Ebben a cikkben alaposan megvizsgáljuk a Emilián–romanyol nyelv témáját, kitérve annak különböző aspektusaira, a mai társadalomban betöltött jelentőségére és a jelenkori világban betöltött relevanciájára. Ezen a vonalon elemezzük a Emilián–romanyol nyelv hatását különböző területeken, a kultúrától és a politikától a technológiáig és a gazdaságig. Elmerülünk történetében, következményeiben és időbeli alakulásában, azzal a céllal, hogy jobban megértsük jelentését és mindennapi életünkre gyakorolt hatását. Továbbá megvizsgáljuk a Emilián–romanyol nyelv jövőbeli kilátásait és lehetséges fejlődését a következő években, valamint az általa jelenleg generált vitákat és vitákat.
Emilián–romanyol Emiliàn–rumagnòl | |
Beszélik | Olaszország, San Marino |
Terület | Emilia-Romagna |
Beszélők száma | ~2 millió fő |
Nyelvcsalád | Indoeurópai nyelvcsalád itáliai ág latin nyelv újlatin nyelvek nyugati csoport galloromán nyelvek galloitáliai emilián–romanyol |
Írásrendszer | Latin ábécé |
Nyelvkódok | |
ISO 639-1 | nincs |
ISO 639-2 | roa |
ISO 639-3 | eml |
![]() |
Az emilián–romanyol (saját elnevezése: emiliàn–rumagnòl) az újlatin nyelvek nyugati ágába, azon belül a galloromán nyelvekhez tartozó északolasz nyelvjáráscsoport, amelyet az olaszországi Emilia-Romagna tartományban beszélnek mintegy 2 millióan, illetve ez az eredeti nyelve San Marinónak is. Ezek a nyelvjárások, a közeli rokonságban álló lombard, piemonti, ligur, illetve velencei nyelvekkel együtt a galloitáliai dialektuskontinuumot alkotják. Az emilián–romanyol dialektusok két fő csoportra oszlanak: a számos aldialektussal rendelkező emilián, valamint a két nyelvjárásból álló romanyol.
Hangtanilag és nyelvtanilag általánosságban nem tér el a rokon észak-olasz nyelvváltozatoktól, ezek főbb közös jellemzőit lásd a galloitáliai nyelvek szócikkben.
A mantovano, valamint a vogherese–pavese nyelvjárások átmenetet képeznek az emilián–romanyol és a lombard között.