilyen ember’;
• niscắn ’valamennyi, valamicske, egy kevés, egy kicsi’: Rămási áncă niscắn ’Maradt még valamennyi’, Zăstắi̯, si be̯áu̯ niscắn ’Várj, hadd igyak egy kicsit’;
• níști…, níști ’egyesek…, mások’: Níști cu sápa, níști cu cárte̯a ’Egyesek a földet művelik, mások könyvekkel foglalkoznak’ (szó szerint ’Egyesek a kapával, egyesek a könyvvel’);
• sfáca / sfácă (macedón jövevényszó) ’minden, mindegyik’: sfácă u̯óm ’mindegyik ember’, sfáca dzúu̯ă ’minden nap;
• tári / ftári ’ilyen, olyan’: Méu̯ fitšór tári ăi ’A fiam ilyen’, Si fę́si ftári grǫ́n,… ’Olyan búza termett,…’;
• tắntu (e. sz.), tắnti (t. sz.) ’ennyi és ennyi’: Dáț-l’a la éstu óm tắnti pári ’Adjatok ennek az embernek ennyi és ennyi pénzt’;
• tot / tut, to̯átă, toț, to̯áti ’az egész, mind, az összes’: Tót cunácu ársi ’Leégett az egész uradalom’;
• țivá ’semmi’: – Țé mi vér, bré fărtáti? – Nú, țivá, țivá ’Mit akarsz tőlem, bátyám? – Semmit, semmit’;
• țivá-gode̯á (második eleme macedón) ’valami’: Țéla si duțe̯á si spárgă țivá-gode̯á ’Az ment valamit elrontani’;
• vrin, vrínă ’valami, valamelyik’: vrínă metšcă ’valami nőstény medve’.

Az igenemeket illetően a meglenoromán ige lehet cselekvő és visszaható.

A visszaható ige kötőmód harmadik személyű alakja esetén a visszaható névmás (si) elhagyható. Funkcióját betölti homonimája, a si kötőszó: si si dúcă / si ducă ’menjen el’, si spe̯álă ’mosakodjon’, si bátă ’verekedjen’.

A szenvedő igenemet esetleg visszaható igével fejezik ki, azt is nagyon ritkán. Helyettük cselekvő igés szerkezetet preferálnak, például lǫ́na si spe̯álă (visszaható igével, szó szerint ’a gyapjú megmosódik’) helyett u spél’ lǫ́na (szó szerint ’megmosod a gyapjút’).

A meglenoromán átvette a macedón nyelvtől az igeszemlélet és az igejelleg a szláv nyelvekre jellemző kifejezését, főleg a magyar igekötőknek megfelelő előképzőkkel:

• du- a befejezett szemléletet fejezi ki (a cselekvés befejezettségét): … pănă nú duárdi lumináre̯a, i̯o nú mor ’… amíg el nem ég a gyertya, én nem halok meg’;
• iz- is a befejezett szemléletet fejezi ki: Țéla purcáru la izbătú ’Az a kanász elverte’;
• pri- a cselekvés megismétlését fejezi ki: Nú la pót priflári ’Nem tudom újra megtalálni’;
• pru- az inkoatív igejelleget fejezi ki (a cselekvés kezdőfélben való voltát): Al’ pruuu̯ắ găl’ína ’A tyúk elkezdett tojni neki’;
• pu- mennyiségileg vagy minőségileg korlátozott cselekvést fejez ki: Di ca putricú piștáru, i̯á cățǫ́ si-l’ dúnă ’Miután a halárus egy kicsit eltávolodott, ő elkezdte összeszedni (a halakat)’;
• răz- / răs- inkoatív előképző: Ca ạntrǫ́ ăn núntru, si răsțăpǫ́ frátili ’Miután bement, a fivér elkezdett kiabálni’;
• ză- is inkoatív: Lúpu si zăbucurǫ́ ’A farkas örvendezni kezdett’.

Egyazon ige több előképzővel is ellátható, különböző igeszemléleteket vagy igejellegeket kifejezendő. Például a măncári ’enni’ igéből a zămăncári ’enni kezdeni’ (inkoatív) és a dumăncári ’megenni’ igéket lehet képezni.

Igeszemléletre jellemző szuffixumok is vannak: -că- és -dă- a folyamatos igeszemléletre, valamint -cn- és -dn- a befejezettre.^[41] Példák ezekkel jelzett igepárokra:

• vicăíri – vicníri: Țéla picuráru lǫ́ să vicăi̯áscă… ’Az a pásztor elkezdett kiáltani’ – Și vicní țéla picuráru… ’És elkiáltotta magát az a pásztor…’;
• budăíri – budníri: Cálu cățǫ́ si budăi̯áscă ’A ló elkezdett futni’ – Si budní și i̯éł după tšítšă-sa ’Ő is futva elindult a nagybácsija után’.

B. P. Narumov^[42] szerint a meglenorománban három igemódot (kijelentő mód, kötőmód és felszólító mód), valamint három igenevet (főnévi, határozói és melléknévi) lehet alakjuk szerint megkülönböztetni. Az igeidők szerinte a következők:

• kijelentő módban: jelen, folyamatos múlt, egyszerű múlt, összetett múlt és régmúlt;
• kötőmódban: jelen, múlt és folyamatos múlt.

Ugyanaz a szerző szerint a kijelentő mód jövő időnek, a feltételes mód jelen időnek és a feltételes mód múlt időnek nincs jellegzetes alakja, de ki vannak fejezve fent említett igealakokkal és körülírásokkal.

Petar Atanasov^[41] ezeken kívül megkülönbözteti a kijelentő mód jövő időt, a kötőmód régmúlt időt, a feltételes mód jelen időt és a feltételes mód folyamatos múlt időt. Megemlíti még a latin VOLO ’akarok’ + főnévi igenév szerkezetet, amely a meglenorománban a feltételező mód múlt időt fejezi ki.

Mint a román igéket, a meglenoromán igéket is hagyományosan a latinból örökölt négy igeragozási csoportba sorolják. Kijelentő mód és kötőmód jelen időben, valamint felszólító módban, az első és a negyedik csoportban kétféle ige van: úgynevezett „szuffixum nélküli” és „szuffixumos”.

Főnévi igenév

A 4. csoportban egyes igék főnévi igenévi képzője nem -íri, hanem -ǫ́ri. Ezt az előtte levő ț, tš, ș, z vagy j mássalhangzó okozza. Példák: ạmpărțǫ́ri ’osztani’, nărăntšǫ́ri ’parancsolni’, sfărșǫ́ri ’befejezni’, ạncălzǫ́ri ’melegíteni’, prăjǫ́ri ’sütni’.

A főnévi igenévnek van -ri nélküli, rövid alakja is. Ezt ritkán használják és, ellentétben a románnal, nem kerül eléje az a partikula.

A főnévi igenévnek többféle használata van:

• Modális igével: Ti póț dúțiri ’Elmehetsz’, Trubăi̯á jutári țístu óm ’Segíteni kellett ennek az embernek’.
• A di elöljáróval a magyar ’-ható/-hető’-vel képzett melléknévnek felel meg: Nú-i̯ di viruíri ’Nem hihető el’.
• Megnevezi a cselekvést, a magyar igékből képzett főneveknek megfelelően: Si údi lătrári di cắni ’Kutyaugatás hallatszik’.
• Macedón, albán és aromán szerkezetek hatására az állítmány cselekvését közvetlenül megelőző cselekvést fejez ki:

Únă culcári, zădurmíi̯ ’Amint lefeküdtem, elaludtam’ (szó szerint ’Egy lefeküdni, elaludtam’);

Cu viníri cásă, si discălțắ și si culcắ ’Amint hazajött, levette a cipőjét és lefeküdt’ (szó szerint ’Hazajönnivel …’).

Kijelentő mód jelen idő

Megjegyzések:

• Az 1. és a 4. ragozási csoport második alcsoportjában az igető mögé négy személyalakban az -éz, -e̯áz-, illetve az -és, -e̯áșt- szuffixumok kerülnek (a táblázatban félkövér betűkkel).
• Azok az első csoportbeli igék, amelyek egyes szám első személyben -u-ra, második személyben pedig -i-re végződnek, alternatív ragokkal is rendelkeznek ezen személyekben. Ezek a macedón nyelvből származnak: ántru / ántrum ’bemegyek’, ántri / ántriș ’bemész’.
• A 4. csoportban az -ǫ́ri-ra végződő főnévi igenevű szuffixumos igéknek a szuffixumaiban is megvan az -ǫ́: ạmpărțǫ́s ’osztok’, tușǫ́ș ’köhögsz’ stb.

A kijelentő mód folyamatos múlt idő hasonlít a román megfelelőjére úgy alakja, mint használata tekintetében:

A meglenorománban a kijelentő mód egyszerű múlt idő sokkal gyakoribb, mint a románban, és formailag részben hasonlít az arománbelihez. A múltban befejezett cselekvést fejez ki, használata hasonlít a magyarból kihalt elbeszélő múltéra: ’énekelék’, ’elesék’ stb.

Az 1. és a 4. csoporthoz tartozó igék esetében a többes szám első és második személy alakja azonos a jelen időbeli megfelelő személyű alakokkal.

A 3. csoportban van egy alcsoport, amelyhez hangsúlyos tövű igék tartoznak, szemben a fenti példákkal, amelyekben a hangsúly a ragokon van. Példa:

A beszélt nyelvben ennek az igeidőnek más a jelentése, mint az összetett múltnak. Az egyszerű múlt azt fejezi ki, hogy a beszélő biztosat állít, mivel szemtanúja volt az eseménynek: G’órg’i viní din América ’G’org’i eljött Amerikából’.^[43]

A kijelentő mód összetett múlt idő általában úgy alakul, mint a románban, a ve̯ári ’birtokolni’ segédige kijelentő mód jelen idejű alakjával, de specifikus, különböző jelentései is vannak az egyszerű múlttal szemben, amelyet ugyanolyan gyakran használnak. Jelentéseit a segédige helyével fejezi ki: a lexikális (fogalmi) jelentésű ige melléknévi igenévi alakja előtt vagy mögött:

A melléknévi igenév előtt a segédigének ugyanazok az alakjai, mint amikor megvan a lexikális jelentése, és hangsúlyos:

Az ă-s melléknévi igenév, amely szokásosan a nőnem egyes számú alak, de ebben az esetben nincs ilyen grammatikai jelentése, Umă és Țărnareca nyelvjárásaira jellemző.

A melléknévi igenév előtti segédigével az összetett múlt is a múltban befejezett cselekvést fejez ki, mint az egyszerű múlt, de olyat, amelynek a beszélő nem volt szemtanúja, hanem utólag konstatálta személyesen, hogy megtörtént: G’órg’i ári vinítă din América ’G’órg’i eljött Amerikából’.^[43]

A melléknévi igenév mögé tett segédigének rövid, hangsúlytalan alakjai vannak:

Ezzel az igealakkal a beszélő azt fejezi ki, hogy nem volt szemtanúja az eseménynek, nem is konstatálta utólag személyesen, hogy megtörtént, hanem közölték vele: G’órg’i vinít-ău̯ din América ’(Azt mondják, hogy) G’org’i eljött Amerikából’.^[43]

Megjegyzések:

• A segédigének van kiejtési változata: -ăm, -ăi̯, -ău̯, -ăm, -ăț, -ău̯.
• A mozgást kifejező tárgyatlan igék az íri létigével is tehetők összetett múltba, és ekkor a melléknévi igenév nemben és számban egyezik az alannyal. Ez a szerkezet megvan más újlatin nyelvekben, például a franciában, bár a meglenoromán esetében macedón hatásról van szó. Példa a viníri ’jönni’ igével:

• Van egy kétszer összetett múlt idejű alak is, a ve̯ári segédige összetett múltjából + a lexikális jelentésű ige melléknévi igenevéből. Ez előidejűséget fejez ki más összetett múlt idejű igéhez képest: Tu vút-ăi̯ măncát cǫn vinít-ău̯ i̯ắł ’Te már ettél, amikor eljött ő’.^[24]

A kijelentő mód régmúlt idő egészen másként alakul, mint a románban. A meglenorománban ez analitikus igealak, összetétele a ve̯ári segédige folyamatos múlt idejű alakja + a lexikális jelentésű ige melléknévi igeneve. Ez is egybeesés nyugati újlatin nyelvekben, például a franciában létező szerkezettel, de ugyancsak macedón hatásnak tudható be. Példa:

A régmúlt idő is alakulhat az íri ’lenni’ segédigével + egyeztetett melléknévi igenév, tárgyas igék esetében is, ami szintén a macedónból átvett tükörszerkezet. Példa a măncári ’enni’ igével:

Formailag megkülönböztethető kijelentő mód jövő idő csak Țărnareca nyelvjárásában van. Szerkezete a vre̯ári ’akarni’ ige kijelentő mód jelen idő egyes szám 3. személyű va / vă alakból származó változatlan alakú ă + a si / să kötőszó + a lexikális jelentésű ige kötőmód jelen idejű alakja (lásd lentebb). Az ă + a kötőszó összevont alakban is létezik: ăs. Példák: ă si nă gustím ’jót fogunk enni’, ăs l’áu̯ ’venni fogok’.

Más eszköze a jövő idő kifejezésének a ve̯ári ’birtokolni’ segédige kijelentő mód jelen időben ragozott alakjai + a lexikális jelentésű ige kötőmód jelen időben: am si véd ’látni fogok’.

A leggyakoribb eszköze a jövő idő kifejezésének maga a kötőmód jelen idő. Használata esetében szükséges a kontextus ahhoz, hogy észlelni lehessen a jövő idejű jelentést. Példák:

I̯ó si va ’ncurún, ca napcúm si fáțiț făme̯ál’ ’Én össze foglak titeket esketni, hogy újból gyerekeket szüljetek’;

Táț, mul’ári, ca si ti turés ăn váli! ’Hallgass, asszony, mert be foglak dobni a völgybe!’

A kötőmód jelen idő alakja nagyon hasonlít arra, amely a románban van:

Megjegyzések:

• Az első igeragozási csoportban az összes személyalak azonos a kijelentő mód jelen idejű alakokkal.
• Ugyanabban a csoportban, ugyanazon igék esetében itt is megvannak az -um és -iș kijelentő mód jelen időben létező alternatív ragok: să ántru / să ántrum ’menjek be’, să ántri / să ántriș ’menj be’.
• A să kötőszó megvan si változatban is, amely a következő szóval összekötve s- alakban is létezik: să mi dúc ’menjek el’, si ạncálic ’szálljak lóra’, s-na dúțim ’menjünk el’. A s- zöngéssé válhat, ha zöngés mássalhangzó követi: z-vin ’jöjjek el’.

A kötőmód múlt idő másként mint a románban, a ve̯ári ’birtokolni’ segédige kötőmód jelen idejű alakjaiból^[44] és a lexikális jelentésű ige melléknévi igenevéből alakul:

Capidan^[45] és P. Atanasov^[41] szerint van kötőmód folyamatos múlt idő is, a kijelentő mód folyamatos múlt idő alakjából, mely előtt a să / si kötőszó áll: si căntám. P. Atanasov szerint a meglenorománban még kötőmód régmúlt idő is van,^[41] a kijelentő mód régmúlt idejű alakjából.

A felszólító mód egyes szám 2. személy alakja azonos a kötőmód jelen idő egyes szám 3. személy alakjával, és a tiltó alak azonos a parancsoló alakkal egyes számban is, nemcsak többes számban,^[24] miközben a románban az egyes számú tiltó alak azonos a főnévi igenévvel. Egyetlen különbség van a kötőmód jelen idő egyes szám 3. személyű alakhoz képest: a 4. csoport szuffixumos alcsoportjához tartozó igék esetében a szuffixum -e̯á-ra rövidül le, és a rag nulla.

A feltételes mód jelen idő a vre̯ári ’akarni’ segédige kijelentő mód jelen idő egyes szám 3. személyű alakjából (vre̯á), amely változatlan marad a ragozás folyamán, és a lexikális jelentésű ige kötőmód jelen idejű alakjaiból alakul: vre̯á să cǫ́nt ’énekelnék’.

Kifejezik még a kijelentő mód jelen idejű alakkal, amely elé a macedón eredetű ácu kötőszót (cú változattal) teszik: ácu / cú cǫ́nt ’ha énekelnék’. Egy másik macedón kötőszóval is kifejezik ugyanazt, de az ige kötőmód jelen idejű alakjával: túcu si cǫ́nt. Mondatban: Túcu si-ń fácă țe̯ásti tšǫ́fti Dómnu u̯ói̯, cári si tre̯ácă pri u̯á, nú la lás nidát ’Ha az Úr juhokká változtatná nekem ezeket a varjakat, akárki erre járna, nem hagyom úgy elmenni, hogy nem adok neki valamit’.

A feltételes mód folyamatos múlt idő^[46] alakja a kötőmód múlt időé, előtte a változatlan vre̯á segédigével: vre̯á să ám căntát ’énekeltem volna’.

E mód múlt ideje az ácu / cú + kijelentő mód folyamatos múlttal, és a túcu + kötőmód folyamatos múlttal is kifejezhető: ácu / cú căntám vagy túcu si căntám ’ha énekeltem volna’.^[45] Mondatban: Túcu si dám la tóț, la míni nu rămăne̯á țivá ’Ha mindenkinek adtam volna, nekem nem maradt volna semmi’.

A meglenorománban is megvan a feltételező mód, akárcsak a románban, de másként alakul. Jelen idejének alakja vă (a vre̯ári ’akarni’ ige kijelentő mód jelen idő egyes szám 3. személyű alakja) + a lexikális jelentésű ige főnévi igeneve: I̯ăł vă tăl’ári le̯ámni cló ’Talán fát vág ott’.

A feltételező mód múlt idő alakja vă + ve̯ári ’birtokolni’ + melléknévi igenév: Țe̯áști pipérchi să to̯áti ársi, vă ve̯ári căzútă brúmă ’Ez a paprika nagyon meg van csípve, biztosan dér volt’. Ez a jelentés az íri ’lenni’ segédigével is kifejezhető: Vă íri culcát ’Talán lefeküdt’.^[41]

A határozói igenév kevéssé használt. A latinból örökölt képzője mögött van még egy (-ăra, változatai -ura és -urle̯á), amely eredete ismeretlen.^[47] Példák: plăngǫ́ndăra ’sírva’, lăgǫ́ndura ’futva’, stinindurle̯á ’sóhajtva’.

A melléknévi igenév hasonló a román megfelelőjéhez (lásd fentebb a melléknévi igenévvel alakított igealakokat). Különbözik a 4. csoportbeli r, ț, tš, ș, z vagy j-re végződő tövű igék melléknévi igeneve: urǫ́t ’gyűlölt’, ạmpărțǫ́t ’osztott’, nărăntšǫ́t ’parancsolt’, ișǫ́t ’kijött’, ạncălzǫ́t ’melegített’, prăjǫ́t ’sütött’.

A meglenoromán mondattani rendszere is mutat macedón hatásokat.

Macedón hatásra a főnévi csoport szórendje általában determináns vagy/és melléknévi, avagy birtokos esetű főnévi jelző + főnév: méu̯ stăpǫ́n ’gazdám’, țísta drác(u) ’ez az ördög’, ună no̯áu̯ă cásă ’egy új ház’, lu ạmpirátu íl’ă ’a császár lánya’.

A mutató determinánst a leggyakrabban határozott artikulusos főnév követi (țísta drácu, țe̯á vále̯a ’az a völgy’, țíșta fráțil’ ’ezek a fivérek’), de olykor artikulus nélküli: țísta drác.

A románnal ellentétben a személynévvel kifejezett tárgyat nem jelzi elöljárószó: Să dărǫ́m ună cárti să la pę́ră fitšóru picuráril’ ’Írjunk levelet, hogy a juhászok öljék meg a fiút’.

A tárgyra való előreutalás vagy visszautalás a neki megfelelő hangsúlytalan személyes névmással gyakoribb, mint a románban, és élettelen esetében is használják. Példák:

Pidúcl’ul ạu̯ bii̯ú sắndzili… pói̯a ạu̯ tăl’áră pidúcl’ul ’A tetű megitta a vért…, majd levágták a tetűt’ (szó szerint ’A tetű őt megitta a vért… majd őt levágták a tetűt’);

Dǫ́-ń l’a tǫ́l’ cǫ́ń ástăz, i̯ó si-ț l’a dáu̯ mél’ la tíni ’Add nekem a kutyáidat ma, én majd odaadom neked az enyéimet’ (szó szerint ’Add nekem őket kutyáid ma, én hogy neked őket adjam enyéim neked’);

Țí zúu̯ă să u fáțim núnta? ’Melyik napon legyen a lakodalom?’ (szó szerint ’Mi nap hogy őt csináljuk a lakodalmat?’) ;

Bărbátu u ạnvărte̯áști cása ’A férfira esik a háztartás neheze’ (szó szerint ’A férfi őt forgatja a házat’).^[48]

A középfokú összehasonlító szerkezetben a di kötőszó áll az előtt a szó előtt, amellyel az összehasonlítás történik, és a mai̯ határozószó (a ’-bb’ képző megfelelője) gyakrabban áll az állítmány előtt, mint a melléknév előtt: Cárne̯a di curșútă mai̯ nú-i̯ búnă di lu țérbu Az őzhús nem jobb a szarvasénál’. A felsőfokú szerkezetben ugyanaz a di áll az előtt a szó előtt, amely magába foglalja a hasonlított szót : nai̯márli di tóț ’a legnagyobb az összes közül’.

A meglenorománban gyakori a részes esetű személyes névmás + harmadik személyű visszaható névmás + személytelenül használt ige szerkezet: nú-l’ ți mắncă ’nem éhes’ (szó szerint ’neki nem evődik’), la si durme̯á ’álmosak voltak’ (szó szerint ’nekik alvódott’), nú-ń ți dúți ’nincs kedvem elmenni’ (szó szerint ’nekem nem menődik el’).

A meglenoromán szókincse tartalmaz néhány, a trák-dák szubsztrátumból örökölt szót, alaprésze többségében a latinból örökölt szavakból áll, és gyarapodik egyrészt a szomszédos nyelvekből származó jövevényszavakkal, másrészt saját területén főleg képzéssel alkotott szavakkal.

A szubsztrátumból feltehetően azok a szavak maradtak fenn, amelyek az albán nyelvben is megvannak. Ezek többsége a többi keleti újlatin nyelvben is létezik, például năprǫ́tcă / năprắtcă ’törékeny gyík’ és țap ’bakkecske’, mások csak a meglenorománban, például daș ’a gyerekek számára háznál tartott bárány’.

A latinból örökölt szavakból kevesebb van, mint az arománban, de több, mint az isztrorománban.^[49] A meglenoromán 207 szavas Swadesh-listának a 90,33%-át latin szavak teszik ki. Egyes latin eredetű szavak nincsenek meg a többi keleti újlatin nyelvben, például dărto̯ári ’kisbalta’ (< DOLATORIA), sirbíri (< SERVIRE) ’szolgálni, dolgozni’, urdinári (< ORDINARE ’rendbe tenni’). A meglenorománban a corp ’test’ szó is örökölt, mikozben a románban, ugyanolyan alakban jövevényszó a latinból vagy a franciából.^[50]

A legrégibb jövevényszavak szláv eredetűek. Ezek a többi keleti újlatin nyelvvel közösek, például gol ’üres, meztelen’, lupátă ’lapát’, de̯ál, ’domb’, drag ’drága, kedves’. Az utólag átvett szláv szavak a macedónból származnak. Ezek közül a régebbiek egész Moglenában használtak, például tšítšă ’nagybácsi’, mátšcă ’macska’, trăpíri ’tűrni’, a legújabbak csak a mai Észak-Macedóniában beszélt nyelvjárásokban vannak meg: bólniță ’kórház’, dóguvor ’egyezmény, szerződés’, voz ’vonat’.

Görög jövevényszavai is vannak a meglenorománnak, bár kevesebb, mint az arománnak. Egyesek régebben átvettek és általánosak, például acsén / ăcsén ’idegen’ és píră ’láng’, mások újabbak és csak Görögországban használatosak, mint fos ’fény’, dechéoma ’igazság’ és révmă ’(villany)áram’.

A török nyelvből származó szavakból a keleti újlatin nyelvek közül a meglenorománban van a legtöbb.^[24] Ezek általában közösek a macedón nyelvvel: báftšă ’kert’, isáp ’számítás’, itš ’egyáltalán nem’.

A legtöbb utóképző latin eredetű. Egyeseket hozzáadják a többi keleti újlatin nyelvvel közös szavakhoz, másokat közös szavakhoz, de anélkül, hogy a képzett szó meglenne a románban, megint másokat a meglenoromán által átvett jövevényszavakhoz (a példák ebben a sorrendben jelennek meg):

• -ár: murár ’molnár’, stirpár ’meddő juhokat legeltető juhász’, tšou̯lár ’cipész’;
• -át: uricl’át ’füles’, fărinát ’lisztes’, tšiclăzát ’fekete szemekkel a kalászában’ (búzafajtára vonatkozó);
• -e̯áță: virde̯áță ’zöldség’ (milyenségre utaló), flămunde̯áță ’éhség’;
• -eł (r, ț, tš, ș, z vagy j után -ǫ́ł) (hn.), -e̯áu̯ă (nn.): cățǫ́ł ’kiskutya’, fitšuréł ’legényke, fiúcska’, cumățǫ́ł ’darabocska’;
• -és, -e̯áscă: dumnés ’úri’, mul’ărés ’női’, ghi̯upțés ’cigány’ (melléknév);
• -íl’ă: bucuríl’ă ’öröm’, buníl’ă ’jóság’, ubăvíl’ă ’szépség’;
• -ími: nălțími ’magasság’, acrími ’savanyúság’ (milyenségre utaló);
• -mint: jurimínt ’eskü’, ạncălzimínt ’melegítés, fűtés’;
• -o̯áńă (területi változata -ǫ́ńă): lupo̯áńă ’nőstény farkas’, cucușǫ́ńă ’tyúktetű’, măndălo̯áńă ’retesz’;
• -ós, -o̯ásă: bărbós ’szakállas’, linós ’lusta’, călincós ’gránátalma-szerű’;
• -tór, -to̯ári: cumpărătór ’vevő, vásárló’, drumătór ’vándor, utas’, licuitór ’gyógyító’;
• -tšúni: gulitšúni ’üresség, meztelenség’, piritšúni ’hold fogyása’ (alapszava a períri ’elhalni’ ige), gălitšúni ’cirógatás’;
• -úră: bii̯utúră ’ital, ivás’, măncătúră ’étel, evés’, nărăntšătúră ’parancsolás’.

A nem latin utóképzőket jövevényszavakkal együtt vették át egy bizonyos nyelvből, de a termékenyeket örökölt és más nyelvből átvett szavakhoz is hozzáadják (példák ebben a sorrendben).

Régi szláv utóképzők:

• -án: vrăptšán ’veréb’, mijlucán ’középső fivér’;
• -că: chítcă ’virágcsokor’, flórcă ’furulya’, răsláncă ’nőstény oroszlán’;
• -íc, -ícă: tšubrícă ’csombor’, fitícă ’kislány’, burghíc ’csavarocska’;
• -íști: băńíști ’fürdők helye’, cătuníști ’egykori falu helye, păzăríști ’vásárhely’;
• -íță: bivulíță ’bivalytehén’, drăchíță ’nőstény ördög’, bighíță ’úrnő’;
• -úș, -úșă: be̯alúș ’fehéres’, mănúșă ’nyél, markolat’, cărălúș ’orsó’;
• -úșcă: gărdúșcă ’kicsi kerítés’, cățălúșcă ’nőstény kiskutya’, cădănúșcă madár- és rovarfaj neve.

Egyéb utóképzők:

• -e̯álă (változata -e̯ál’ă) (a macedónból): stre̯ál’ă ’villámcsapás’, nigre̯álă ’feketeség;
• -ítš (a szerb nyelvből): divítš ’vad(állat)’, chiăptănítš ’fésűcske’, cumătítš ’darabka’;
• -lǫ́c (a törökből): budalǫ́c ’hülyeség’, măgărlǫ́c ’szamárság’, prii̯atilǫ́c ’barátság’.

A latinból kevés előképző maradt fenn a meglenorománban:

• ạn- / ạm (< IN-): ạncălicári ’lóra szállni’, ạncl’igári ’alvasztani’, ạnturbári ’hergelni’ (ez utóbbi csak a meglenorománban);
• di-: dijugári ’járomból kifogni’, dipărtári ’eltávolodni, eltávolítani’;
• dis- / diz-: discărcári ’lerakni, kirakni’ (rakományt), dizgulíri ’lemezteleníteni’.

Az előképzők többsége szláv eredetű. Egyeseknek csak grammatikai funkciója van, igeszemléleteket és igejellegeket fejeznek ki (lásd fentebb Igeszemlélet és igejelleg), mások a szó lexikális jelentését is megváltoztatják. Ilyenek például:

• nă- (măncári ’enni’ > nămăncári ’jóllakni, jóllakatni’): Vę́ un izmichi̯ár ți nu pǫ́ti să nămănáncă di pǫ́i̯ni ’Volt egy olyan szolgája, akit nem bírt jóllakatni kenyérrel’;
• ni- tagadó előképző: nibún ’bolond’ (szó szerint ’nem jó’), lémn nidurát ’faragatlan fa’;
• răz- szétválasztást vagy szétosztást fejez ki (dári ’adni’ > răzdári ’szétosztani’): Răzde̯ádi dóu̯ă plățínț ’(Alamizsnaként) szétosztott két lepényt’.

• (németül) Atanasov, Petar. Meglenorumänisch (Meglenoromán). Okuka, Miloš (szerk.). Lexikon der Sprachen des europäischen Ostens (Kelet-Európa nyelveinek lexikonja). Klagenfurt. 2002. 127–131. o. (Hozzáférés: 2018. május 17.)
• (angolul) Atanasov, Petar. The Current State of Megleno-Romanians. Megleno-Romanian, an Endangered Idiom (A meglenorománok mai helyzete. A meglenoromán mint veszélyeztetett nyelv). Memoria ethnologica. 14. évf. 52–53. sz. 2014. július–december. 30–37. o. (Hozzáférés: 2018. május 17.)
• (románul) Atanasov, Radu-Mihail. Valorile perfectului compus în meglenoromână (Az összetett múlt idő jelentései a meglenoromán nyelvben). Limba română. 60. évf. 4. sz. Editura Academiei. 2011. október–december. 484/18-490/24. o. (Hozzáférés: 2018. május 17.)
• Avram, Mioara. Gramatica pentru toți (Grammatika mindenkinek). Bukarest. Humanitas. 2001. ISBN 973-28-0769-5
• (románul) Bațaria, Nicolae. Agricultura la aromâni (Az arománok mezőgazdasága), Lumina. Revistă poporană a românilor din Imperiul otoman. Bitola (Macedónia). 2. évf. 6. sz. 1904
• (románul) Capidan, Theodor. Meglenoromânii (A meglenorománok) (Hozzáférés: 2018. május 17):

1. kötet. Istoria şi graiul lor (Történelmük és nyelvük). Bukarest. Cultura Naţională. 1925;

2. kötet. Literatura populară la meglenoromâni (A meglenorománok népi irodalma). Bukarest. Cultura Națională / Academia Română. Studii și Cercetări VII. 1928;

3. kötet. Dicționar meglenoromân (Meglenoromán szótár). Bukarest. Cultura Națională / Academia Română. Studii și Cercetări XXV. 1935.

• (románul) Coman, Virgil. Scurtă privire asupra meglenoromânilor până la sfârşitul secolului al XX-lea (A meglenorománok történetének rövid áttekintése a 20. század végéig). Berciu-Drăghicescu, Adina (szerk.). Aromâni, meglenoromâni, istroromâni: aspecte identitare și culturale (Arománok, meglenorománok, isztrorománok: identitási és kulturális kérdések). Bukarest: Editura Universității din București. Colecția IEH. 2012. 109–230. o. ISBN 978-606-16-0148-6 (Hozzáférés: 2018. május 17)
• (németül) Hahn, Johann Georg von. Reise durch die Gebiete des Drin und Wardar (Utazás a Drin és a Vardar régióiban). Bécs. K. Gerold und Sohn. 1867 (Hozzáférés: 2019. május 4)
• (angolul) Moseley, Christopher (szerk.). Atlas of the World’s Languages in Danger (A világ veszélyeztetett nyelveinek UNESCO atlasza). 3. kiadás. UNESCO Publishing. 2010. ISBN 978-92-3-104096-2 (Hozzáférés: 2023. július 30.)
• (oroszul) Narumov, B. P., Мегленорумынский язык/диалект (Meglenoromán nyelv/dialektus). Cseliseva, I. I. – Narumov, B. P. – Romanova, O. I. (szerk.). Языки мира. Романские языки (A világ nyelvei. Újlatin nyelvek). Moszkva. Akadémia. 2001. 671–681. o. ISBN 5-87444-016-X
• (románul) Sala, Marius (szerk.). Enciclopedia limbilor romanice (Az újlatin nyelvek enciklopédiája). Bukarest. Editura Ştiinţifică şi Enciclopedică. 1989. ISBN 973-29-0043-1.
• (németül) Weigand, Gustav, Vlacho-Meglen, eine ethnographisch-philologische Untersuchung (Vlacho-Moglena, néprajzi és filológiai kutatás). Leipzig. Johann Ambrosius Barth. 1892 (Hozzáférés: 2018. május 17)

• (franciául) Atanasov, Petar. Le mégléno-roumain de nos jours. Une approche linguistique (A meglenoromán ma. Nyelvészeti megközelítés). Balkan-Archiv, új sorozat, melléklet, 7. kötet, Hamburg. 1990
• (románul) Atanasov, Petar. Meglenoromâna astăzi (A meglenoromán ma). Bukarest. Editura Academiei Române. 2002
• (románul) Atanasov, Petar. Meglenoromâna (Meglenoromán). Rusu, Valeriu (szerk.). Tratat de dialectologie românească (Román dialektológiai kézikönyv). Craiova. Scrisul românesc. 1984. 446–550. o.
• (németül) Dahmen, Wolfgang. Meglenorumänisch (Meglenoromán). Holtus, G. – Metzeltin, M. – Schmitt, Ch. (szerk.). Lexikon der Romanistischen Linguistik (A romanisztikai nyelvészet lexikonja). 3. kötet. Tübingen: De Gruyter. 1989. 436–447. o. (Hozzáférés: 2018. május 17)
• (angolul) Friedman, Victor A. The Diffusion of Macedonian Inflections into Megleno-Romanian: A Reconsideration of the Evidence. Franks, Steven – Chidambaram, Vrinda – Brian, Joseph (szerk.). A Linguist's Linguist: Studies in South Slavic Linguistics in Honor of E. Wayles Browne. Indiana University. Slavica Publishers. 2009. 223–233. o. ISBN 978-0-89357-364-5 (Hozzáférés: 2018. május 17)
• (németül) Wild, Beate. Meglenorumänischer Sprachatlas (Meglenoromán nyelvatlasz). Hamburg. Buske. 1983

• Der letzte Pelikan (meglenorománokról szóló dokumentumfilm bemutatója). (Hozzáférés: 2018. május 17)

• Meglenorománok
• Keleti újlatin nyelvek
• Protoromán nyelv
• Román nyelv