Jurij Vlagyimirovics Andropov | |
Az SZKP KB főtitkára | |
Hivatali idő 1982. november 10. – 1984. február 9. | |
Előd | Leonyid Brezsnyev |
Utód | Konsztantyin Csernyenko |
Katonai pályafutása | |
Csatái | német–szovjet háború |
Született | 1914. június 15. Naguckoje, Orosz Birodalom |
Elhunyt | 1984. február 9. (69 évesen) Moszkva, Szovjetunió |
Sírhely | Temető a Kreml falánál |
Párt | Szovjetunió Kommunista Pártja (SZKP) |
Házastársa |
|
Gyermekei | Igor Jurjevics Andropov |
Foglalkozás | mérnök |
Iskolái |
|
Halál oka | veseelégtelenség |
Vallás | nincs (ateista) |
Díjak |
|
Jurij Vlagyimirovics Andropov aláírása | |
A Wikimédia Commons tartalmaz Jurij Vlagyimirovics Andropov témájú médiaállományokat. |
Jurij Vlagyimirovics Andropov (oroszul: Ю́рий Владимирович Андропов; Naguckoje, 1914. június 15. – Moszkva, 1984. február 9.) orosz nemzetiségű szovjet politikus, a Szovjetunió Kommunista Pártja (SZKP) főtitkára 1982. november 12-étől 15 hónappal később bekövetkező haláláig.
Andropov a cári Oroszország Sztavropoli kormányzóságában, Naguckoje sztanyicán (kozák falu) született, apja Vlagyimir Andropulo (később Andropov) vasúti hivatalnok, édesanyja Jevgenyija Flekenstejn volt. Rövid ideig a ribinszki folyamhajózási technikum hallgatója volt, majd 1930-ban belépett a Komszomolba. 1939-ben lépett be a Kommunista Pártba, 1940–1944 között a Karél–Finn SZSZK Komszomol szervezetének első titkára volt. A második világháborúban Andropov a partizánmozgalomban harcolt, majd a háború után, 1951-ben került Moszkvába, a Párt Főtitkárságára. 1954-ben kinevezték Magyarországra szovjet nagykövetnek. Andropov volt az egyik felelőse annak a szovjet döntésnek, hogy 1956-ban a szovjet csapatok megszállták Magyarországot.
Moszkvába való visszatérése után Andropov az SZKP Központi Bizottsága Szocialista Országok Együttműködési Főosztályát vezette (1957–1967), közben 1962-ben, Mihail Szuszlov utódjaként, tagja lett az SZKP KB Titkárságának. 1967-ben kinevezték a KGB parancsnokának, ezt a beosztást egészen 1982-ig töltötte be. 1973-ban Andropov az SZKP KB Politikai Bizottságának teljes jogú tagja lett.
Néhány nappal Brezsnyev halála után, 1982. november 10-én, mindenki meglepetésére Andropovot választották az SZKP főtitkárává, a biztos befutónak tartott Konsztantyin Csernyenko helyett. Ő volt az első olyan KGB-elnök, akiből pártfőtitkár lett. A Nyugat tartózkodással fogadta megválasztását, tekintettel a KGB élén végzett tevékenységére, valamint 1956-os magyarországi szerepére.
Rövid vezetői időszaka során Andropov kísérletet tett a gazdaság helyzetének javítására és a korrupció visszaszorítására. Anti-alkoholista kampánya, valamint a munkafegyelem javítására tett kezdeményezései szintén igen emlékezetesek. Mindkét kampányt a szovjetekre jellemző adminisztratív eszközökkel hajtotta végre, egy kicsit a sztálini időket idéző szigorúsággal.
A külpolitikában nem ért el különösebb eredményt – folytatódott az afganisztáni háború. Főtitkársága alatt romlottak a Szovjetunió és az Egyesült Államok kapcsolatai. Bár több, nagy horderejű ajánlást is tett, köztük a középhatótávolságú nukleáris fegyverek számának jelentős csökkentésére és Ronald Reagan amerikai elnökkel való csúcstalálkozóra, ezek a javaslatok süket fülekre találtak a Reagan- és a Thatcher-kormányoknál. A hidegháborús feszültséget tovább növelte az az incidens, amikor szovjet vadászgépek lelőtték a Korean Air Lines (KAL) 007-es számú járatát, amely 1983. szeptember 1-jén a Szovjetunió légterében, Szahalin szigete fölött repült, valamint az amerikaiak döntése, amely szerint Pershing II rakétákat telepítettek Európa területére. 1983 novemberében a Szovjetunió felfüggesztette az Európába telepített közepes hatótávolságú ballisztikus rakéták korlátozásáról szóló szovjet-amerikai tárgyalásokat.
Emlékezetes az a cselekedete, amikor főtitkársága idején válaszolt egy amerikai gyermek, Samantha Reed Smith levelére, és meghívta őt a Szovjetunióba. A látogatás eredményeként a kislány jól ismert békeaktivista lett.
Andropov több hónapos betegség után, 1984. február 9-én halt meg veseelégtelenségben, utódja Konsztantyin Usztyinovics Csernyenko lett. Moszkvában, a Kreml fala melletti temetőben temették el.
Andropov hagyatékát mind a történészek, mind a média a mai napig élénken vitatják, Oroszországban is és a határain túl is.
Andropovot magyarországi keménysége, valamint a KGB élén eltöltött hosszú vezetői időszaka alatt elkövetett megtorlások és intrikák ellenére, számos történész és elemző humánus reformernek tartja. Általánosságban mindenképpen úgy értékelték, hogy sokkal inkább a fokozatos és konstruktív reformok híve volt, mint Gorbacsov; sokan teszik fel komolyan azt a kérdést, hogy vajon Andropov megreformálhatta-e volna a Szovjetuniót olyan módon, hogy az néhány éven belül ne jusson el a teljes felbomlásig.
Főtitkárként eltöltött rövid ideje, amelynek nagy része ráadásul igen törékeny egészségi állapotban zajlott, nem hagy konkrét jelzéseket az elemzőknek arra nézve, hogy mi lett volna, ha a vezetői időszaka tovább tart.
1956-os forradalom | |||||||
---|---|---|---|---|---|---|---|
Előzmények | |||||||
Események |
| ||||||
Szervezetek, pártok | |||||||
Személyek |
| ||||||
Kormányok |
| ||||||
Egyéb |
|
A Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnökségének elnökei | ||
---|---|---|
Kalinyin • Svernyik • Vorosilov • Brezsnyev • Mikojan • Podgornij • Brezsnyev • Kuznyecov (ügyvezető) • Andropov • Kuznyecov (ügyvezető) • Csernyenko • Kuznyecov (ügyvezető) • Gromiko • Gorbacsov |
Nemzetközi katalógusok |
---|