Napjainkban a Márpod olyan téma, amely nagy jelentőséggel bír a modern társadalomban. A Márpod évek óta vita és vita tárgya különböző területeken, legyen szó a közpolitikáról, a tudományos világról vagy az emberek mindennapi életéről. A Márpod fontossága ellenére azonban még mindig sok olyan szempont van, amely kevéssé ismert vagy vitákat generál. Ebben a cikkben részletesen megvizsgáljuk a Márpod különböző aspektusait, elemezve a társadalomra gyakorolt hatását, az évek során bekövetkezett fejlődését és a jövőre nézve lehetséges következményeit.
Márpod (Marpod) | |||
![]() | |||
| |||
Közigazgatás | |||
Ország | ![]() | ||
Történelmi régió | Erdély | ||
Fejlesztési régió | Közép-romániai fejlesztési régió | ||
Megye | Szeben | ||
Község | Márpod | ||
Rang | községközpont | ||
Irányítószám | 557135 | ||
Körzethívószám | 0269 | ||
SIRUTA-kód | 144900 | ||
Népesség | |||
Népesség | 760 fő (2021. dec. 1.) | ||
Magyar lakosság | < 3[1] | ||
Népsűrűség | 18,13 fő/km² | ||
Földrajzi adatok | |||
Tszf. magasság | 425–60 m | ||
Terület | 41,91 km² | ||
Időzóna | EET, UTC+2 | ||
Elhelyezkedése | |||
![]() | |||
![]() | |||
![]() | |||
Márpod weboldala | |||
![]() | |||
![]() A Wikimédia Commons tartalmaz Márpod témájú médiaállományokat. | |||
Márpod (románul és németül Marpod, helyi szász nyelvjárásban Muerpeth) falu Romániában, Szeben megyében, Nagyszebentől északkeletre. Az azonos nevű község központja.
A község környékén újkőkorszaki és bronzkori leleteket tártak fel. A falutól délkeletre fekvő Philippsburg (Fleppesburch) hegy tetején egykor valószínűleg honfoglalás kori földvár állt. A falusiak 1707-ben még oda menekültek a kurucok elől, és 1800-ban még láthatóak voltak nyomai.
Újegyházszéki szász falu volt. Első írásos említése 1349-ből maradt fenn Meyerpoth alakban. 1374-ben Megerpot, 1494-ben Mayerpath, 1507-ben Mayrpad, 1733-ban románul Marpod, 1808-ban Mairpod és Mayerpolden néven említették. 1488-ban tizenhárom gazdát, egy iskolamestert és egy pásztort jegyeztek föl, 1532-ben húsz családfővel írták össze. 1658-ban a tatárok feldúlták. 1695-ben 32 szász családfő, hat özvegy, 33 elhagyott és 5 felégett porta mellett már 26 román telepes is találtak benne. Román lakói kezdetben és még több évszázadon át túlnyomóan a falu északkeleti részén laktak. Az első román templom egy fatemplom volt, amelyet 1811 és 1815 között vásároltak Besimbákról. Kőtemplomot 1847 és 50 között emeltek egy gazdag resinári juhosgazda támogatásával. Ekkor kaptak saját papot is.
Fazekasai az 1780-as–1810-es években fazekasai többször megtört nyakú, jellegzetes formájú bokályokat készítettek.[3] 1876-ban Szeben vármegyéhez csatolták.
1945-ben 219 márpodi szászt deportáltak a Szovjetunióba, közülük kb. huszan nem tértek haza. 1945-ben 22 román családot költöztettek be Curtea de Argeș környékéről, majd 1947-ben kb. száz mokány családot az Erdélyi-középhegységből. Közülük 1954 után, amikor a kisemmizett szászok visszakapták házaikat, 26 család telepedett le véglegesen a faluban. Ők építették ki a falu délkeleti csücskében, a patak túloldalán a str. Zăvoi-t (Weidenstraße).