Mihail Andrejevics Szuszlov

Mihail Andrejevics Szuszlov
Született	1902. november 8.[1][2][3][4] Shakhovskoye
Elhunyt	1982. január 25. (79 évesen)[1][2][3][4][5] Moszkva[6]
Állampolgársága	szovjet
Foglalkozása	politikus közgazdász
Tisztsége	a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának tagja
Iskolái	Rabfak (–1924) Plehanov Orosz Közgazdasági Egyetem (1924–1928) Vörös Professzorok Intézete (–1929)
Kitüntetései	Lista Karl Marx Gold Medal Vlagyimir Iljics Lenin születésének 100. évfordulójának emlékére adott jubileumi érem Gold Star Order Lenin-rend (1940. március 16.) Honvédő Háború Érdemrend I. fokozata (1945. március 24.) Lenin-rend (1952. november 20.) Szocialista Munka Hőse (1962. november 20.) Lenin-rend (1962. november 20., 344074) Sarló és kalapács érem (1962. november 20., 10386) Lenin-rend (1971. december 2.) Lenin-rend (1972. november 20., 400128) Szocialista Munka Hőse (1972. november 20.) Sarló és kalapács érem (1972. november 20., 102) Októberi Forradalom érdemrend (1977. november 18.) Klement Gottwald Érdemrend (1977. november 22.)
Halál oka	szívinfarktus
Sírhelye	Temető a Kreml falánál
A Wikimédia Commons tartalmaz Mihail Andrejevics Szuszlov témájú médiaállományokat.
Sablon Wikidata Segítség

Mihail Andrejevics Szuszlov (oroszul: Михаил Андреевич Суслов; 1902. november 21. – 1982. január 25.) orosz nemzetiségű szovjet politikus és ideológus, a Szovjetunió Kommunista Pártja Politikai Bizottsága tagja.

1921-ben lépett be a pártba. Közgazdaságtant tanult a Plehanov Intézetben és a Vörös Professzorok Közgazdasági Intézetében, később a Moszkvai Állami Egyetemen és az Ipari Akadémián tanított. 1931-ben tagja lett egy ellenőrző bizottságnak, amely Sztálin tisztogatásait felügyelte az Urál-hegységben és Ukrajnában. 1939-ben Sztavropol párttitkára lett és az SZKP Központi Bizottsága Központi Ellenőrző Bizottságának tagja. 1941-ben soron kívül lett a Központi Bizottság tagja.

A második világháború alatt a csecsenek és más muszlim kisebbségek deportálását felügyelte a Kaukázusban. 1944 és 1946 között a Litvánia ügyeiért felelős Össz-szövetségi Központi Bizottsági Hivatalát vezette. A háború után Litvániába küldték, hogy visszaállítsa a szovjet uralmat. Egész falvakat küldött szibériai táborokba. Elterjedt történet, hogy a Litván Kommunista Párt negyedik kongresszusa után Szuszlov néhány hasonszőrű kommunistának a következőt mondta: "Litvánia litvánok nélkül fog maradni."

Részben litvániai könyörtelenségéért jutalmul 1946-ban Sztálin beültette az Orgbüró nevű hivatalba, és munkát adott neki a Központi Bizottság apparátusában is. 1947-ben a Párt Titkárságára léptették elő, az itteni posztját élete végégig betöltötte. Miután Andrej Zsdanov 1948-ban meghalt, ő lett felelős a pártideológiáért, 1949 és 1951 között a Pravda pártlap főszerkesztője is volt.

Egy pletyka szerint amikor Sztálin ideges volt, gyakran hívatta Szuszlovot, és ilyenkor azzal vezette le a feszültségét, hogy Szuszlov hátsóját rugdosta. Ugyanakkor a pártfőtitkárok bűvkörében akkora hatalmat halmozott fel, hogy gyakran emlegették szürke eminenciásként.

1952-ben az akkor Prezídiumnak nevezett Politikai Bizottságba emelték. Előmenetele megtorpant, amikor Sztálin 1953-ban meghalt, ekkor ideiglenesen kiesett a Prezídiumból. 1954-ben azonban már a Szovjetunió Külügyi Bizottságának elnöke, 1955-ben pedig újra a Prezídium teljes tagja, kihagyva a szokásos tagjelölt státuszt.

1957 júniusában Nyikita Hruscsov, az SZKP akkori főtitkára mellé áll, amikor annak meg kell küzdenie Georgij Malenkov, Vjacseszlav Molotov, Lazar Kaganovics és Dmitrij Sepilov csoportjával. A következő év októberében "bonapartizmussal" vádolta meg Georgij Zsukov honvédelmi minisztert a Központi Bizottság ülésén. Zsukovot kizárták a pártból és elmozdították posztjaiból. A hadsereg így erős pártkontroll alá kerülhetett.

A későbbiekben az egyik fő szervezője annak a puccsnak, amely elmozdítja Hruscsovot 1964 októberében és Leonyid Brezsnyevet emelte a pártfőtitkári székbe. Halálát jelzésnek tekintették a Brezsnyev utódlásáért folyó harc megindulására, amelyet Jurij Andropov, Szuszlov ideológiájának folytatója nyert meg Andrej Kirilenko és Konsztantyin Csernyenko előtt.

1956 júniusában Szuszlov volt az, aki kétértelmű moszkvai üzenetet adott át a magyar pártvezetésnek, amely szerint Rákosinak maradnia kell, de Kádár Jánost is be kell emelni a vezetésbe mint a nép emberét és mint nem zsidó származású pártembert. Szuszlov kiemelte, hogy túl sok a zsidó a magyar vezetésben, kifejezve azt az SZKP-ben akkor uralkodó véleményt, hogy ha „nemzeti káderekkel” erősítik a magyar pártvezetést, le lehet szerelni a fokozódó belpolitikai elégedetlenséget Magyarországon.

Szuszlov október 24–31. között, majd novemberben újra Magyarországon járt, más szovjet vezetőkkel együtt, és fontos szerepe lehetett a szovjet álláspont alakulásában.

• Közlemény a Kommunista és Munkáspártok Tájékoztató Irodájának értekezletéről. M. Suslov, P. Togliatti, Gheorghe Gheorghiu-Dej beszámolói; MDP, Bp., 1949
• A magyar eseményekről. Részlet Szuszlov elvtárs beszédéből; s.n., s.l., 1956
• Beszéd a Szovjetunió Kommunista Pártja 20. kongresszusán. 1956. február 16.; Politikai Kiadó, Bukarest, 1956
• A kiváló leninista forradalmár. Georgi Dimitrov születésének 90. évfordulójára / M. Szuszlov: A kommunista világmozgalom kimagasló személyisége / B. Ponomarjov: G. Dimitrov eszmei hagyatéka és a jelenkor; Novosztyi, Moszkva, 1972

• Ez a szócikk részben vagy egészben a Mikhail Suslov című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

• Суслов Михаил Андреевич (orosz nyelven). Nagy szovjet enciklopédia. . (Hozzáférés: 2012. november 12.)
• SAMIZDAT DOCUMENT ON SUSLOV'S ROLE IN LITHUANIA (angol nyelven). lituanus.org. . (Hozzáférés: 2012. november 12.)
• Kun Miklós: Egy hónappal a fegyveres beavatkozás előtt (angol nyelven). Beszélő. (Hozzáférés: 2012. november 12.)