Alsóárpás

Napjainkban a Alsóárpás nagyon fontos téma a világon. A Alsóárpás évek óta vita és elemzés tárgya volt különböző területeken, ellentmondó véleményeket generálva és érdeklődést ébresztve a társadalom széles körében. Ebben a cikkben elmélyülünk a Alsóárpás világában, hogy elmélyüljünk annak fontosságában, következményeiben és időbeli alakulásában. A Alsóárpás részletes feltárásával igyekszünk megvilágítani ezt a rendkívül releváns témát, és gazdagító perspektívát kínálunk, amely lehetővé teszi az olvasó számára, hogy jobban megértse a mai világra gyakorolt ​​hatását.

Alsóárpás (Arpașu de Jos)
Alsóárpás címere
Alsóárpás címere
Közigazgatás
Ország Románia
Történelmi régióErdély
Fejlesztési régióKözép-romániai fejlesztési régió
MegyeSzeben
KözségAlsóárpás
Rangközségközpont
Irányítószám557015
SIRUTA-kód143968
Népesség
Népesség1066 fő (2021. dec. 1.)
Magyar lakosság2[1]
Népsűrűség8,93 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság410 m
Terület119,31 km²
IdőzónaEET, UTC+2
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 45° 46′ 46″, k. h. 24° 37′ 17″45.779496°N 24.621336°EKoordináták: é. sz. 45° 46′ 46″, k. h. 24° 37′ 17″45.779496°N 24.621336°E
Alsóárpás weboldala
Térkép
Az alsóárpási vízerőmű

Alsóárpás (románul: Arpașu de Jos, németül: Unterarpasch) falu Romániában, Erdélyben, Szeben megyében, az azonos nevű község központja.

Fekvése

Az Olt bal partján, a folyón kialakított egyik víztározótól délre, a Fogarasi-havasok aljában fekszik. Mellette a hídtól kék háromszöggel jelzett turistaút indul a transzfogarasi út irányába.

Története

A patakot, melyről nevét vette, először 1223-ban említették: rivulum qui dicitur Arpas. A falu első említése 1511-ből való: Arpas és Alsó Árpás. Báthory Boldizsár fogarasi kapitány 1591-ben megerősítette „Buta Sudele” fiait, Ztanchult, Oprát, Radult és Bogdant Alsóárpás bojeronatusának felében.[2] 1606-ban a gyalui uradalom tartozéka volt. 1632-ben a Rákócziaknak 37, Jancsó Pálnak pedig 25 jobbágycsaládja lakott benne, míg 1722-ben 138 boér- és 170 jobbágycsaládot írtak össze.[3] 1733-ban egy görögkatolikus és egy ortodox pap is működött itt, de csak a görögkatolikus gyülekezetnek volt temploma. Ortodox szerzetesi közössége Teleki Ádám birtokán jött létre a falutól néhány kilométerre délre, ahonnan egy havasi ösvényen át lehetett jutni az Argeș völgyébe. Először 1726-ban említették, 1748-ban egy szerzetes, egy pap és egy tanító lakta.[4] 1766 és 1851 között az orláti román határőrezredhez tartozott. Fogaras vidéke nyugati részének vásáros központja volt, évi két vásárral. 1876-tól Fogaras vármegye egyik járásának székhelye, a 19. század második felében üvegikonfestő központ. Üvegfestői közül leghíresebb az 1843-ban Mikoláról érkezett és haláláig, 1899-ig a faluban dolgozó Savu Moga. 1900-ban gyógyszertárat nyitottak benne.[5] Parlamenti választókerületében – a választások román nemzeti párti bojkottja ellenére – 1892-ben jelöltette magát a voilai pap fia, Nicolae Șerban, és függetlenként mandátumot is szerzett. A parlamentben a szabadelvűekhez, majd 1906-ban a román nemzetiségiekhez csatlakozott. 1904-től egytanítós állami, magyar tannyelvű iskola működött a faluban, 1910-ig Petru M. Serb házában, majd a Medgyaszay István tervei szerint épült iskolaépületben (amelyet azóta erősen átalakítottak).[6] 1910-ben toronymagasan a Román Nemzeti Párt jelöltje, Alexandru Vaida-Voevod nyerte meg a választást a munkapárti Gheorghe Urdea előtt. 1902-ben kisközségből nagyközséggé alakult.[7] 1912-től egy akkor létrehozott görögkatolikus esperesi kerület székhelye volt.[8] A település a román nyelvatlasz egyik kutatópontja volt.

Lakossága

  • 1850-ben 903 lakosából 828 volt román, 53 cigány és 16 német nemzetiségű; 550 ortodox, 331 görög és 16 római katolikus vallású.
  • 2002-ben 1127 lakosából 1046 volt román és 80 cigány nemzetiségű; 1114 ortodox vallású.

Látnivalók

  • Ortodox temploma az 1790-es években, tornya 1824-ben épült. Az 1800-as években valószínűleg idősebb Nicolae Grecu festette ki. Ikonosztáza 18. század végi. Az épület eredetileg a görögkatolikusoké volt, az ortodox gyülekezet a 19. században kapta meg, miután a görögkatolikusok új templomot építettek maguknak.[9]

Jegyzetek

  1. ↑
  2. ↑ Ioan Pușcariu: Fragmente istorice despre boerii din Țara Făgărașului. Sibiiu, 1907, 138–141. o.
  3. ↑ Ștefan Meteș: Trecutul Țǎrii Oltului. In Drǎguș: Un sat din Țara Oltului (Fǎgǎraș). București, 1945, 1. köt., 17. o.
  4. ↑ Adrian Andrei Rusu: Dicționarul mănăstirilor din Transilvania, Banat, Crișana și Maramureș. Cluj-Napoca, 2000
  5. ↑ Péter H. Mária: Az erdélyi gyógyszerészet magyar vonatkozásai. Kolozsvár, 2002, 47. o.
  6. ↑ Constantin Stan: Școala poporană din Făgăraș și depe Târnave, 1. köt., Făgărașul. Sibiu, 1928, 135. o. és Potzner Ferenc (szerk.): Medgyaszay István. Budapest, 2004, 203. o.
  7. ↑ Belügyi Közlöny 1902, 215. o.
  8. ↑ Diana Covaci: Reorganizarea arhidiecezei de Alba-Iulia și Făgăraș. Arhiva Someșană VI (2007) Archiválva 2014. május 27-i dátummal a Wayback Machine-ben PDF
  9. ↑ Gabriela és Ioan Mircea: Biserici și cărți vechi românești din Țara Făgărașului I. Annales Universitatis Apulensis Ser. Historica. 12/II (2008)

Források

További információk