Hajdúböszörmény

Megjelenés áthelyezés az oldalsávba elrejtés
Ez a szócikk vagy szakasz lektorálásra, tartalmi javításokra szorul. A felmerült kifogásokat a szócikk vitalapja részletezi (vagy extrém esetben a szócikk szövegében elhelyezett, kikommentelt szövegrészek). Ha nincs indoklás a vitalapon (vagy szerkesztési módban a szövegközben), bátran távolítsd el a sablont!
Csak akkor tedd a lap tetejére ezt a sablont, ha az egész cikk megszövegezése hibás. Ha nem, az adott szakaszba tedd, így segítve a lektorok munkáját!
Hajdúböszörmény
Hajdúböszörmény címere
Hajdúböszörmény címere		 Hajdúböszörmény zászlaja
Hajdúböszörmény zászlaja
Becenév: A Hajdúk fővárosa
Közigazgatás
Ország Magyarország
RégióÉszak-Alföld
VármegyeHajdú-Bihar
JárásHajdúböszörményi
Jogállásváros
PolgármesterKiss Attila (Fidesz-KDNP)
Irányítószám4220
Körzethívószám52
TestvértelepüléseiLista
Népesség
Teljes népesség29 574 fő (2023. jan. 1.)
Népsűrűség83,48 fő/km²
Földrajzi adatok
Terület370,76 km²
IdőzónaCET, UTC+1
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 47° 40′, k. h. 21° 31′47.666666666667, 21.51666666666747.666667°N 21.516667°EKoordináták: é. sz. 47° 40′, k. h. 21° 31′47.666666666667, 21.51666666666747.666667°N 21.516667°E
Hajdúböszörmény (Hajdú-Bihar vármegye) Hajdúböszörmény Hajdúböszörmény Pozíció Hajdú-Bihar vármegye térképén
Hajdúböszörmény weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Hajdúböszörmény témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség
A város történelmi címere Bodaszőlő címere

Hajdúböszörmény város Hajdú-Bihar vármegyében; a Hajdúböszörményi járás székhelye. A megyeszékhely után a megye második legnépesebb települése, területi kiterjedés szerint pedig az egész országban a negyedik legnagyobb. A Hajdúság tájegységnek a legnagyobb települése, nevezik a „hajdúk fővárosának” is.

Fekvése, földrajza

Hajdúböszörmény mai nagy kiterjedésű határával együtt az Alföld, közelebbről a Tiszántúl egyik jellegzetes települése, olyan város a Nyírség és a Hajdúság találkozásánál, amely megjelenésében ma is hordozza történetiségét. Határa észak felől Hajdúnánással és Hajdúdoroggal, északkelet felől Téglással, kelet felől Hajdúhadházzal, dél felől Józsával, nyugat felől Balmazújvárossal, északnyugat felől pedig Görbeházával érintkezik. Területe 311 négyzetkilométer azaz 31 078 hektár, tehát mintegy 58 000 kataszteri hold; jelenlegi nagysága hosszas történeti folyamat eredményeként alakult ki. Fontosabb külterületi lakott helyei: Bodaszőlő, Nagy-Bocskai szőlőskert, Kis-Bocskai szőlőskert, Pród, Rét, Telekföld, Vid, Zelemér.

Hatalmas kiterjedésű területe természetesen nem rendelkezik egyforma talajadottságokkal. A határ keleti részébe benyúlik a Nyírség homokos talaja, nyugaton viszont a feketeföld a jellemző, amelynek egyes részein szikes területek is találhatók. A határ homokos, keleti részén terülnek el a város szőlőskertjei, s itt jelentős nagyságú erdő is van, míg a nyugati részén, a Keleti-főcsatornán túl a mélyfekvésű részek, agyagtalaj és szikes területek, vízfolyások, vízállások, gyepterületek és ligeterdős jellemzőek. A város körül a legjobb mezőségi vályogtalaj helyezkedik el, amelyen kimagasló terméseredményeket érnek el.

A határ nyugati részének tengerszint feletti magassága 100-110 méter, míg a keleti felén egyes dombok meghaladják a 160 métert is. A szép számmal található kisebb kiemelkedéseket, domborulatokat a környékbeli népnyelv laponyagnak nevezi. Nagyobb természetes folyóvize nincs, déli és nyugati részen azonban több kisebb vízfolyás található, mint a Zelemér-ér, a Gát-ér, a Brassó-ér, a Döglő-ér vagy a Horgas-ér. A Réten és Nagypród szélén halad kanyargós folyással a Kadarcs, Viden és a őródi legelőn a Vidi-ér, a Süldős-ér, a Dedő-ér és a Szőke-ér.

A város határában ered a Hortobágy folyó is, amely a Rétet és a Bagotát érintve folyik át a balmazújvárosi határba. A Hortobágy mellékvize az ugyancsak itt eredő Hollós-ér. Állóvizei jelentéktelenek, jórészt szikes tavacskák, mint a Kerek-Kaján szik, a Csukás-tó és Ludas-tó. Az egyik ilyen szikes tó mellett Viden régebben környék szerte ismert fürdő működött.

Megközelítése

Legfontosabb közúti megközelítési útvonala a 35-ös főút, mely a központja déli részén halad át, ezen közelíthető meg Debrecen és Miskolc felől is. A környező települések közül Balmazújvárossal a 3318-as, Hajdúszoboszlóval a 3319-es, Hajdúdoroggal a 3502-es, Hajdúhadházzal a 3507-es, Újfehértóval pedig a 3509-es út köti össze. Hajdúvid és Hajdúhadház között a 3506-os út húzódik, nyugati határszélét pedig érinti még a Balmazújváros-Hajdúnánás közti 3323-as út is. Hajdúvid főutcája a 3502-es útból kiágazó 35 101-es, Bodaszőlőé pedig a 35-ös főútból kiágazó 35 102-es számú mellékút.

Budapest és az ország távolabbi részei felől a leginkább kézenfekvő megközelítési útvonala az M35-ös autópálya, melynek két csomópontja és egy pihenőhelye is van a határai között: a csomópontok egyike a 3318-as út keresztezésénél létesült, a városközponttól alig 3 kilométerre délnyugatra, a másik pedig a nyugati város határszélén, a sztráda és a 3323-as út találkozásánál.

A hazai vasútvonalak közül a MÁV 109-es számú Debrecen–Tiszalök-vasútvonala érinti, amelynek három megállási pontja is van itt. Debrecen felől sorrendben:

Településszerkezete

Hajdúböszörmény híres, körkörös település-szerkezetét sokáig egyedinek tartották, ma már azonban tudjuk, hogy az ólas-kertesnek, kertesnek vagy kétbeltelkesnek nevezett településtípus nemcsak valamennyi hajdúvárosra jellemző, hanem általában alföldi mezővárosainkra is. E településtípus felfedezése, tudományos bizonyítása Györffy István néprajztudós nevéhez fűződik, s ezt első ízben Hajdúböszörmény esetében írta le.

Az 1782-es várostérkép már a kész, kialakult kétbeltekes városszerkezetet mutatja, amelynek legfőbb jellegzetessége az elliptikus, majdnem kör alakú belső városmag sűrű beépítettsége, amelyet széles sávban ugyancsak körkörös formában kertségi övezet vesz körül. A belső magot nagyjából észak-dél és kelet-nyugat irányban két-két jól felismerhető utca majdnem egyenlő részre osztja, amely a kertségi övezetben is folytatódik. A négy égtáj irányába vezető utca – amelynek Debrecen, Hadház, Balmazújváros és Nánás irányába vezetnek – már a hajdúk idetelepülése előtt is megvoltak. Ezt bizonyítja az is, hogy az 1580-as dézsmajegyzék a város négy utcáját említi, az Erdő utcát, a Rác utcát, a Debrecen utcát és az Egyház utcát, amelynek alapján ma is jól rekonstruálható a várost ma is negyedelő négy főútvonal, a Kossuth utca, Petőfi utca, az Újvárosi utca és a Nánási utca, amelynek szerepét azonban a Dorogi út vette át.

Ezenkívül a belső városmagban íves vonalvezetésű utcák találhatók, amelyek a város térbeli központját megközelítőleg körkörösen veszik körül, amelyek keletkezése összefüggésbe hozható a város térbeli növekedésével. Mindez azt bizonyítja, hogy a négy keresztutca által negyedelt település szerkezete már a hajdúkorszak előtt kialakult. Újabban egyértelműen bebizonyosodott, hogy a városa hajdúk idetelepülte előtt (1609) nem volt lakatlan hely, tehát a település-szerkezetet is örökölniük kellett. Kétségtelen azonban, hogy azon katonai szerepüknek megfelelően változtattak, s kettős, katonai-polgár funkcióval látták el. Ennek megfelelően a város szerkezete három tagolást mutat.

Belsejében – akárcsak a hajdúvárosokéban általában – a templomerőd állott, amely ugyan középkori előzményekre megy vissza, de a hajdúkorban kifejezetten védelmi funkciót kapott, s a templomtól különállóan épült. Ilyen őrtorony volt a szalontai csonkatorony, s ilyen volt a hajdúböszörményi református templom tornya is, amely eredetileg külön állt magától a templomtesttől. A toronynak a vigyázó őr számára körös-körül valamikor sétálója volt. A templom szolgált a védők számára utolsó menedékül, ezért lőréses, erős fallal vették körül. A kerítés (erődfal) maga négyszögletű volt, fala kb. egy méter vastag és két és fél méter magas lehetett. Három kapu volt dél, kelet és nyugati irányban, 1791-ben új kaput vágtak rajta észak felé. A régi térképeken látható, hogy a „kerítés” északkeleti sarkán kis bástya állott, amely puskaporos torony is volt. A kerítést és a tornyot a gimnázium építésekor – 1864-ben – elbontották.

A belváros utcái – különösen a kertséghez viszonyítva – rendkívül szűkek, s itt eredetileg csak a lakóházak állottak, hiszen kerített városról volt szó, ahol a védelmi funkció miatt nem kaphattak helyet a nagy kiterjedésű kertek. A belsővárost természetesen megerősítették, árokrendszerrel és palánkkal vették körül, amelyen a négy sugárútnak megfelelően négy kapu vezetett Dorog-Nánás, Hadház, Debrecen és Újváros irányába. A palánk „hajdúpalánk” karbantartása és a kapuk őrzése rendkívül fontos volt, annak esetleges elhanyagolását szigorúan büntették. Az árokrendszer mellett, amely körkörösen vette körül a várost, alakult ki az árokalja, amely mintegy átmenetet képzett, kertségi övezet és a belváros között.

Árkon túli kertségi övezetnek ugyanis kettős funkciója volt. Egyrészt gazdasági, mert itt tartották az állatokat, ez volt a mezőgazdasági munkák színtere, s esetleg veteményes veteményeskerteknek is helyt adott. Eredetileg itt lakóházak nem állhattak. Másrészt védelmi, mert a kertségi övezetet is megerősítették, s ez volt a hajdúváros első védelmi övezete. Minden beltelekhez tartozott a kertségi övezetben egy-egy kert, tehát egy-egy hajdúbirtokosnak tulajdonképpen két beltelke volt, ezért is nevezzük ezt a településtípust kétbeltelkesnek, s mivel itt állottak az ólak is, gyakran ólas-kertes településnek.

Az egykori belváros árokrendszere mentén alakult ki az úgynevezett kiskörút, a régi kertség övezetének külső peremén pedig az úgynevezett nagykörút, amely az eredeti városszerkezet külső határát jelentette. A körút túloldalán (új sor) létrejött csatlakozó településtömbök a városszerkezet eredeti szerves fejlődési lehetőségeinek a végét jelentették, amely a századfordulón már teljesen kialakult formát mutat.

A népesség felduzzadása miatt hamarosan benépesültek a városhoz közel fekvő szőlőskertek, nagyrészt a filoxéra pusztítása miatt is. Ugyanerre a sorsra jutottak a gazdáknak kiosztott lucernás- és zaboskertek. Ezek a kertek (Középkert, Vénkert, Zaboskert, Észak- és Déli Lucernás) ma már a belterület szerves részét képezik, de az eredeti település- szerkezettől idegenek.

Története

A terület az őskor óta lakott. A Hajdúsági Múzeum népvándorláskori leleteket őriznek.

A város határnevei eleven történelemkönyvként tükrözik a környék egykor volt településszerkezetét, a hajdani vízviszonyokat s a hajdúváros határhasználati rendjét. Így például virágzó középkori falvak voltak Vid, Zelemér, Pród és Bagota, de ebbe a körbe sorolható a Hetven és Salamon határnév is. A határhasználat rendjét őrzi a Telekföld, a keleti csordanyomás, a nyugati csordanyomás, s a hajdani vízviszonyokra utal a Gátmegett határnév és a Rét is, amely az árvízrendezés előtt valóban vízjárta terület volt.

Hajdúböszörmény neve a történeti forrásainkban először 1248-ban Nagyböszörmény bukkan fel, természetesen a hajdú előtag nélkül. Első említésénél azonban sokkal régebbi múltra tekinthet vissza, amely tényt a város neve bizonyítja elsősorban. A böszörmény ugyanis a régi magyar nyelvben közszó volt, s muszlim vallású, valószínűen bolgár-török etnikumú népelemet jelentett. Az izmaeliták vagy böszörmények tevékenységét ismerve erősen valószínűsíthető, hogy településünk már a fejedelemség korában, s majd Árpád-házi királyaink alatt fontos kereskedelmi központ lehetett. A Váradi regestrumból ismert, hogy a nyíri izmaeliták egyik faluja pontosan a mai hajdúböszörményi határ területén fekvő Salamon volt. A böszörmények a tatárjárás után tűntek el történelmünk színpadáról, s minden bizonnyal ekkor településünk is elpusztult.

Nemsokára azonban hamarosan újra kellett élednie, mert 1325-ben már számottevő helyként bukkan elénk. Ekkor már heti vására volt. A régi böszörmény lakossága azonban egy elpusztult, vagy pedig beolvadt a többségben lévő magyar és keresztény népességbe. Böszörmény mezővárosi rangját (oppidum) Zsigmond uralkodása alatt (1410) kapta, s e kiváltságolással végérvényesen kiemelkedett a környék jobbágyfalvainak tömegéből. A debreceni uradalom részeként került Böszörmény Zsigmond adományából Brankovics György szerb despota földesuraság alá. A Brankovics birtokok elkobzása után a Hunyadi család tulajdonába került, s a debreceni uradalom részeként a birtokigazgatásban fontos alközpont szerepét töltötte be. Minden jel szerint erre az időre a város híres településszerkezete – amelynek alapján két keresztutca képezi – már lényeges vonásaiban kialakult.

A hajdú előtagot a város a hajdúkról kapta, akik támogatták Bocskai István szabadságharcát. Bocskai nekik adományozta Kálló várost, ahol azonban nem tudtak letelepedni. 1609-ben Báthory Gábor Böszörményben telepítette le a hajdúkat, ők hozták létre a Hajdúkerületet a hat hajdúvárossal, amelynek Hajdúböszörmény lett a székhelye. Ez közigazgatási egységként 1876-ig állt fenn, ekkor alakult meg Hajdú vármegye.

A város mindkét világháborúban sokat szenvedett, főleg a második világégés során, amikor a szövetséges gépek bombázták a város repterét is.

Címere

Hajdúböszörmény, az egykori kiváltságolt Hajdúkerület központja nem szerepel Bocskai István kiváltságlevelében, amelyben az erdélyi fejedelem földdel és nemesi szabadságjogokkal ruházta fel azt a 9254 hajdúvitézt, akik a szabadságharcot (1604–1606) győzelemre vitték. Az 1605. dec. 12-én kiállított kiváltságlevelében szerepel viszont Kálló városa, amely végül nem lett hajdúváros. Böszörménybe ugyanis Bocskai hajdúvitézei a Báthory Gáborral történt egyezmény után 1609-ben telepedtek le.

A címerképe gyakorlatilag azonos a hajdúk közös címerével. Égszínkék alapú, tojásdad pajzson nyakát fejére tekető sárkánykígyó látható hasán vörös kereszttel. Ez a motívum – az adománylevél szavai szerint – Bocskai és a hajdúk szövetségére utal, a sárkánykígyót a fejedelem ugyanis saját nemzetiségi címeréből ajándékozta a hajdúvitézeknek, s végső fokon a Báthory címer motívumára vezethető vissza.

A címert a város egészen 1944-ig hivatalosan is használta pecsétnyomóin, s bár az 1970-es években azt felelőtlen módon megváltoztatták, újabban hivatalosan is visszaállították jogaiba. A címer legrégibb, színesen megfestett ábrázolása 1793-ból való, s eredetileg a Bocskai téri református templom kazettás mennyezetét díszítette, ma pedig a templom falán található. Ugyancsak 18. századi az a nagyméretű festett címer is, amely a Hajdúsági Múzeum tulajdona.

Közélete

Polgármesterei

Időszak Polgármester Párt
1990–1994 Dr. Lázár Imre MDF
1994–1998 MDF-KDNP-Pofosz
1998–2002 FKgP-KDNP-MDF
2002–2006 Kathiné Juhász Ildikó Összefogás Városunk Lakóiért
2006–2010 Kiss Attila Polgári Szövetség
2010–2014 Fidesz
2014–2019 Fidesz-KDNP
2019–2024 Fidesz-KDNP
2024-től Göröghné Bocskai Éva BHO Egyesület

A 2019-es önkormányzati választás eredménye

Jelölt neve Jelölő szerv. Szavazatok száma Szavazatok aránya
Kiss Attila   Fidesz–KDNP 4883 61,65%
Erdős László DK – MSZP 1850 23,36%
Nagy Zoltán Mi Hazánk 1188 15%
Összesen 7921 100%
Párt Mandátumok Képviselő-testület
  Fidesz–KDNP 11 P                    
  DK – MSZP 1                      
Mi Hazánk 1                      
Jobbik 1                      
Civilek a Lakóhelyért Egyesület 1                      

Népesség

Népességváltozás

A népességének változása:

A népesség alakulása 1980 és 2023 között
Lakosok száma32 17730 82331 99331 72530 26730 11729 96229 37429 574
198019902001201120192020202120222023
Adatok: Wikidata

Etnikumok

2001-ben a város lakosságának 99%-a magyar, 1%-a cigány nemzetiségűnek vallotta magát.

A 2011-es népszámlálás során a lakosok 85,8%-a magyarnak, 2,2% cigánynak, 0,2% németnek mondta magát (14,1% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál).

2022-ben a lakosság 92,2%-a vallotta magát magyarnak, 3% cigánynak, 0,2% németnek, 0,1% ukránnak, 0,1% románnak, 2,2% egyéb, nem hazai nemzetiségűnek (7,7% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál).

Vallási megoszlás

2011-ben a vallási megoszlás a következő volt: római katolikus 4%, református 26,8%, görögkatolikus 4,5%, felekezeten kívüli 36,6% (25,7% nem válaszolt).

2022-ben vallásuk szerint 23,8% volt református, 4,7% görög katolikus, 3% római katolikus, 1,8% egyéb keresztény, 0,1% evangélikus, 30,7% felekezeten kívüli (35,6% nem válaszolt).

Nevezetességei

A Hajdúkerületi székház (Kossuth u. 1.)

A legújabb történeti kutatások eredményeként ma már pontosan tudjuk az épület belső termeinek, folyosóinak funkcióit. A műemlékileg legértékesebb részben a Hajdúsági Múzeum állandó régészeti, néprajzi, művészeti és történeti kiállítása látható. A Bocskai téri részben a városi bíróság működik. Magát az épületet három fázisban építették, bővítették funkciójának, illetve a pénzügyi keretet szabta határnak megfelelően. A közelmúltban a teljes műemléki felújítás régi pompájában állította vissza az épületet. Maga a ház a múzeum egyik legbecsesebb és legféltettebb műtárgya is egyben. Belépve az épületbe boltíve, árkádos, rendkívül hangulatos, a valamikori „kocsibejárónál” a kapualjnál állunk meg. Mint említettük a Kerületház több fázisban épült. Az első 1762-65 között (hossztengelye a Bocskai térre néz) Jenovai János debreceni kőműves mester terve és kivitelezése alapján készült el. Ezen épületszárny alatt egy négy cellából álló feudális kori pincebörtön volt található, melyet mára statikai okokból betömtek. Az ilyen típusú börtönök, melyben a népballadákból is ismert egyik betyár, Angyal Bandi is raboskodott, az Alföldön igen ritka, Hajdú-Biharban pedig egyedi volt.

A következő építési szakasz, melyet a megnövekedett Hajdúkerületi feladatok is indokoltak, később került sorra. A bővítés tulajdonképpen már 1781-ben felvetődött, de a megvalósításra 1803-ban kerülhetett sor. Ekkor Rachbauer József debreceni építőmesterrel, a kor neves építészével kötöttek szerződést. Az építkezés idején 1805-ben Rachbauer megbetegszik, így a munkálatokat egy egri kőművesmester, Jarabin András veszi át. Az épület második szárnyát 1808augusztusában adták át.

Az épület harmadik építési szakaszát 1867-ben határozták el, mely a mai bírósági szárny (Bocskai tér felé) megépítését, illetve egy új, immár nem pincebörtön megépítését jelentette (A Hajdúkerület utca hossztengelyében). A terveket Balthazár János, hajdúkerületi mérnök készítette, a kivitelezés pedig Vecsey Imre debreceni építész feladata lett. A bővítést és az új szárnyat 1871-ben adták át. A Hajdúkerület megszűnése után (1876) a kerületi székház igen sok funkciót látott el. Működött itt rendőrség, bank, nyomda, tűzoltóság, úri kaszinó, bolt, fiú- és leánykollégium. Mára a múzeum méltó otthona. Az épület falán Széchenyi István születésének 200. évfordulója tiszteletére felavatott emléktáblán többek közt a következő szöveg olvasható: „A Hajdúkerület vendégeként – a Tisza szabályozás ügyeit intézve – e ház falai között időzött gróf Széchenyi István 1845-ben és 1846-ban.”

A 19. századbeli városrendezéskor alakult ki a mai főtér.

Bocskai tér: a várost négy sugárút szelte át; a mai főtéren tulajdonképpen ezek metszésében, kereszteződésében alakult ki. Városunk egyedi település-szerkezete mellett a főtér (mai nevén a Bocskai tér) is igen sajátos jelleggel bír. Jelesül: az alföld egyik legszebb és stílusjegyeit összevetve legegységesebb főterét csodálhatjuk meg. Mielőtt végig sétálunk a tér jeles épületei és szobrai előtt, néhány gondolattal a főtér kialakulásának főbb mozzanatait. A több évszázados fejlődés során elődeink több szempontot és funkciót is figyelembe vettek a tért ölelő épületek, azok „elrendezése” során. Figyelembe vették, hogy a tér váljon városias jellegűvé, itt kerüljenek elhelyezésre a közcélú épületek, a piactartás feltételeit is itt kívánták biztosítani. 1782, illetve 1837-ből származó városrendezési elképzeléseket felidézve láthatjuk, döntő volt a tér egységének esztétikumának megteremtése, funkciójának kialakítása a város hagyományainak figyelembe vétele. A XIX. század elejétől Baltazár János hajdúkerületi mérnök nagyvonalú elképzelései nyomán, melyhez nagyszerű segítőre és partnerre talált Sillye Gábor hajdúkerülti főkapitány személyében, egy sor változás történt a tér arculatán. Tulajdonképpen az 1910-es évekre a főtér a ma is látható látványt nyújtotta. E néhány gondolat után induljunk el első sétánkra. A Bocskai tér egyik meghatározó épülete volt a Hajdúkerülti székház, amely a városi bíróságnak, illetve a Hajdúsági Múzeumnak ad otthont. maga az épület a megye legrégibb középülete.

További látnivalók

Hajdúböszörmény, Bocskai István Gimnázium légifotón

Oktatás

Debreceni Egyetem Gyermeknevelési és Gyógypedagógiai Kar

A város legrégibb középiskolája a Bocskai István Gimnázium .

Közel nyolcvan éve a mezőgazdaság szolgálatában a Széchenyi István Mezőgazdasági és Élelmiszeripari Szakképző Iskola és Kollégium (www.hbmgi.hu)

1969 óta működik a Veress Ferenc Szakgimnázium és Szakközépiskola, amely 2015-től a Berettyóújfalui Szakképzési Centrum tagintézményeként működik.

A város életében fontos szerepet játszik a Napsugár Óvoda, melyben megvalósul az integrált óvodai nevelés továbbá a Csillagvár Óvoda, a Hajdúböszörményi Kincskereső Óvoda, a Debreceni Egyetem Gyakorló Óvodája és a Jó Pásztor Református Óvoda.

Egyetem

Debreceni Egyetem – Gyermeknevelési és Gyógypedagógiai Kar:

A kar története Jogelőd intézmények

Az 1970-es alapítást követően a Hajdúböszörményi Óvónőképző Intézet 1971. október 15-én kezdte meg működését azon a helyen, ahol jelenleg is működik karunk. A kapunyitástól kezdődően 1974-ig nem önálló intézményként, hanem a Nyíregyházi Tanárképző Főiskola tagozataként jegyezték. A teljes önállóságot története során két alkalommal is megszerezte az óvóképző.

1974-ben kivált a nyíregyházi főiskola intézményi struktúrájából és megkezdte 1986-ig tartó külön életét.

Ezt követően 1986 és 1990 között a felsőoktatás első integrációs hullámában a Debreceni Tanítóképző Főiskola részeként funkcionált. A rendszerváltást követő első évtizedben ismét teljes körűen gyakorolhatta függetlenségét a hajdúsági óvóképzés meghatározó intézménye. 1996-2003 között Wargha István nevét viselte. 2000-ben az egész országra kiterjedő integrációs folyamat részeként a Debreceni Egyetem részévé vált, s a "Debreceni Egyetem Hajdúböszörményi Pedagógiai Főiskolai Kar" nevet viselte több éven át. Az Emberi erőforrás tanácsadó mester szak indításának jogosultságával a kar új nevet kapott. 2009. január 1-jétől a kar neve: Debreceni Egyetem Gyermeknevelési és Felnőttképzési Kar.

Az óvodapedagógus-képzés kezdetei

Az 1971. októberi évkezdéskor mindössze 90 hallgatóval, 10 oktatóval és 9 óvónővel indult útjára karunk jogelődje. Ekkor még csak a jelenlegi főépületben és az ún. régi kollégiumban folyt a pedagógiai szakmai munka. Az óvóképző életében elengedhetetlen szerepet játszó gyakorló óvodák rendszere több lépcsőben került kialakításra: az első óvodai épületet már 1972 februárjában átadták, míg a második 1976 októberétől, a harmadik pedig 1980 augusztusától adott helyet a gyakorlati képzésnek.

Bővülő képzési kínálat

Az intézmény létrejöttekor csupán az óvodapedagógus (akkori meghatározással: óvónő) képzést tűzte ki célul. Az eltelt évtizedek alatt azonban igyekezett reflektálni azokra a társadalmi és szakmai változásokra, igényekre, melyek elsősorban a rendszerváltást követően befolyásolták a hazai felsőoktatást. Ennek megfelelően 1992-ben szociálpedagógusok képzése kezdődött meg, eleinte az óvodapedagógus – szociálpedagógus szakpár keretében, majd az évtized második felétől már önálló szakként is.

Újabb komoly előrelépés volt a művelődésszervező szak elindítása is 2004-ben, mely csak a szociálpedagógus szakkal együtt volt felvehető. Ez a képzés is népszerűnek bizonyult, így már – igaz más néven – 2006-tól önálló andragógia szakként is jelen van a képzési struktúrában. 2006 más szempontból is komoly változást hozott a kar képzési történetében, hiszen ekkor állt át a magyar felsőoktatás a kétszintű rendszerre (BA/MA), melynek eredményeképpen kialakult alapképzési szakok az alábbiak szerint alakultak: óvodapedagógia, szociálpedagógia, illetve andragógia. A csecsemő- és kisgyermekgondozó képzés pedig, mellyel immár a születéstől az időskorig terjedő ívét adja a képzési repertoár az érdeklődő hallgatóknak.

A képzés további két szintje is megjelent a karon: a felsőfokú szakképzés és a mesterképzés. 2009-ben indult el az első felsőfokú szakképzés (csecsemő- és gyermeknevelő-gondozó), majd még egy új szak is meghirdetésre került, az ifjúságsegítő. 2009-ben indult útjára az emberi erőforrás tanácsadó mesterszak.

Tudományos tevékenység, nemzetközi kapcsolatok

Az intézmény több mint három évtizedes története alatt számos tudományos-szakmai tanácskozás, konferencia helyszíne volt, ill. számos kötetet adott ki. A rendezvények közül néhány, a teljesség igénye nélkül:

Az elmúlt évtizedben igen jelentős volt karunk részéről a hazai- és nemzetközi pályázatokon való részvétel is. Mindezt a teljesség igénye nélkül az alábbi felsorolás tükrözi.

A helyben végzett oktatási és tudományos tevékenység mellett az intézmény folyamatosan törekedett nemzetközi szakmai kapcsolatainak szélesítésére is. Rövidebb-hosszabb ideig kapcsolatban állt többek között német (Gotha), észt (Tallin), finn (Siilinjärv), svéd (Malmö), holland (Vlissingen), szlovén (Maribor), romániai (Székelyudvarhely), és ukrajnai (Beregszász) rokon intézetekkel is. Az Erasmus program kapcsán pedig újonnan kerültünk kapcsolatba müncheni, plymouth-i, tallini, coimbrai és krakkói felsőoktatási intézményekkel is, amelyekkel hallgatói és oktatói cserét is bonyolítunk.

Híres szülöttei

Itt éltek

Képzőművészet

Hajdúböszörmény festészetéről

A XX. század elején kezdődött az önálló böszörményi festészet kialakulása. A korszak művészettörténetileg értékes, jellegzetes, sajátos, gazdag hagyománya teremtődött meg a táj, az Alföld piktúrájában. Az elmúlt századok művészete egyházművészeti tárgyakon, templombelsők díszítésén jelentkezett, és nem böszörményi művészek munkálkodása révén jött létre. A református templom Szentpéteri József készítette úrvacsora serlege, a görögkatolikus templom Szűts János festette ikonosztázionja, a római katolikus templom Martinelli Antal készítette márványszobrai.

A korábbi századokban nem éltek felsőt, iparművészek, szobrászok, grafikusok a városban. A századfordulót követően azonban gyökeresen megváltozott a helyzet. Termette és vonzotta a város a festőtehetségeket. Volt idő – a harmincas években -, amikor egyszerre hat festőművész dolgozott a városban. Valóságos festőkolónia alakult ki.

A elején – 1909-ben – telepedett a városba az erdélyi származású fiatal rajztanár, Király Jenő. Maga is kitűnő akvarellista lévén – istápolta, művelte a tehetségeket. Majdnem minden e században alkotó művész tanítványa volt, kötődött hozzá, vagy hatása alatt dolgozott, szemléletét követte.

Király Jenő 1885–1958

Sepsiszentgyörgyről elszármazott családba született Kolozsvárott. Nagyváradon járt középiskolába, s a Képzőművészeti Főiskolát 1908-ban végezte el a nagy nevű akvarellfestő, Edvi Illés Aladár irányításával. Böszörményben letelepedve rövid idő alatt irányítója lett a város képzőművészeti életének. Rajztanfolyamokat, köröket szervezett a gimnáziumban, amelynek évtizedeken keresztül tanára volt.

Ő maga 1907-től szerepelt képeivel a Nemzeti Szalon, a Műcsarnok, az Ernst Múzeum kiállításain, Debrecenben, Hajdúböszörményben önálló tárlatokon mutatta be alkotásait. A kitűnő akvarellista szívesen festette a várost, az alföldi tájakat, az erdélyi hegyeket, a Balatont. Volt benne szociális érzékenység, kitűnő kompozícióteremtő készség; a színárnyalatok iránti finom érzék jellemezte a csendes, halk szavú, szelíd, nyugodt művészegyéniséget. Kampler Kálmán, Maghy Zoltán, Pálnagy Zsigmond, Veress Géza, Litkey György útnak indítója, ajánlattal írt Káplár Miklósról. Első emlékkiállítását 1959-ben a Hajdúsági Múzeumban rendezték, amely több munkáját őrzi.

Veress Géza (1899–1970)

Böszörményben született, iskoláit itt végezte. Együtt festegetett Maghy Zoltánnal, Kampler Kálmánnal. A háború után templomi freskókat, ikonosztázionokat festett és sok-sok tájképet a Tisza-mentén és Zemplénben. Számos országos kiállításon vett részt. Gyűjteményes tárlata volt Debrecenben és Hajdúböszörményben a hatvanas években. Művészi hagyatékának, jelentős része megtalálható a Hajdúsági Múzeumban. Testvére, Veress Ferenc a műszaki zseni, a világhírű feltaláló is festett, és több kiállítása volt, köztük Hajdúböszörményben.

Maghy Zoltán (1903–1999)

Hajdúböszörményben született. A gimnáziumban két tanártól kapott életre szóló ismereteket; a polihisztor Molnár Istvántól és a rajztanár, festőművész Király Jenőtől. A főiskolán Glatz Oszkár és Vaszary János tanítványa volt. Képei 1924 óta szerepelnek kiállításokon. A harmincas években a Hortobágyon dolgozik Káplár Miklós és Boromisza Tibor társaságában. Első önálló kiállítását 1926-ban rendezi Hajdúböszörményben. Emellett Debrecenben, Budapesten, Nyíregyházán és más városokban voltak tárlatai. Gyűjteményes kiállítását 1983-ban, életmű kiállítását 1988-ban rendezték meg Hajdúböszörményben. Rendszeres résztvevője az országos kiállításoknak Budapesten, Békéscsabán, Debrecenben, Hódmezővásárhelyen, Hatvanban. Külföldön Japánban, a Szovjetunióban, Lengyelországban, Romániában, a Német Szövetségi Köztársaságban és Franciaországban láthatták munkáit. Képei megtalálhatók a Nemzeti Galériában, a Déri Múzeumban, a Hajdúsági Galériában és magángyűjtőknél Kanadától Ausztráliáig.

Tanulmányúton járt Angliában, Franciaországban, Olaszországban, Szovjetunióban. Tagja a Művészeti Alapnak, a Magyar Képző- és Iparművészek Szövetségének, és alapító tagja a Hajdúsági Nemzetközi Művésztelepnek. 1973-ban és 1981-ben Káplár Miklós-emlékérmet kapott. 1978-ban a Debreceni Országos Nyári Tárlat díját, 1984-ben és 1986-ban a Hatvani Táj- és Arcképbiennálé bronz diplomáját, 1984-ben a Szolnoki Triennálé díját kapta meg. Hajdúböszörmény városáért, és a Bessenyei György-emlékplakett kitüntetések tulajdonosa. A Magyar Köztársaság Érdemrend Kiskeresztjének tulajdonosa. Festményein a hajdúsági táj és az alföldi festészet hagyományőrző jellege uralkodik. Formaadása, dekoratív jellegű színvilága sajátos karakterű festészetet mutat.

Testvérvárosok

Képek

Jegyzetek

  1. ↑ a b Hajdúböszörmény települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Nemzeti Választási Iroda, 2019. október 13. (Hozzáférés: 2024. május 18.)
  2. ↑ http://varos.harkany.hu/testvervarosaink/hajduboszormeny
  3. ↑ Magyarország helységnévtára (magyar és angol nyelven). Központi Statisztikai Hivatal, 2023. október 30. (Hozzáférés: 2023. november 5.)
  4. ↑ a b c d e f g h i j k l m n Hajdúböszörmény Városi útikalauz
  5. ↑ Hajdúböszörmény települési választás eredményei (magyar nyelven) (txt). Nemzeti Választási Iroda, 1990 (Hozzáférés: 2020. február 21.)
  6. ↑ Hajdúböszörmény települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 1994. december 11. (Hozzáférés: 2019. december 18.)
  7. ↑ Hajdúböszörmény települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 1998. október 18. (Hozzáférés: 2020. május 3.)
  8. ↑ Hajdúböszörmény települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 2002. október 20. (Hozzáférés: 2020. május 3.)
  9. ↑ Hajdúböszörmény települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 2006. október 1. (Hozzáférés: 2020. május 3.)
  10. ↑ Hajdúböszörmény települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 2010. október 1. (Hozzáférés: 2020. május 3.)
  11. ↑ Hajdúböszörmény települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Nemzeti Választási Iroda, 2014. október 12. (Hozzáférés: 2015. augusztus 30.)
  12. ↑ https://www.valasztas.hu/telepules-adatlap_onk2019?p_p_id=onkeredmenyadatok_WAR_nvinvrportlet&p_p_lifecycle=1&p_p_state=normal&p_p_mode=view&_onkeredmenyadatok_WAR_nvinvrportlet_tabId=tab2&_onkeredmenyadatok_WAR_nvinvrportlet_telepulesKod=030&_onkeredmenyadatok_WAR_nvinvrportlet_megyeKod=09&_onkeredmenyadatok_WAR_nvinvrportlet_vlId=294&_onkeredmenyadatok_WAR_nvinvrportlet_vltId=687&_onkeredmenyadatok_WAR_nvinvrportlet_jelolesTipus=1
  13. ↑ https://www.valasztas.hu/telepules-adatlap_onk2019?_onknavigacio_WAR_nvinvrportlet_formDate=32503680000000&p_p_id=onknavigacio_WAR_nvinvrportlet&p_p_lifecycle=1&p_p_state=normal&p_p_mode=view&_onknavigacio_WAR_nvinvrportlet__prpVlId=294&_onknavigacio_WAR_nvinvrportlet__prpVltId=687&_onknavigacio_WAR_nvinvrportlet__prpMegyeKod=09&_onknavigacio_WAR_nvinvrportlet__prpTelepulesKod=030&_onknavigacio_WAR_nvinvrportlet_settlement=Hajd%C3%BAb%C3%B6sz%C3%B6rm%C3%A9ny
  14. ↑ A 2001-es népszámlálás nemzetiségi adatsora
  15. ↑ Hajdúböszörmény Helységnévtár
  16. ↑ Hajdúböszörmény Helységnévtár
  17. ↑ Czellár – Somorjai i. m. 613. o.
  18. ↑ Czellár – Somorjai i. m. 612–613. o.
  19. ↑ Úti tippek, programok és szállásajánlatok Magyarország legnagyobb turisztikai portálján (hu-HU nyelven). www.itthon.hu. . (Hozzáférés: 2018. július 13.)
  20. ↑ Úti tippek, programok és szállásajánlatok Magyarország legnagyobb turisztikai portálján (hu-HU nyelven). itthon.hu. . (Hozzáférés: 2018. július 13.)
  21. ↑ www.bighb.sulinet.hu Archiválva 2021. április 20-i dátummal a Wayback Machine-ben
  22. ↑ A kar története | Gyermeknevelési és Gyógypedagógiai Kar (magyar nyelven). gygyk.unideb.hu. . (Hozzáférés: 2018. július 12.)
  23. ↑ Czellár - Somorjai i.m. 612. o.
  24. ↑ a b c Meghívó a testvérvárosi szerződések aláírására. www.hajduut.hu. . (Hozzáférés: 2010. április 21.)
  25. ↑ a b c d e f g h Testvérvárosok. hajduboszormeny.hu (Hozzáférés: 2023. június 8.)

Források

További információk

Hajdú-Bihar vármegye települései
Megyei jogú város Hajdú-Bihar megye címere
Városok
Nagyközségek
Községek
A Hajdúböszörményi járás települései
Nemzetközi katalógusok