Szárd nyelv

Szárd Sardu
Beszélik	Olaszország
Terület	Szardínia szigete
Beszélők száma	~2 millió fő
Nyelvcsalád	Indoeurópai nyelvcsalád    itáliai ág     Újlatin nyelvek      déli csoport       szárd nyelv
Írásrendszer	Latin (nincs egységes helyesírás)
Hivatalos állapot
Hivatalos	Szardínia
Nyelvkódok
ISO 639-1	sc
ISO 639-2	srd
A Wikimédia Commons tartalmaz Sardu témájú médiaállományokat.

Dialektusok Szardíniában

A szárd nyelv (saját elnevezése limba sarda vagy lìngua sarda) az indoeurópai nyelvcsalád itáliai ágán belül az újlatin nyelvek nyugati (déli) csoportjába tartozik. Az Olaszországhoz tartozó Szardínia szigetén közel 2 millióan beszélik nyelvjárásait, valamennyien kétnyelvűségben az olasz nyelvvel. Két fő változata van: a logudorói (gyakorta ezt értik a tulajdonképpeni szárd alatt), valamint a délolasz hatástól érintett campidanói. Bizonyos hangtani tulajdonságai alapján a legarchaikusabb újlatin nyelvnek tekintik: magánhangzórendszere megőrizte a latin Ĭ és Ŭ, valamint E és O közötti különbséget (lat. DIGITU > didu , vö. spanyol dedo), illetve a latin C és G mássalhangzók veláris ejtését e, i előtt is.

Számos külföldi tévesen csak az olasz egy nyelvjárásának tartja, amely rendkívüli félreértés a csekély információ hiányból adódik, vagy pedig a politikai propaganda terjeszti ezt.

Nyelvjárások

A két legfontosabb szárd nyelvváltozat a sziget északnyugati területein beszélt logudorói (logudorese), ezen belül is a legarchaikusabb vonásokat a nuorói őrzi; valamint a sziget déli felén beszélt campidanói (campidanese), amely már erős olasz hatást mutat.

Példák a nyelvjárásokra

• logudorói–nuorói (északi):
  • sas limbas – ’a nyelvek’
  • sas abbas – ’a vizek’
• campidanói (déli):
  • is lìnguas – ’a nyelvek’
  • is àcuas – ’a vizek’

Egyes források – pl. az Ethnologue – szintén a szárd nyelvjárásokhoz sorolják a gallurai (gallurese) és a sassari (sassarese) dialektusokat, azonban ezek inkább szárd hatástól érintett korzikai nyelvváltozatok, amelyek a délolasszal állnak közelebbi rokonságban.

Hangtani sajátosságok

A szárd hangrendszer leginkább az iberoromán nyelvekkel, kisebb mértékben az olasszal és a román nyelvvel is mutat egyezéseket. Egyfelől – a már fentebb említett tulajdonságai miatt – archaikusnak tekinthető, ugyanakkor elszigetelt fejlődése miatt kialakított egyedülálló hangtani sajátosságokat is az újlatin nyelvek között.

• A spanyolhoz hasonlóan csak öt magánhangzó-fonéma van (a, e, i, o, u): az e és az o nyíltabb vagy zártabb ejtése fonológiailag nem megkülönböztető jellegű. Azonban míg a logudorói nyelvjárásban minden helyzetben előfordulhat ez az öt magánhangzó, addig a campidanóiban hangsúlytalan helyzetben csak az a, i, u állhatnak.
• Archaikus vonásnak számít a latin rövid Ĭ és Ŭ magánhangzók megőrzése, amelyek az újlatin nyelvek többségében e-re, illetve o-ra változott, így egybeolvadt a latin e és o hangokkal: jól példázza ezt a siccus ’száraz’ szó szárd megfelelője, a sicu (vö. spanyol seco és olasz secco).
• A mássalhangzórendszer archaikus jellemzője a logudorói nyelvjárásban a latin c és g veláris hangértékének megőrzése az e, i hangok előtt is: VOCEM > boghe (vö. olasz voce cs-vel ejtve, vagy spanyol voz, voces). A campidanói nyelvjárásra ebben az esetben az olaszos ejtés a jellemző.
• Az egyedülálló hangtani sajátosságok között lehet említeni a latin hosszú -LL-ből kialakult, visszahajló nyelvheggyel ejtett (retroflex) dd hangot: beddu ’szép’ (< BELLUM), caddu ’ló’ (< CABALLUM). Szintén a szárdra jellemző egyedi sajátosság az ún. kiegészítő-ejtéskönnyítő magánhangzó, amelyet mássalhangzóra végződő szavak végén ejtenek és írásban nem jelenik meg: est ’van’, tempus ’idő’.
• A campidanói nyelvjárásban a szó nem kezdődhet r- hanggal, elé mindig egy magánhangzót toldanak be: REGEM > urrei ’király’ (hasonló történik a baszk nyelvben is a latinból átvett szavakkal, ebből a nyelvészek arra következtettek, hogy a sziget őslakosainak – máig ismeretlen – nyelvei talán az Ibériai-félsziget őslakos nyelveivel állhattak rokonságban).
• A spanyollal (illetve a kisebb ibériai újlatin nyelvekkel) közös sajátosság a b/v megkülönböztetés hiánya (sokszor írásban is ingadozás figyelhető meg): az abszolút szókezdő, illetve a nazálisok (m, n) utáni helyzettől – amikor – eltekintve -ként valósul meg a kiejtésben, például vida (írásban lehet bida, vita is) élet, de: sa vida ’az élet’.
• Szintén a spanyollal közös jellemző a magánhangzók közötti -d-, -g- hangok laza (inkább réshangként) történő ejtése, sőt, a spanyoltól eltérően a szárdban nemcsak a szóközi, hanem a szó eleji zöngétlen mássalhangzók is zöngésülnek és réshanggá válnak az abszolút szókezdő helyzet kivételével (bár írásuk változatlan): például su tempus ’az idő’.
• A szó eleji zöngés zárhangok magánhangzóra végződő szó után kiesnek a kiejtésben: básicu ’alap-’ és su básicu ’az alap-’.

A portugálhoz hasonlóan a latin CL-, FL-, PL- csoportok a szárdban cr-, fr-, pr- hangokká változtak: CLAVEM > crae (vö. olasz chiave, spanyol llave vagy clave); PLUS > prus (vö. olasz più).

• A logudorói nyelvjárásban az ibériai újlatin nyelvekkel egyezően nem kezdődhet szó s+mássalhangzóval, elé egy i- hangot toldanak be: istudiare, ispìritu stb. (vö. spanyol estudiar, espíritu).
• A logudorói nyelvjárásban a QU-, GU- csoportokból magánhangzó előtt b- lett, mint a románban: LINGUA > limba (vö. román limbă) ’nyelv’ (vö. olasz és campidanói lingua); QUATTUOR > batoro (vö. román patru) ’négy’ (vö. olasz quattro, spanyol cuatro, campidanói cuatru).
• A katalánhoz és a románhoz hasonlóan elvesztette a magánhangzók közötti latin V hangot: NOVE > noe (katalán nou, román nouă, de spanyol nueve, olasz és portugál nove).

Írás és kiejtés

Magánhangzók

A szárdban öt magánhangzó van: a, e, i, o, u. Az e és o nyíltabb vagy zártabb ejtése nem fonológiai jellegű. A hangsúlyos magánhangzót a másodéles szavak kivételével minden esetben – balra dőlő ékezettel – jelölik (à, è, ì, ò, ù). A hangsúly jelölése szempontjából az i/u és magánhangzó kapcsolata (a spanyollal ellentétben) nem számít kettőshangzónak; a mássalhangzóra végződő szavak végén ejtett kiegészítő (eufonikus) magánhangzó viszont nem alkot külön szótagot.

Mássalhangzók

A mássalhangzókat az alábbi betűk és betűcsoportok jelölik:

• b – abszolút szókezdő helyzetben, m után, valamint magánhangzók között kettőzve (-bb-) magyar b ; máskor ajkakkal ejtett lágy v , mint a spanyolban.
• c – e, i előtt csak a campidanói nyelvjárásban, illetve olaszból átvett szavakban fordul elő a magyar cs-nek megfelelő hangértékkel; máskor magyar k .
  • ch – a che, chi szótagokban a hangot jelöli.
• d – abszolút szókezdő helyzetben és n után magyar d ; máskor gyengén ejtett d , mint a spanyolban.
  • dd – „ízesen” ejtett hosszú d (ún. kakuminális d, mint bizonyos magyar tájszólásokban) .
• f – magyar f ; magánhangzók között, és a mondatban szó elején (ha az előző szó magánhangzóra végződik) zöngésül, így magyar v lesz.
• g – e, i előtt a campidanói nyelvjárásban, illetve olaszból átvett szavakban magyar dzs ; máskor: abszolút szókezdő helyzetben és n után magyar g , az összes többi esetben gyengén (réshangként) ejtett g , mint a spanyolban.
  • gh – a ghe, ghi szótagokban a magyar g hangot jelöli.
  • gn – magyar ny
• j – magyar j .
• k – magyar k : csak a campidanói nyelvjárásban használják, e, i előtt, a ch helyett.
• l – magyar l .
• m – magyar m .
• n – magyar n .
• p – abszolút szókezdő helyzetben, kettőzve (-pp-), valamint m után magyar p ; máskor zöngés réshangként ejtik: (lásd még: b).
• qu – csak a campidanói nyelvjárásban fordul elő az olaszénak megfelelő hangértékkel
• r – magyar r vagy (kettőzve) rr .
• s – abszolút szókezdő helyzetben, mássalhangzó után, zöngétlen mássalhangzó előtt, valamint magánhangzók között kettőzve (-ss-) magyar sz ; máskor (magánhangzók között, mondatban szó elején is) magyar z .
• t – magyar t ; szó elején a mondatban, valamint az egyes szám harmadik személyű igevégződésben zöngésül és réshanggá válik, így ejtése .
  • tz – a campidanói nyelvjárásban magyar c , a logudorói–nuorói nyelvjárásban „pösze” sz (mint a spanyolországi spanyolban a z).
• (v) – magyar v , többnyire csak kultizmusokban vagy olasz átvételekben fordul elő.
• x – csak a campidanói nyelvjárásban fordul elő a magyar zs-nek megfelelő hangértékkel.
• z – a campidanói nyelvjárásban magyar dz , a logudorói–nuorói nyelvjárásban „pösze” z (ugyanaz, mint a réshangként ejtett d).

A szó végén ejtett hang

Az írott nyelvben a szó magánhangzóra, s-re (a többes szám jele) vagy t-re (a harmadik személyű igevégződések) végződhet, a beszélt nyelvben azonban mindig csak magánhangzóra végződik: az s-re és t-re végződő szavakat ugyanis megtoldják egy, a szó utolsó magánhangzójával azonos ejtéskönnyítő magánhangzóval. Ennek fonológiai szerepe nincs, ezért írásban nem jelenik meg. Az írásban mássalhangzóra végződő szavak kiejtését az alábbi táblázat szemlélteti:

Végződés	Ejtés
	campidanói	logudorói–nuorói
-as, -es, -is, -os, -us	, , , ,	, , , ,
-at, -et, -it	, ,	, ,
-ant, -ent, -int	, ,	, ,

Nyelvtani jellemzők

Nyelvtana alapvetően nem tér el a nyugati újlatin nyelvekétől.

A többes szám jele az -s; a logudorói nyelvjárásban az -u végződésű szavak többes számában az u helyett o áll, így pl. su (< lat. IPSUM) és tsz. sos (< IPSOS).

A legtöbb újlatin nyelvtől eltérően azonban a határozott névelő nem a latin ILLE/ILLU(M), ILLA(M), ILLUD, ILLOS, ILLAS hanem az ISPUM, IPSA, IPSOS, IPSAS mutató névmásokból származik (hasonlóan a katalán nyelv Baleár-szigeteki változatához): hímnemben su, nőnemben sa, többes számban a logudorói nyelvjárásban sos és sas, a campidanóiban viszont csak egyetlen többes számú alak van, hímnemben és nőnemben egyaránt is.

A sorszámnevekre külön alakokkal nem rendelkezik, helyette a névelő (su/sa/sos/sas) + de + tőszámnév alak használatos, például su de unu (hímnem) vagy sa de una (nőnem) az ’első’.

Az igeragozásban szintén található egy archaikus jellemző, méghozzá a latin szóvégi -t megőrzése a harmadik személyekben (amely a kiejtésben zöngésül, kiegészülve egy eufonikus magánhangzóval). Az újlatin nyelvek többségétől eltérően a jelen idő és a folyamatos múlt kivételével analitikus alakokat használ a többi igeidő képzésére (hasonlóan történik a románban is). Az összetett igalakokat az àere (< lat. HABERE), illetve a feltételes módban a dare segédivel képzik; pl. as cantadu ’énekeltél’, apo a cantare ’énekelni fogok’, diamus cantare ’énekelnénk’ (szó szerint: ’éneklésre adtuk’). Példa igeragozásra a cantare (campidanói cantai) ’énekelni’ ige jelen időben:

	latin	logudorói	campidanói	spanyol	olasz
E/1	CANTO	canto	cantu	canto	canto
E/2	CANTAS	cantas	cantas	cantas	canti
E/3	CANTAT	cantat	cantat	canta	canta
T/1	CANTAMUS	cantamus	cantaus	cantamos	cantiamo
T/2	CANTATIS	cantades	cantais	cantáis	cantate
T/3	CANTANT	cantant	cantant	cantan	cantano

Nyelvi példák

Néhány kifejezés	Logudorói nyelvjárás	Campidanói nyelvjárás
Jó reggelt/napot!	Bonas dies!	Bonas diis!
Jó estét/éjszakát!	Bona note!	Bona noti!
Hogy hívnak?	Comente ti giamas?	Comenti ti tzèrrias?
Hogy vagy?	Comente istas?	Coment’ istas?
Jól, köszönöm.	Bene, gràtzias	Beni, gràtzias.
Beszélsz szárdul?	Lu faeddas su sardu?	Ddu faeddas su sardu?
igen	eja / emmo	eja / ei / sissi
nem	no (magánhangzó előtt), non (mássalhangzó előtt), nono (önmagában)
Értem.	Cumprendo.	Cumprendu.
Nem értem.	Non cumprendo.	Non cumprendu.
Viszlát!	A menzus bìdere!	A si biri!
Tőszámnevek 1-től 10-ig	unu/una, duos, tres, batoro, chimbe, ses, sete, oto, noe, deghe	unu/una, dus, tres, cuatru, cinqui, ses, seti, otu, noi, dexi

Jegyzetek

1. ↑ Viták kereszttüzében – a szárdok különleges története (nyest.hu)

További információk

A Wikimédia Commons tartalmaz Szárd nyelv témájú médiaállományokat. Tekintsd meg a Wikipédia szárd nyelvű változatát!

• Limba Sarda Comuna – a regionális közigazgatásban használt egységesített nyelv normái (olaszul)
• Acadèmia Campidanesa de sa Lìngua Sarda (campidanói nyelvi kulturális egyesület)
• Ditzionàriu de sa Limba Sarda (online szárd értelmező szótár, a szavak különböző nyelvjárási változataival)
• A Berlini Egyetem szárd nyelvi oldala Archiválva 2012. március 10-i dátummal a Wayback Machine-ben
• Ethnologue adatjelentések a szárd nyelvről:
  • Campidanói
  • Gallurai
  • Logudorói
  • Sassari

Újlatin nyelvek
Keleti újlatin nyelvek	dalmát† román aromán meglenoromán isztroromán isztriot
Itáliai nyelvek	olasz korzikai nápolyi szicíliai
Nyugati újlatin nyelvek	Galloromán nyelvek francia frankoprovanszál okcitán rétoromán piemonti ligur lombard velencei emilián–romanyol Iberoromán nyelvek katalán aragóniai spanyol aszturleóni galiciai portugál mozarab† Déli csoport szárd dialektusok
Latin alapú mesterséges nyelvek	eurolatin interlingua latino sine flexione lingua franca nova occidental romanid
Az újlatin nyelvek a latin nyelv leszármazottai. A † a kihalt nyelveket jelöli.

Az indoeurópai nyelvcsalád
A kereszt (†) a beszélő híján kihalt nyelveket jelöli. A csillag (*) mai élő nyelvek korábbi nyelvállapotát, közös ősét, régebbi fázisát. Külön félkövérrel emeltük ki az olyan nyelveket, melyekből több leánynyelv ágazik el, és a hatásuk kiemelkedően jelentős.
Indoiráni ág	Óind (szanszkrit)* asszámi bengáli orija kafír kasmíri khovári lahnda nepáli pandzsábi szindhi gudzsaráti konkani maldív maráthi szingaléz bhodzspuri magahi maithili hindi urdu prákrit† páli† harauti malvi marvari mevati cigány oszét pamíri pastu avesztai† horezmi† khotáni† szkíta† szarmata† alán† szogd† beludzs† mázandaráni kurd óperzsa† középperzsa* párthus† pehlevi† újperzsa fárszi tádzsik dari
Italikus nyelvek	latin* olasz korzikai nápolyi szárd velencei rétoromán romans ladin friuli francia okcitán provanszál aráni katalán aragóniai spanyol ladino (zsidóspanyol) aszturleóni (bable) galiciai portugál román moldáv beás aromán (aromun) meglenoromán isztroromán dalmát† faliszkuszi† oszk† umber† venét†
Szláv nyelvek	ószláv* cseh szlovák knaani† lengyel ónovgorodi† poláb† szorb (vend) kasub szlovinci† szlovén vend réziai horvát bunyevác gradišćei molisei sokác bosnyák szerb montenegrói bolgár macedón bánáti bolgár ukrán orosz belarusz ruszin vajdasági ruszin
Balti nyelvek	lett latgal lív litván szamogit kurs† óporosz† jatving†
Kelta nyelvek	szigeti kelta ír skót gael manx walesi korni breton pikt† kumbriai† szárazföldi kelta gall† leponti† noricumi† galata† keltibér†
Germán nyelvek	burgund† gepida† gót† herul† vandál† óészaki* dán feröeri izlandi norvég nynorsk bokmål svéd fríz angol óangol (angolszász)* német luxemburgi jiddis holland longobárd† ószász*
Hellenisztikus nyelvek	ógörög* újgörög makedón†
Anatóliai ág	hettita† lúviai† palái† lík† líd† kár† piszid† mili†
kisebb rokonsági csoportba nem sorolható nyelvek: albán arberes luzitán† örmény tokhár† bizonytalan besorolású balkáni nyelvek: dák† fríg† illír† trák†

Európa nyelvei
Ez a sablon az európai kontinensen (szigorúan véve a Balti-tenger és a Fehér-tenger összekötő csatorna fehér-tengeri bejáratának és a Don azovi-tengeri torkolatának vonalától nyugatra) használt jelenleg is élő, beszélt nyelveket foglalja össze függetlenül attól, hogy melyik nyelvcsaládba tartoznak.
Indoeurópai nyelvek	balti nyelvek lett latgal lív litván szamogit germán nyelvek északi dán feröeri izlandi norvég bokmål nynorsk svéd nyugati angol fríz scots déli jiddis luxemburgi német németalföldi kelta nyelvek breton ír gael skót gael walesi szláv nyelvek nyugati cseh kasub lengyel szlovák szorb déli bolgár bosnyák horvát ča gradišćei kaj što macedón montenegrói szerb szlovén réziai vend keleti belarusz orosz ruszin ukrán újlatin nyelvek nyugati aragóniai aszturleóni francia friuli galiciai katalán ladin okcitán olasz portugál romans spanyol szárd keleti román aromán isztroromán meglenoromán moldáv különálló nyelvek albán görög
Finnugor nyelvek	balti finn nyelvek észt mulgi szetu võro finn meänkieli izsór karjalai vepsze vót számi nyelvek déli északi inari kildini kolta lulei pitei teri umei ugor nyelvek magyar
Altaji nyelvek	köztörök nyelvek gagauz krími tatár török
Sémi-hámi nyelvek	sémi nyelvek máltai
Szigetnyelv	baszk
Van néhány vitatott állapotú nyelv, ezek ugyan kihaltak, de újjáélesztették őket, és néhányan használják másodlagos, ritkán elsődleges nyelvként: korni, lív, manx.

Nemzetközi katalógusok	GND: 4134397-9 NKCS: ph200813 KKT: 00577474