A mai cikkben a Krassó György lenyűgöző történetét tárjuk fel, amely téma minden korosztály figyelmét felkeltette, és az évek során vita és tanulmányozás tárgya. A Krassó György eredetétől a modern társadalomra gyakorolt hatásáig kitörölhetetlen nyomot hagyott a történelemben. Részletes és mélyreható elemzéssel igyekszünk megérteni a Krassó György jelentőségét és hatását az élet különböző területein, valamint a mai napig tartó jelentőségét. Felfedezzük, hogy a Krassó György hogyan alakította hiedelmeinket, értékeinket és a körülöttünk lévő világgal való interakcióinkat, és hogyan marad továbbra is fontos és jelentős téma ma is. Csatlakozzon hozzánk ezen a felfedező és elmélkedő utazáson a Krassó György-ről, egy olyan alakról vagy témáról, amely továbbra is felkelti az érdeklődést és a kíváncsiságot.
Krassó György | |
![]() | |
Élettársával, Háy Ágnes filmrendezővel otthonukban[1](1984) | |
Született | Krassó György János 1932. október 19. Budapest |
Elhunyt | 1991. február 12. (58 évesen) Budapest |
Beceneve | Krassó Gyuri |
Állampolgársága | magyar |
Nemzetisége | magyar |
Házastársa | Háy Ágnes |
Foglalkozása | közgazdász |
Tisztsége | pártelnök (1989 – 1991. február 12., Magyar Október Párt) |
Iskolái | Budapesti Corvinus Egyetem |
Halál oka | szívinfarktus |
Sírhelye | |
![]() A Wikimédia Commons tartalmaz Krassó György témájú médiaállományokat. | |
Krassó György János, közkeletű becézős formában Krassó Gyuri (Budapest, 1932. október 19. – Budapest, 1991. február 12.) a szocializmus értelmiségének közismert ellenzéki szereplője, 1986-tól a Szabad Európa Rádió munkatársa.
Zsidó származású, kommunista érzelmű, értelmiségi családban született.[3]
Négy elemi osztályt végzett (1939–1943), a budapesti Trefort utcai Gimnáziumban (1943–1948), a Kölcsey Ferenc Gimnáziumban tanult (1948–1949). Tanulmányait megszakítva a Csepeli Vas- és Fémművek (ill. későbbi nevén a Rákosi Mátyás Vas- és Fémművek) Gépgyárában ipari tanuló (1949–1951), horizontál-esztergályos képesítést szerzett (1951), egyúttal ipari tanulóként beiratkozott a Jedlik Ányos Dolgozók Gimnáziumába (1951-ben érettségi vizsgát is tett).
Középiskolai tanulmányainak befejezése után a Magyar Közgazdaság-tudományi Egyetemen, ill. az MKKE Statisztika Szakán tanult (1951–1955), államvizsgái előtt kizárták az egyetemről (igazolatlan óramulasztásai, engedély nélküli munkavállalása és „destruktív” nézetei miatt, 1955. ápr. 12.). Az MKKE-n Berend T. Iván rektor támogatásával közgazdász okl. szerzett (1976), doktorált (1977). 1947–1953 között a Magyar Kommunista Párt tagja volt, ahová korengedménnyel lépett be. Gimnáziumi tanulmányait megszakítva, 17 évesen a csepeli vasgyárban kezdett el dolgozni, ahol 1951-ben horizontál-esztergályos oklevelet szerzett, amivel 1951-től a budapesti Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetemen munkásfiatalként tanulhatott tovább (munkája mellett a dolgozók gimnáziumában le is érettségizett 1951-ben). 1955-ben, az államvizsgái előtt önálló politikai véleménynyilvánításai és rendszeres hiányzásai miatt, több fegyelmi után kizárták az egyetemről.[4] Csak később, 1976-ban engedélyezték számára, hogy diplomáját megszerezze. 1977-ben doktorált közgazdaság-tudományból.
Szülei: Krassó Dezső (Selénd, 1893. aug. 16. – Bp., 1971. ápr. 3.; Temetés: 1971. ápr. 13. Rákoskeresztúr) jogász, ügyvéd, a Külügyminisztérium Nemzetközi Jogi Osztályának vezetője (1945–1949), nyugdíjazása után, a Magyar–Szovjet Társaság nyelvtanára, Szőke Katalin (Bp., 1904. dec. 1. – Bp., 1982. jan. 17.; Temetés, hamvasztás utáni búcsúztatás: 1982. febr. 23. Rákoskeresztúr), a Ganz-kapcsológyár technológusa, akik 1929. december 7-én kötöttek házasságot Budapesten.[5] Krassó Dezső testvére: Rosskopf Béláné Krassó Edit. Az 1956-os forradalomban részt vett a Rádió ostromában, majd a fegyveres és az illegális ellenállásban, valamint haláláig a különböző ellenzéki mozgalmakban. 1957-ben tízévi börtönbüntetésre ítélték, de 1963-ban amnesztiával szabadult. Emigrációjáig rendőri felügyelet alatt állt.
Előadója volt az 1980 körül működő „repülő egyetem”-nek, a Hétfői Szabadegyetemnek, 1981-ben 10 embert beidéztek, miután a szabadegyetemen megemlékezést szervezett a forradalomról.
1982-ben „Magyar Október” névvel saját szamizdatkiadót hozott létre. 1984-ben rendőrhatósági megrovásban részesítették.
Dr. Krassó Györgynek az 1956-os ellenforradalmi eseményekről, a Magyar Népköztársaság alkotmányos rendje elleni gyűlöletkeltésre alkalmas nyilatkozatát a Szabad Európa Rádió két részben, 1984. január 26-i és február 1-ji Kommentár nélkül c. adásában sugározta.Nevezett a nyilatkozat írott változatán módosításokat eszközölt, és a műsor szerkesztőjéhez, Kasza Lászlóhoz több csatornán keresztül is eljuttatta azt. A SZER adásában már a korrigált szöveg hangzott el.
Dr. Krassó György cselekményével a Btk. 269. § (1) bek. b) pontjába ütköző és a (3) bek. szerint minősülő (tehát nagy nyilvánosság előtt elkövetett és három évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő – a szerk.) közösség megsértése bűntettét valósította meg.
A gyanúsított az eljárás során beismerő vallomást tett. Személyi körülményeire – büntetlen előéletűnek minősül, beteg, rokkantsági nyugdíjas – és az ügy tárgyi súlyára tekintettel a megrovás (Btk. 71. § – a szerk.) megalapozott és elkövetésével arányban álló. A nyomozás megszüntetése az előzőek alapján indokolt. Felhívom azonban dr. Krassó György figyelmét, hogy tartózkodjon bűncselekmény elkövetésétől, tartsa tiszteletben a Magyar Népköztársaság törvényeit.
Budapest 1984. június 15.
1985-ben Londonban meglátogatta haldokló bátyját – ekkor kért és kapott menedékjogot Nagy-Britanniában. A Szabad Európa Rádiónak és a BBC-nek dolgozott. Csak 1989-ben, Nagy Imre és mártírtársainak újratemetésére tért vissza Magyarországra, de – Bokros Péter emlékezése szerint – csak egy súlyos csalódással lett gazdagabb (ld. itt). Megalapította a Magyar Október Pártot, amelynek a választáson való indulását a hatóságok adminisztratív úton akadályozták meg, ezáltal nem volt esélye, hogy bejuthasson a Parlamentbe, illetve az 56-os Szövetséget, amely 1990. május 20-án lett bejegyezve és annak első elnöke. 1991-ben, alig 58 éves korában szívinfarktusban halt meg, temetésén Göncz Árpád és Wittner Mária mondott beszédet.
Testét 1991. március 11-én kívánságának megfelelően az Új köztemetőben helyezték nyugalomra. 2014-ben exhumálták, majd a Fiumei úti sírkertben díszsírhelyen, zárt körű részvétellel újratemették (57-D-1-1/A).[6][7]