Delfin csillagkép

Delfin csillagkép
Adatok
Latin név	Delphinus
Latin birtokos eset	Delphini
Rövidítés	Del
Rektaszcenzió	20h 42m
Deklináció	13° 48'
Területe	189 négyzetfok
Nagyság szerinti helyezés	69
Teljesen látható	északi 90°-tól déli 70°-ig
Legfényesebb csillag	β Delphini (Rotanev)
fényessége	3,63m
Szomszédos csillagképek	Kis Róka Nyíl Sas Vízöntő Csikó Pegasus

A Delfin (latin: Delphinus) egy csillagkép.

Ez a parányi csillagkép már a görögök óta delfinhez társul. Delfin mentette ki Areiónt, a dalnokot, mikor hajóján kalózok támadtak rá.

Más változat szerint a hajó legénysége lázadt fel, emiatt ugrott a tengerbe Arión.

Amphitrité egyszer elkeseredésében belevetette magát az Atlanti-óceánba. Ám egy delfin megmentette, és elvitte őt Poszeidónhoz, aki feleségül vette. Hálából Poszeidón a csillagképek közé helyezte el a delfint.

A csillagkép két legfényesebb csillaga az α és a β Delphini.

• α Delphini - Sualocin: kékesfehér, negyedrendű, csillag, a Földtől való távolsága mintegy 240 fényév.
  (7 csillagból álló társulás, a kapcsolat az A és a G között fizikai, a többi komponens között optikai.)
• β Delphini - Rotanev: sárga színű, egy negyed- és egy ötödrendű komponensből álló kettőscsillag, a távolsága nagyjából 100 fényév. A felbontásához nagy nyílású távcső szükséges. (Öt csillagból álló társulás, csak az A és a B összetevők között fizikai, a többiek között optikai a kapcsolat.)
• γ Del: az egyik legszebb kettőscsillag az égen: egy 4,4 és egy 5,3 magnitúdós csillagból álló kettőscsillag, körülbelül 100 fényévnyi távolságra, kis távcsővel is szétválasztható. Ugyanebben a látómezőben található a Struve 2725 szoros csillagpár, amelynek az összetevői 7-, illetve 8 magnitúdósak.
• δ Del: negyedrendű, fehér színű óriás, a távolsága nagyjából 204 fényév.
• ε Del - Deneb Dulfim (A Delfin farka): negyedrendű, 360 fényév távolságra lévő, kékesfehér színű csillag.
• R Del: Mira-típusú változó, 285,5 napos periódussal 7,6 - 13,8 magnitúdó között változik a fényrendje.

A Sualocin-t és Rotanev-et visszafelé olvasva a Nicolaus Venator nevet adja, amely Niccolo Cacciatore latinosított neve. Így állítottak emléket az itáliai csillagásznak, aki a famulusa és utóda volt a Ceres kisbolygó felfedezőjének, Giuseppe Piazzinak, aki az itáliai Palermo Obszervatórium kutatója volt.

Az α, β, γ és δ Delphini által formált alakzat neve: Jób koporsója.

A ρ Aquilae 1992-ben áthaladt a Delfin csillagkép határán, és most benne tartózkodik, de a neve ettől nem változik meg.

• NGC 6905 vagy Kék Villám-köd - planetáris köd
• NGC 6934 - gömbhalmaz
• NGC 7006 - gömbhalmaz

• Josef Klepešta - Antonín Rükl: Csillagképek atlasza, Gondolat Kiadó, Budapest, 1978, ISBN 963-280-711-1
• Ian Ridpath - Wil Tirion: Égi kalauz, Gondolat Kiadó, Budapest, 1991, ISBN 963-282-479-2
• Ian Ridpath: Bolygók és csillagok, Panemex Kft., Budapest, 1999 ISBN 963-9090-28-X
• Csillagászati kislexikon, szerkesztő: Kisbán Gyula; Fiesta Kft., 2000, ISBN 963-8133-74-0, ISBN 963-9084-24-7^[1]
• Storm Dunlop – Wil Tirion: Csillagközi kalauz, Magyar Könyvklub Rt., Budapest, 2004, ISBN 963-549-070-4
• Kevin Tildsley: Az éjszakai égbolt, Grafo Könyvkiadó és Terjesztő Kft, Budapest, 2006, ISBN 963 9491 675

• Ez a szócikk részben vagy egészben a Delphinus című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

A Wikimédia Commons tartalmaz Delfin csillagkép témájú médiaállományokat.