Csamagajevce (Čamagajevci) | |
Közigazgatás | |
Ország | Horvátország |
Megye | Eszék-Baranya |
Község | Mariánc |
Jogállás | falu |
Irányítószám | 31555 |
Körzethívószám | +385 031 |
Népesség | |
Teljes népesség | 178 fő (2021. aug. 31.) |
Földrajzi adatok | |
Tszf. magasság | 95 m |
Terület | 6,67 km² |
Időzóna | CET, UTC+1 |
Elhelyezkedése | |
é. sz. 45° 40′ 60″, k. h. 18° 15′ 00″45.6833, 18.2545.683300°N 18.250000°EKoordináták: é. sz. 45° 40′ 60″, k. h. 18° 15′ 00″45.6833, 18.2545.683300°N 18.250000°E | |
Sablon • Wikidata • Segítség |
Csamagajevce (horvátul: Čamagajevci) falu Horvátországban, Eszék-Baranya megyében. Közigazgatásilag Mariánchoz tartozik.
Eszéktől légvonalban 36, közúton 42 km-re északnyugatra, községközpontjától 4 km-re északnyugatra, a Szlavóniai-síkságon, a Cernkovcéről Porecsre menő út mentén fekszik.
A török uralom idején keletkezett. Egyike volt annak a 18 szlavóniai falunak, ahova a törökök Dél-Magyarországról magyarokat telepítettek be. A török uralom idején szpáhibirtok volt, kálvinista hitre tért magyar jobbágyok lakták. Utolsó uruk egy Keri pasa nevű valpói szpáhi volt. Az 1702-es összeírás szerint a török korban a faluban 5 ház állt, lakói kizárólag kálvinisták voltak. Valószínűleg a felszabadító harcok során néptelenedett el. Az 1698-as kamarai összeírásban nem szerepel. A 18. században Boszniából katolikus sokácok vándoroltak be ide. Előbb kamarai birtok, majd a valpói uradalom része lett. 1721. december 31-én III. Károly az uradalommal együtt Hilleprand von Prandau Péter bárónak adományozta.
Az első katonai felmérés térképén „Csamagajevcze” néven található. Lipszky János 1808-ban Budán kiadott repertóriumában „Csamagaevcze” néven szerepel. Nagy Lajos 1829-ben kiadott művében „Chamagaevcze” néven 79 házzal, 480 katolikus vallású lakossal találjuk.
A 19. században a környező földek megművelésére dunai svábokat és dél-magyarországi magyarokat telepítettek ide. 1857-ben 359, 1910-ben 422 lakosa volt. Verőce vármegye Alsómiholjáci járásához tartozott. Az 1910-es népszámlálás adatai szerint lakosságának 78%-a horvát, 9%-a magyar, 8%-a német anyanyelvű volt. Az első világháború után 1918-ban az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később (1929-ben) Jugoszlávia része lett. 1991-ben lakosságának 98%-a horvát nemzetiségű volt. 2011-ben a falunak 214 lakosa volt.
Lakosság változása | |||||||||||||||
---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
1857 | 1869 | 1880 | 1890 | 1900 | 1910 | 1921 | 1931 | 1948 | 1953 | 1961 | 1971 | 1981 | 1991 | 2001 | 2011 |
359 | 381 | 330 | 358 | 368 | 422 | 429 | 435 | 479 | 499 | 534 | 437 | 362 | 310 | 266 | 214 |
Szent András apostol tiszteletére szentelt római katolikus temploma a radikovci Szent Anna plébánia filiája.
A településen a magadenovaci Matija Gubec általános iskola területi iskolája működik.
A megye turisztikai irodájának honlapja Archiválva 2019. december 28-i dátummal a Wayback Machine-ben (horvátul)
Eszék-Baranya megye közigazgatása | |||||
---|---|---|---|---|---|
Községek | |||||
Községközpontok és falvak |
|