Réten

Ebben a cikkben elmélyülünk a Réten izgalmas világában, feltárva annak különböző oldalait és a különböző területekre gyakorolt ​​hatását. A társadalomra gyakorolt ​​hatásától a populáris kultúrára gyakorolt ​​hatásáig a Réten felkeltette a szakértők és a rajongók érdeklődését. Átfogó elemzésen keresztül megvizsgáljuk annak időbeli alakulását és a mai relevanciáját. Ezen kívül felfedezzük a terület szakértőinek szempontjait, akik mélyebb betekintést nyújtanak a Réten-be és annak következményeibe. Ez a cikk a Réten teljes és gazdagító vízióját kívánja bemutatni, és arra kéri az olvasókat, hogy gondolkodjanak el és mélyebbre ássák el ezt a lenyűgöző témát.

Réten (Retiș, Retersdorf)
Közigazgatás
Ország Románia
MegyeSzeben
KözségHégen
Rangfalu
Irányítószám557061
SIRUTA-kód144394
Népesség
Népesség401 fő (2021. dec. 1.)
Földrajzi adatok
IdőzónaEET, UTC+2
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 46° 02′ 36″, k. h. 24° 51′ 04″46.043367°N 24.851198°EKoordináták: é. sz. 46° 02′ 36″, k. h. 24° 51′ 04″46.043367°N 24.851198°E
Térkép
A Wikimédia Commons tartalmaz Réten témájú médiaállományokat.

Réten, település Romániában, Erdélyben, Szeben megyében.

Fekvése

Segesvártól délkeletre, Hégen és Báránykút közt fekvő település.

Története

Réten egy régi térképen

Réten nevét 1206-ban Villa Militum (Er I. 33) néven említette először oklevél.

Későbbi névváltozatai: 1648-ban Réthen, 1733-ban Réten, 1750:-ben Retisdorff, 1760–1762között Rettisdorf, 1808-ban Réten h., Retersdorf g., Ritu vel Retisdorf val., 1861-ben Restesdorf, Redisdorf, 1888-ban Reteschdorf, Retisdorf, 1913-ban Réten.

1353-ban p. Reter-t a johannita lovagrend mint régi birtokát követelte vissza Segesvárszéktől.

1389-ben comes Ladislaus de v. Retherii nemesi birtokaként szerepelt, és így kikerült Segesvárszékből, és ez időtől Fehér vármegyéhez tartozott.

1490-ben Retheni Miklóst és Mihályt említik, mint akik részbirtokosok itt.

1555-ben Sárpataki Tamás deák és Listi János királyi kancelláriai titkár Retheny Ádám, Mohay Bálint özvegye: Zsófia és Mohay Lajosné: Dorottya javára lemondott arról a királyi jogról, amelyet az uralkodó a felsoroltak Rethen-i birtokrészében nekik adományozott.

1808-ban Felső-Fehér vármegye Réteni járásának székhelye volt.

A trianoni békeszerződés előtt Nagy-Küküllő vármegye Nagysinki járásához tartozott.

1910-ben 933 lakosából 12 magyar, 180 német, 740 román volt. Ebből 176 evangélikus, 740 görögkeleti ortodox, 9 unitárius volt.

Források